Nagyot robbant a rózsaszín atombomba

Mikrofilm

A "Barbenheimer" az év mozis eseményének bizonyult: hiába hozott több bevételt a plasztikbabáról szóló mozi, a valódi győztes a mozik és persze mi, nézők lettünk.

Felemásan indult az idei nyári moziszezon, a legtöbb kasszasikernek szánt mozi besült, vagy nem hozta a számokat – épp ezért a legtöbben óriási várakozásokkal tekintettek az év mozis eseményeként emlegetett "Barbenheimer", vagyis a Barbie és az Oppenheimer filmek egyazon napon történő bemutatása elé. A nyár legnagyobb dobásának szánt Barbie-Oppenheimer párost ebben a cikkünkben mutattuk be részletesen.

A szokatlan páros bemutató pedig nemcsak, hogy nem okozott csalódást, de jócskán rá is cáfolt az előrejelzésekre. A Barbie-tól előzetesen 80 millió dollár körüli nyitányt vártak, majd az előzetes jegyfoglalásokat látva a szakértők gyorsan fel is emelték a lécet 100 millió fölé. Greta Gerwig mozija ezt is kacagva túlszárnyalta: a bemutatója hétvégéjén 155 milliót kaszált, ami az év eddigi legjobb eredménye. Hasonlóan jól muzsikált az Oppenheimer is: 40-50 millióra taksálták, ehhez képest 80,5 milliót hozott.

Két, egyidőben bemutatott film rendszerint egymás elől happolja el a nézőket – a Barbenheimerben viszont épp ez a különleges, hogy nem ez történt. „Egyértelműen remek hétvége volt ez a mozizáshoz. A Barbie és az Oppenheimer a pénztáraknál nem egymás ellen versenyeztek, inkább kiegészítették egymást” – hívta fel a figyelmet a filmes tanácsadó céget vezető David A. Gross.

Az internetet elárasztó mémeknek, és a dupla moziélményt hirdető tweeteknek tehát megvolt az eredménye: a Barbenheimer-hétvége nemcsak a pandémia óta eltelt időszak legjobb számait hozta, de minden idők negyedik legjobb box office-hétvégéjét – jellemző, hogy az első három helyen olyan filmek állnak, melyek ugyan maguk hoztak ilyen bevételt, de mind egy franchise folytatásai voltak (Bosszúállók: Végjáték, Bosszúállók: Végtelen háború, Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erő). A Barbenheimerben pedig épp az a vonzó, hogy eredeti – vagy legalábbis annak tűnik.

A Barbie ugyan a világ legismertebb játékáról, tehát egy már létező szellemi tulajdonról szól, de a forgatókönyvet a függetlenfilmes szcénából érkező Greta Gerwig (Lady Bird, Kisasszonyok) és Noah Baumbach (Frances Ha, Házassági történet) jegyzik; az Oppenheimer pedig ugyan Kai Bird és Martin J. Sherwin 2005-ös American Prometheus című regényén alapszik, de a forgatókönyvet korunk egyik legismertebb rendezője, az eredetiségéről ismert Christopher Nolan (A sötét lovag, Eredet, Csillagok között) írta.

A „szuperhős-fáradtság” pedig nagyon is létező jelenség: a Marvel és a DC legutóbbi filmjeinek teljesítménye is jelzi, az emberek kezdenek belefáradni a több mint két évtizede egyeduralkodó képregényfilmekbe – sőt, a Star Wars gyenge teljesítménye, vagy épp az új Indiana Jones bukdácsolása azt bizonyítja, tágabb értelemben véve egyre több embernek van elege a vég nélküli filmsorozatokból. Vagyis abból, hogy a stúdiók ilyen-olyan rebootok, sequelek és prequelek formájában ugyanazt akarják újra és újra lenyomni a torkunkon. Ezt erősíti meg az amerikai mozitulajdonosok szövetségének nevében nyilatkozó Michael O’Leary is: „A stúdiók két, egyedülálló és eltérő, okos és eredeti történetet kínáltak a nézőknek, melyeket nagyvásznon kell látni. Az emberek pedig felismerték, hogy valami különleges dolog történik a mozikban, és részesei akartak lennie ennek”.

A Barbie költségvetése 145 millió dollár, a bemutatót megelőző hatalmas marketingkampány alapján a reklámköltség is hasonló lehet. Nemcsak Amerikában haraptak rá azonban a nézők a rózsaszín plasztikvilágra: a világ többi részén 182 milliót hozott, így világszinten máris 337 milliónál jár a számláló. Immár ez minden idők legjobb nyitóhétvégéjét produkáló, nő által rendezett mozija is: a korábbi rekordot a Marvel kapitány, valamint a Wonder Women tartotta – előbbinek csak társrendezője volt nő (Anna Boden), míg utóbbit Patty Jenkins egymaga dirigálta.

Hiába szorult a toplista második helyére, az Oppenheimernek sincs miért panaszkodnia: a 100 millióból készült mozi világszintén már 174 milliónál jár, ami egy háromórás, speciális effektusok nélküli drámához képest több, mint kiugró eredmény.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.