Nagyot robbant a rózsaszín atombomba

Mikrofilm

A "Barbenheimer" az év mozis eseményének bizonyult: hiába hozott több bevételt a plasztikbabáról szóló mozi, a valódi győztes a mozik és persze mi, nézők lettünk.

Felemásan indult az idei nyári moziszezon, a legtöbb kasszasikernek szánt mozi besült, vagy nem hozta a számokat – épp ezért a legtöbben óriási várakozásokkal tekintettek az év mozis eseményeként emlegetett "Barbenheimer", vagyis a Barbie és az Oppenheimer filmek egyazon napon történő bemutatása elé. A nyár legnagyobb dobásának szánt Barbie-Oppenheimer párost ebben a cikkünkben mutattuk be részletesen.

A szokatlan páros bemutató pedig nemcsak, hogy nem okozott csalódást, de jócskán rá is cáfolt az előrejelzésekre. A Barbie-tól előzetesen 80 millió dollár körüli nyitányt vártak, majd az előzetes jegyfoglalásokat látva a szakértők gyorsan fel is emelték a lécet 100 millió fölé. Greta Gerwig mozija ezt is kacagva túlszárnyalta: a bemutatója hétvégéjén 155 milliót kaszált, ami az év eddigi legjobb eredménye. Hasonlóan jól muzsikált az Oppenheimer is: 40-50 millióra taksálták, ehhez képest 80,5 milliót hozott.

Két, egyidőben bemutatott film rendszerint egymás elől happolja el a nézőket – a Barbenheimerben viszont épp ez a különleges, hogy nem ez történt. „Egyértelműen remek hétvége volt ez a mozizáshoz. A Barbie és az Oppenheimer a pénztáraknál nem egymás ellen versenyeztek, inkább kiegészítették egymást” – hívta fel a figyelmet a filmes tanácsadó céget vezető David A. Gross.

Az internetet elárasztó mémeknek, és a dupla moziélményt hirdető tweeteknek tehát megvolt az eredménye: a Barbenheimer-hétvége nemcsak a pandémia óta eltelt időszak legjobb számait hozta, de minden idők negyedik legjobb box office-hétvégéjét – jellemző, hogy az első három helyen olyan filmek állnak, melyek ugyan maguk hoztak ilyen bevételt, de mind egy franchise folytatásai voltak (Bosszúállók: Végjáték, Bosszúállók: Végtelen háború, Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erő). A Barbenheimerben pedig épp az a vonzó, hogy eredeti – vagy legalábbis annak tűnik.

A Barbie ugyan a világ legismertebb játékáról, tehát egy már létező szellemi tulajdonról szól, de a forgatókönyvet a függetlenfilmes szcénából érkező Greta Gerwig (Lady Bird, Kisasszonyok) és Noah Baumbach (Frances Ha, Házassági történet) jegyzik; az Oppenheimer pedig ugyan Kai Bird és Martin J. Sherwin 2005-ös American Prometheus című regényén alapszik, de a forgatókönyvet korunk egyik legismertebb rendezője, az eredetiségéről ismert Christopher Nolan (A sötét lovag, Eredet, Csillagok között) írta.

A „szuperhős-fáradtság” pedig nagyon is létező jelenség: a Marvel és a DC legutóbbi filmjeinek teljesítménye is jelzi, az emberek kezdenek belefáradni a több mint két évtizede egyeduralkodó képregényfilmekbe – sőt, a Star Wars gyenge teljesítménye, vagy épp az új Indiana Jones bukdácsolása azt bizonyítja, tágabb értelemben véve egyre több embernek van elege a vég nélküli filmsorozatokból. Vagyis abból, hogy a stúdiók ilyen-olyan rebootok, sequelek és prequelek formájában ugyanazt akarják újra és újra lenyomni a torkunkon. Ezt erősíti meg az amerikai mozitulajdonosok szövetségének nevében nyilatkozó Michael O’Leary is: „A stúdiók két, egyedülálló és eltérő, okos és eredeti történetet kínáltak a nézőknek, melyeket nagyvásznon kell látni. Az emberek pedig felismerték, hogy valami különleges dolog történik a mozikban, és részesei akartak lennie ennek”.

A Barbie költségvetése 145 millió dollár, a bemutatót megelőző hatalmas marketingkampány alapján a reklámköltség is hasonló lehet. Nemcsak Amerikában haraptak rá azonban a nézők a rózsaszín plasztikvilágra: a világ többi részén 182 milliót hozott, így világszinten máris 337 milliónál jár a számláló. Immár ez minden idők legjobb nyitóhétvégéjét produkáló, nő által rendezett mozija is: a korábbi rekordot a Marvel kapitány, valamint a Wonder Women tartotta – előbbinek csak társrendezője volt nő (Anna Boden), míg utóbbit Patty Jenkins egymaga dirigálta.

Hiába szorult a toplista második helyére, az Oppenheimernek sincs miért panaszkodnia: a 100 millióból készült mozi világszintén már 174 milliónál jár, ami egy háromórás, speciális effektusok nélküli drámához képest több, mint kiugró eredmény.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.