John Travolta végre visszatérhetett volna, ehelyett megcsinálta élete legrosszabb filmjét, és most még duzzog is

  • Gera Márton
  • 2018. június 20.

Mikrofilm

A Gotti arra jó példa, amikor a filmesek nem képesek elfogadni, hogy trehány munkát végeztek.

Bár alapvetésnek számít, hogy előzetesek alapján nem érdemes ítélkezni, a Gotti trailere egyáltalán nem volt elrettentő, sőt kifejezetten feszült maffiafilmet vetített előre. Nem véletlenül raktuk fel mi is a hó eleji listánkra, hiszen a filmmel együtt azt is vártuk, hogy John Travolta visszatér régi, mára elfeledett önmagához, és összehoz végre egy jó mozit. Olyat, amilyet talán az 1994-es Ponyvaregény óta egyszer sem sikerült neki.

Most már kijelenthető, nem így lett; a múlt század második felében tevékenykedő gengszterfőnök John Gottiról szóló film ugyanis a múlt héten megérkezett a mozikba szerte a világon, és szinte nem volt olyan kritika, amely ne ledorgálóan írt volna róla. Nem mintha ezek a számok különösebben számítanának, de a Metacriticen 25 százalékon áll a film, és mindössze egyetlen olyan kritikát találni, amely elfogadható színvonalúnak tartja, bár ez is megjegyzi, hogy igazi B kategóriás alkotásról van szó. Ráadásul a Gotti anyagilag is kudarcnak tűnik, az első napokban 1,6 millióan nézték meg, miközben például a szintén a héten bemutatott A hihetetlen család 2 180 milliót hozott a készítőknek ugyanennyi idő alatt.

Ezzel még nem is volna baj, elvégre megannyi pocsék film születik, ami se a kritikusoknak, se a nézőknek nem tetszik. Csakhogy a Gotti készítői a negatív visszhangra úgy válaszoltak, hogy szépen visszaszóltak a kritikusoknak, akik szerintük „trollok a billentyűzet mögött”:

Elsőre persze akár még viccesnek is tűnhet a rövidke videó, ám már az elején elhangzik benne egy nyilvánvaló ferdítés, miszerint a közönségnek tetszett a film. Pedig a gyenge hétvégi nézőszámokból erre lehet a legkevésbé következtetni. Valószínű tehát, hogy a Gotti valódi kudarcként vonul be a filmtörténelembe, bár inkább az az elképzelhetőbb, hogy néhány hét múlva már senki nem fog rá emlékezni. Ez pedig John Travolta számára a legrosszabb: bár a két évvel ezelőtti American Crime Storyban bizonyította, hogy vannak még színészi képességei, ott mégiscsak mellékszereplő volt. Az elkövetkezendő években azonban nem éppen olyan filmekben fog szerepelni, amelyek alkalmat adnak a bizonyításra, az egyetlen igazán érdekes darab a Fred Dursttel készülő Moose, ami leginkább azért érdemes a figyelemre, mert a Limp Bizkit rockbanda frontembere rendezi.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.