John Travolta végre visszatérhetett volna, ehelyett megcsinálta élete legrosszabb filmjét, és most még duzzog is

  • Gera Márton
  • 2018. június 20.

Mikrofilm

A Gotti arra jó példa, amikor a filmesek nem képesek elfogadni, hogy trehány munkát végeztek.

Bár alapvetésnek számít, hogy előzetesek alapján nem érdemes ítélkezni, a Gotti trailere egyáltalán nem volt elrettentő, sőt kifejezetten feszült maffiafilmet vetített előre. Nem véletlenül raktuk fel mi is a hó eleji listánkra, hiszen a filmmel együtt azt is vártuk, hogy John Travolta visszatér régi, mára elfeledett önmagához, és összehoz végre egy jó mozit. Olyat, amilyet talán az 1994-es Ponyvaregény óta egyszer sem sikerült neki.

Most már kijelenthető, nem így lett; a múlt század második felében tevékenykedő gengszterfőnök John Gottiról szóló film ugyanis a múlt héten megérkezett a mozikba szerte a világon, és szinte nem volt olyan kritika, amely ne ledorgálóan írt volna róla. Nem mintha ezek a számok különösebben számítanának, de a Metacriticen 25 százalékon áll a film, és mindössze egyetlen olyan kritikát találni, amely elfogadható színvonalúnak tartja, bár ez is megjegyzi, hogy igazi B kategóriás alkotásról van szó. Ráadásul a Gotti anyagilag is kudarcnak tűnik, az első napokban 1,6 millióan nézték meg, miközben például a szintén a héten bemutatott A hihetetlen család 2 180 milliót hozott a készítőknek ugyanennyi idő alatt.

Ezzel még nem is volna baj, elvégre megannyi pocsék film születik, ami se a kritikusoknak, se a nézőknek nem tetszik. Csakhogy a Gotti készítői a negatív visszhangra úgy válaszoltak, hogy szépen visszaszóltak a kritikusoknak, akik szerintük „trollok a billentyűzet mögött”:

Elsőre persze akár még viccesnek is tűnhet a rövidke videó, ám már az elején elhangzik benne egy nyilvánvaló ferdítés, miszerint a közönségnek tetszett a film. Pedig a gyenge hétvégi nézőszámokból erre lehet a legkevésbé következtetni. Valószínű tehát, hogy a Gotti valódi kudarcként vonul be a filmtörténelembe, bár inkább az az elképzelhetőbb, hogy néhány hét múlva már senki nem fog rá emlékezni. Ez pedig John Travolta számára a legrosszabb: bár a két évvel ezelőtti American Crime Storyban bizonyította, hogy vannak még színészi képességei, ott mégiscsak mellékszereplő volt. Az elkövetkezendő években azonban nem éppen olyan filmekben fog szerepelni, amelyek alkalmat adnak a bizonyításra, az egyetlen igazán érdekes darab a Fred Dursttel készülő Moose, ami leginkább azért érdemes a figyelemre, mert a Limp Bizkit rockbanda frontembere rendezi.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.