Képzeljük el, hogy az M1 Híradójának egyik kisinasa a napi migránsozás közben megújítja a filmkészítést

Verzió 2019 - A forradalom évfordulója

  • -ts-
  • 2019. november 15.

Mikrofilm

Volt már rá példa.

Most akkor tényleg képzeljük el egy röpke pillanatra, hogy az M1 Híradójából az egyik csávó, az egész napos migránsozás, sorosozás, alkalmatlanozás mellett, alatt vagy közben a filmkészítés nagy újítójává emelkedik – nincs az a fantázia, amelyik ezt megvalósíthatónak látná.

Pedig nem lehetetlen, tessék belehúzni kicsit, fiúkák!

Hogy mennyire nem lehetetlen, arra most itt az élő bizonyíték: Dziga Vertov A forradalom évfordulója című, sokáig elveszettnek hitt montázsfilmje. Pont olyan, mint amilyennek gondolnánk: ezerrel tolják kerekeken az ágyút a vöröskatonák, befut a páncélvonat az állomásra,

jön Lenin zsebre vágott kézzel,

majd az egyiket előhúzván irányt mutat. Arra kell menni, elvtársak, de arról sajnos Trockíj érkezik és ő is felszáll a vonatra, egy másikra. Monitorok járőröznek a Néván, s így tovább, képre kép, jelenetre jelenet, hihetetlen tempót diktálva, amikor nézi az ember, ritmusra dobban a lába a filmmel, rohanna menten a forradalomba.

Talán onnan jöhetett mindez az ifjú, alig huszonpár éves Kaufmannak, hogy ifjú korában zenét tanult… De elragadta film. Amikor Lenin elvtárs azt mondta, hogy „minden művészet közül számunkra legfontosabb a film”, akkor feltehetően a Kinonegyelja nevű vadiúj és immár teljesen szovjet filmhíradóra gondolt, illetve Vertov nagy spektákulumára, a kinopravdára.

Nos, a pravdából az lett, ami, de Vertov módszere (melyben a kamera válik a szemünkké, és könyörtelenül belát mindehová és megmutat mindent, jót, rosszat) máig él, s máig is hat (gondoljunk csak a cinema veritére a hatvanas évekből, vagy egyáltalán magára a dokumentarizmusra).

Szóval, aki kicsit is többet akar tudni a filmművészetről, mint azt, hogy a következő jelenetben kit üt agyon a Joker, az olyat kap a Verzión, hogy örökre megemlegeti.

A forradalom évfordulója című filmet szombaton délután kettőkor vetítik az OSA Archívumban.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.