Most akkor tényleg képzeljük el egy röpke pillanatra, hogy az M1 Híradójából az egyik csávó, az egész napos migránsozás, sorosozás, alkalmatlanozás mellett, alatt vagy közben a filmkészítés nagy újítójává emelkedik – nincs az a fantázia, amelyik ezt megvalósíthatónak látná.
Pedig nem lehetetlen, tessék belehúzni kicsit, fiúkák!
Hogy mennyire nem lehetetlen, arra most itt az élő bizonyíték: Dziga Vertov A forradalom évfordulója című, sokáig elveszettnek hitt montázsfilmje. Pont olyan, mint amilyennek gondolnánk: ezerrel tolják kerekeken az ágyút a vöröskatonák, befut a páncélvonat az állomásra,
jön Lenin zsebre vágott kézzel,
majd az egyiket előhúzván irányt mutat. Arra kell menni, elvtársak, de arról sajnos Trockíj érkezik és ő is felszáll a vonatra, egy másikra. Monitorok járőröznek a Néván, s így tovább, képre kép, jelenetre jelenet, hihetetlen tempót diktálva, amikor nézi az ember, ritmusra dobban a lába a filmmel, rohanna menten a forradalomba.
Talán onnan jöhetett mindez az ifjú, alig huszonpár éves Kaufmannak, hogy ifjú korában zenét tanult… De elragadta film. Amikor Lenin elvtárs azt mondta, hogy „minden művészet közül számunkra legfontosabb a film”, akkor feltehetően a Kinonegyelja nevű vadiúj és immár teljesen szovjet filmhíradóra gondolt, illetve Vertov nagy spektákulumára, a kinopravdára.
Nos, a pravdából az lett, ami, de Vertov módszere (melyben a kamera válik a szemünkké, és könyörtelenül belát mindehová és megmutat mindent, jót, rosszat) máig él, s máig is hat (gondoljunk csak a cinema veritére a hatvanas évekből, vagy egyáltalán magára a dokumentarizmusra).
Szóval, aki kicsit is többet akar tudni a filmművészetről, mint azt, hogy a következő jelenetben kit üt agyon a Joker, az olyat kap a Verzión, hogy örökre megemlegeti.
A forradalom évfordulója című filmet szombaton délután kettőkor vetítik az OSA Archívumban.
