Az első képkockákon fogászati rendelőben vagyunk, és halljuk az orvos utasításait – de érezzük, hogy valami nem stimmel: a páciens ugyanis nem él, habár képes beszélni és mozogni. Isa Willinger német dokumentarista a robotoknak szentelte filmjét, melyben a ravasz dramaturgia és a hatásos vágások nyomán közvetlenül szembesülünk azzal, miként lépnek interakcióba velünk, emberekkel – de azt is láthatjuk, hogyan készülnek futószalagon a kívánatosnak szánt humanoidok.
A film több szálon és kontinensen követi a robot-ember románcot, miközben szakértők beszélnek róluk laborokban, a rádióban vagy konferencián. Az egyik időzónában
Chuck, a magányos, meggyötört és minimum furcsa texasi
tesz szert egy kibernetikus barátnőre, a célnak megfelelően erősen antropomorf Harmonyra, akivel útra kel egy kies lakókocsiban és közben megpróbál közelebb férkőzni kissé tudálékos és hiperaktív szíve gépéhez. Sok ezer kilométernyire egy japán család kerít társalkodót a nagymamának a cserfes droid, Pepper személyében. A filmbeli ember-robot viszonyok zavarba ejtően intimek – habár épp ettől ismerősek is lehetnek klasszikus sci-fikből. Furcsa kommunikációs helyzetbe kerül ember és beszélő gép, elvégre könnyen félreértik egymást, ráadásul az androiddal egyszerre csak egy dolgot tanácsos közölni.
A robotok kapcsán visszatérő probléma,
hogy ember programozza őket, így reakcióik is tükrözni fogják elfogultságainkat, gondolkodásunkat, erényeinket és hibáinkat. Nos, a japán Pepper robotról gyorsan kiderül, hogy ebből a szempontból is tökéletes helyettes: pontosan ugyanúgy nem figyel szegény nagyi mondandójára, mint az őt elhanyagoló vérei.
A Szia, AI! című filmet szombaton este fél kilenckor a Toldi nagytermében, vasárnap negyed hatkor a kistermében vetítik.
