Szia, AI! – Több szálon és kontinensen követjük a robot-ember románcot

  • -barotányi-
  • 2019. november 15.

Mikrofilm

Ember és beszélő gép könnyen félreértik egymást…

Az első képkockákon fogászati rendelőben vagyunk, és halljuk az orvos utasításait – de érezzük, hogy valami nem stimmel: a páciens ugyanis nem él, habár képes beszélni és mozogni. Isa Willinger német dokumentarista a robotoknak szentelte filmjét, melyben a ravasz dramaturgia és a hatásos vágások nyomán közvetlenül szembesülünk azzal, miként lépnek interakcióba velünk, emberekkel – de azt is láthatjuk, hogyan készülnek futószalagon a kívánatosnak szánt humanoidok.

A film több szálon és kontinensen követi a robot-ember románcot, miközben szakértők beszélnek róluk laborokban, a rádióban vagy konferencián. Az egyik időzónában

Chuck, a magányos, meggyötört és minimum furcsa texasi

tesz szert egy kibernetikus barátnőre, a célnak megfelelően erősen antropomorf Harmonyra, akivel útra kel egy kies lakókocsiban és közben megpróbál közelebb férkőzni kissé tudálékos és hiperaktív szíve gépéhez. Sok ezer kilométernyire egy japán család kerít társalkodót a nagymamának a cserfes droid, Pepper személyében. A filmbeli ember-robot viszonyok zavarba ejtően intimek – habár épp ettől ismerősek is lehetnek klasszikus sci-fikből. Furcsa kommunikációs helyzetbe kerül ember és beszélő gép, elvégre könnyen félreértik egymást, ráadásul az androiddal egyszerre csak egy dolgot tanácsos közölni.

A robotok kapcsán visszatérő probléma,

hogy ember programozza őket, így reakcióik is tükrözni fogják elfogultságainkat, gondolkodásunkat, erényeinket és hibáinkat. Nos, a japán Pepper robotról gyorsan kiderül, hogy ebből a szempontból is tökéletes helyettes: pontosan ugyanúgy nem figyel szegény nagyi mondandójára, mint az őt elhanyagoló vérei.

A Szia, AI! című filmet szombaton este fél kilenckor a Toldi nagytermében, vasárnap negyed hatkor a kistermében vetítik.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."