Szia, AI! – Több szálon és kontinensen követjük a robot-ember románcot

  • -barotányi-
  • 2019. november 15.

Mikrofilm

Ember és beszélő gép könnyen félreértik egymást…

Az első képkockákon fogászati rendelőben vagyunk, és halljuk az orvos utasításait – de érezzük, hogy valami nem stimmel: a páciens ugyanis nem él, habár képes beszélni és mozogni. Isa Willinger német dokumentarista a robotoknak szentelte filmjét, melyben a ravasz dramaturgia és a hatásos vágások nyomán közvetlenül szembesülünk azzal, miként lépnek interakcióba velünk, emberekkel – de azt is láthatjuk, hogyan készülnek futószalagon a kívánatosnak szánt humanoidok.

A film több szálon és kontinensen követi a robot-ember románcot, miközben szakértők beszélnek róluk laborokban, a rádióban vagy konferencián. Az egyik időzónában

Chuck, a magányos, meggyötört és minimum furcsa texasi

tesz szert egy kibernetikus barátnőre, a célnak megfelelően erősen antropomorf Harmonyra, akivel útra kel egy kies lakókocsiban és közben megpróbál közelebb férkőzni kissé tudálékos és hiperaktív szíve gépéhez. Sok ezer kilométernyire egy japán család kerít társalkodót a nagymamának a cserfes droid, Pepper személyében. A filmbeli ember-robot viszonyok zavarba ejtően intimek – habár épp ettől ismerősek is lehetnek klasszikus sci-fikből. Furcsa kommunikációs helyzetbe kerül ember és beszélő gép, elvégre könnyen félreértik egymást, ráadásul az androiddal egyszerre csak egy dolgot tanácsos közölni.

A robotok kapcsán visszatérő probléma,

hogy ember programozza őket, így reakcióik is tükrözni fogják elfogultságainkat, gondolkodásunkat, erényeinket és hibáinkat. Nos, a japán Pepper robotról gyorsan kiderül, hogy ebből a szempontból is tökéletes helyettes: pontosan ugyanúgy nem figyel szegény nagyi mondandójára, mint az őt elhanyagoló vérei.

A Szia, AI! című filmet szombaton este fél kilenckor a Toldi nagytermében, vasárnap negyed hatkor a kistermében vetítik.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.