Ki mondta, hogy ünnepekkor csak karácsonyi filmeket lehet nézni?

Mikrofilm

Reszkessetek, betörők!, Igazából szerelem, Hull a pelyhes – a klasszikus karácsonyi filmeket mind ismerjük; nagy eséllyel a tévében is beléjük futunk december végén, és ugyanilyen valószínű, hogy már az összeset kívülről tudjuk. Épp ezért ajánlunk 10 olyan filmet, amelyek ugyan valamilyen formában kapcsolódnak az ünnephez, de nincs bennük télapó, és nem a karácsonyfa beszerzése áll a sztori középpontjában. A Die Hard, mint a legismertebb nem tipikus karácsonyi film, szintén kimarad, hiszen a nyilvánvalót nem ismételgetjük.

1. Tangerine (2015, rendezte: Sean Baker)

Sean Baker napjaink egyik legegyedibb hangú rendezője – a Tangerine már a harmadik mikroköltségvetésű filmje volt, de ez hozta el számára az igazi áttörést. Szinte a teljes mozit egy iPhone-nal forgatták, mégsem ez a legkülönösebb benne: Baker egy sokak által megvetett, vagy épp figyelemre se méltónak vélt világot mutat be humorral és végtelen humanizmussal. A történet karácsonykor játszódik Hollywoodban, ahol egy örömlány felkerekedik, hogy megkeresse stricijét, aki összetörte a szívét. Elképesztően furcsa karakterek, még furább helyzetek, de végső soron mint a legtöbb karácsonyi film, ez is azt mutatja be, hogy az emberek többsége egyedül azt szeretné, hogy őt is szeressék.

2. Legénylakás (1960, rendezte: Billy Wilder)

Billy Wilder egyik legnagyobb sikerében első ránézésre semmi karácsonyi nincs: a Jack Lemmon alakította bürokrata kisember látszólag értelem nélküli életének egyetlen kincse lakása. Ezt kihasználva próbál feljebb kapaszkodni a szamárlétrán úgy, hogy kiadja szerelmi légyottokra. Végül beleszeret egyik kolléganőjébe, akinek átverésében önkéntelenül ő is részt vett; később ráadásul a nő öngyilkosságot is megkísérel. Mindez borzasztó lehangolóan hangzik, a Legénylakás viszont remekül egyensúlyoz a melankólia és a sztoikus humor között, elsősorban remek színészeinek köszönhetően – a végén pedig minden negédes filmnél erősebben tesz hitet a szelíd életkedv mellett. Elsősorban ezért remek néznivaló a film év végére – és nem feltétlen azért, mert a cselekmény tetőpontja egy céges karácsonyi partira esik.

3. Szörnyecskék (1984, rendezte: Joe Dante)

Ha valaki kedvesnek tűnő idegen lények kalandjaival akarja szórakoztatni magát karácsonykor, valószínűleg reflexből az E.T.-ért nyúl – pedig Joe Dante klasszikusa legalább olyan szórakoztató! Egy lelkes, ám nem túl sikeres feltaláló karácsonyi ajándék gyanánt hazavisz fiának egy furcsa, szőrös lényt, amelyet a kínai negyed egyik eldugott üzletében szerzett be. A maogway tökéletes háziállatnak tűnik, csak három szabályt kell betartani velük kapcsolatban: ne érje őket erős fény, ne érintkezzenek vízzel, és éjfél után semmikép nem szabad megetetni őket. A szabályok persze arra vannak, hogy megszegjék őket, az így elszabaduló pokol pedig egyszerre vicces, izgalmas és félelmetes.

4. Babe (1995, rendezte: Chris Noonan)

„Az állatfilmek Aranypolgára” – szól a jól hangzó marketingszöveg, ami nagyon is működött: beszélő állatfilmektől szokatlan módon a filmet 7 Oscarra, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díjára is jelölték, a vizuális effektjeiért pedig el is hozhatott egy aranyszobrocskát. A Babe az a fajta mozi, amit képtelenség nem szeretni: egy kismalac nemcsak kivívja társai elismerését a farmon, de terelőkutyának állva azt is bebizonyítja, hogy minden lehetséges. Chris Noonan legnagyobb vívmánya abban rejlik, hogy mindez egyetlen pillanatig sem gagyi vagy gyerekes – inkább végtelenül kedves és humoros –, vagy épp drámai. És néha mindez egyszerre. Például amikor a kacsa megtanulja, hogy a karácsony a farmon élő állatok számára nem a szeretet ünnepét, hanem valaki halálát jelenti.

5. A Grand Budapest Hotel (2014, rendezte: Wes Anderson)

„Ez a film gyakorlatilag a karácsonyi hangulatú mozi definíciója, csak épp karácsony nélkül” – írta a Buzzfeed egyik olvasója, és egyet kell értenünk vele. Wes Anderson babaházakat idéző beállításai, elképesztő figurái és megkapó hangulata kiváló karácsonyi néznivalóvá teszik a filmet, ami talán kicsit drámaibb, mint amit a rendezőtől megszokhattunk, de annál hatásosabb is.

6. Erőszakik (2008, rendezte: Martin McDonagh)

Az Erőszakiknak épp csak annyi kapcsolódása van az ünnepekhez, hogy a Reszkessetek, betörők!-et megunva lelkiismeretfurdalás nélkül betehessük karácsonykor. McDonagh éjfekete komédiája azonban olyan elképesztően vicces és szórakoztató, hogy minden apropót meg kell ragadni, amikor újranézhetjük! A Colin Farrell és Brendan Gleeson által alakított bérgyilkosok véletlenül épp karácsony tájékán szúrnak el végzetesen egy megbízást, ezért főnökük az idilli belga városkába, Brugge-be küldi őket – ahol aztán belekeverednek egy filmforgatásba, szerelembe esnek és még nagyobb balhét okoznak.

7. Napos oldal (2012, rendezte: David O. Russell)

A Napos oldal édesbús hangvétele, mondanivalója, imádnivaló romantikus szála miatt is tökéletes karácsonyi film lenne, főleg, mivel valójában az ünnepek körül játszódik. David O. Russell filmje viszont nem üti le a magas labdát, és gyakorlatilag alig vesz tudomást a karácsonyról. Ehelyett inkább remek karaktereire és a közöttük lévő kapcsolatra fókuszál, ezzel pedig mi, nézők csak nyerünk.

8. Fargo (1996, rendezte: Joel és Ethan Coen)

Egy kétségbeesett autókereskedő úgy akar pénzhez jutni, hogy megbíz két piti bűnözőt azzal, rabolják el a feleségét. Az eset véres tragédiába torkollik, amely után egy terhes rendőrnő kezd nyomozni. Az éjfekete krimikomédia Coenék egyik legjobbja, karácsonyhoz pedig annyi köze van, hogy a történet színhelyét adó minnesotai kisvárost, Fargót a tél miatt épp hatalmas hó borítja. Hogy a Fargo mégis kiválóan működik ünnepi filmként, azt az alábbi vicc-előzetes is bizonyítja:

9. The Green Knight (2021, rendezte: David Lowery)

Az idei év egyik legjobb filmje sajnos elkerülte a hazai mozikat, de a vészesen közeledő, majd végül a jövő évi Oscarral záródó díjszezonban biztos, hogy gyakran találkozunk majd a The Green Knight címével. A mozi az Arthúr-mondakör egy kevésbé ismert fejezetét mutatja be: Gaiwan, Arthúr király unokaöccse csapongó, felelőtlen életet él, karácsony reggele is szeretője mellett köszönt rá. Később csatlakozik az idősödő királyhoz és köréhez egy lakomára, ám anyja megidézi a mitikus Zöld Királyt, aki kihívja a Kerekasztal lovagjait: bárki megpróbálhat csapást mérni rá fejszéjével, ám egy év múlva karácsonykor meg kell őt látogatnia, hogy viszonzásul egy ugyanakkora csapást kapjon. Gaiwan elfogadja a kihívást és lefejezi a Zöld Királyt. A film a suhanc Gaiwan karakterfejlődését mutatja be, amelyen a következő karácsonyig, így a válaszcsapás közeledtekor végigmegy. Lowery megkapó és látványos filmjében a férfiasság, a hagyományok és az örökség mibenlétén töpreng.

10. Bajos csajok (2004, rendezte: Mark Waters)

A tinifilmek toposzain viccelődő, toposzos tinifilm annak idején frissességével és üde hangnemével aratott sikert – ez volt az elsősorban komikusként ismert Tina Fey első forgatókönyve, amit nemrég beválasztottak a 21. század legjobbjai közé is. Az azóta eltelt közel két évtizedben a Bajos csajok valódi kultuszfilmmé vált. Ma már a nosztalgia is édesíti a filmélményt, az ilyen típusú gimis filmeknek ugyanis jópár éve leáldozott. A Bajos csajok viszont tovább él: a Broadway-feldolgozás és a tévéfilmes folytatás után most épp musical készül belőle. Nem véletlen: a film ikonikus jelenetében azok a bizonyos bajos csajok a suli téli tehetségkutatóján a Jingle Bell Rockra lejtenek táncot.

(Címlapképünkön: The Green Knight. Forrás: Facebook)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.