Ki tudja, mit mondhatott volna még nekünk a legismertebb ismeretlen költő

Mikrofilm

Irány a Verzió! Csütörtökön Dér Asia Kassák Lajosról szóló, A magunk módjára üvölteni című filmjét vetítik.

„Élete utolsó éveiben tevékenységét izgatottan kísérte figyelemmel a kritikai élet; s a társadalom, a nép állama, az 1965-ben odaítélt Kossuth-díj méltó megbecsüléssel adózott munkásságának” – írta 1967-ben az Élet és Irodalomban Garai Gábor Kassák Lajos halálára, ami ugyan szépen hangzott, de hamisan szólt. Ahogy pályakezdőként, úgy élete utolsó éveiben sem tudott vele mit kezdeni a hivatalos magyar irodalom; a különbség legfeljebb annyi, hogy az 1960-as évek illetékesei úgy tettek, mintha értenék. Jellemző, hogy Garai Gábor így zárta nekrológját: „De nem érhette meg azt, ami ezután következik: még mindig kiaknázatlan lehetőségei föltárulását, a lomha tegnapból születő örök-új holnapot. Ekképp hajtjuk meg hát a gyász zászlóit előtte, ki eszméleténél volt mindhalálig: Ki tudja, mit mondahatott volna még nekünk!”

Nos, 55 év múltán, Dér Asia A magunk módjára üvölteni című filmjében a kérdés már inkább az, hogy „ki volt Kassák Lajos”, akinek mindenki hallotta a nevét, de műveit csak kevesen olvassák. Dér azonban nem irodalmi vagy művészettörténeti alapon közelít, sokkal inkább az utókorra gyakorolt hatásokat illetően. Noha a film alapja a Standeisky Éva történésszel készült interjú, illetve az az életrajzi elemző beszélgetés, amit Tilos Rádióban Csunderlik Péter Régen Minden jobb volt! című műsorában ugyancsak történészek, Balázs Eszter, Konok Péter és K. Horváth Zsolt folytattak, nem véletlen a címben szereplő „magunk módjára”. Miközben végigkísérhetjük Kassák kalandokkal és kompromisszumokkal teli életet, megismerhetünk olyan művészeket is, akik az ő gimnasztyorkájából bújtak elő: például Juhász Rokkót, aki Kassák módjára kezdett csavarogni, vagy Ladik Katalint, aki ezt mondja: „Kassák valahonnan a semmiből jött ugyanúgy, mint én, de ő fejjel rohant a falnak, én inkább dobbantottam.”

Mindezt remek ritmusban összevágott archív felvételek, illetve Harcsa Veronika, Márkos Albert, Benkő Róbert, Pándi Balázs és Keszég László Kassák Lajos verseiből készült zenés feldolgozása teszi még inkább emlékezetessé.

A magunk módjára üvölteni című filmet november 10-én, 18.00-tól a Művész mozi Buñuel termében, november 16-án pedig 20.00-tól a Toldi kistermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.