Ki tudja, mit mondhatott volna még nekünk a legismertebb ismeretlen költő

Mikrofilm

Irány a Verzió! Csütörtökön Dér Asia Kassák Lajosról szóló, A magunk módjára üvölteni című filmjét vetítik.

„Élete utolsó éveiben tevékenységét izgatottan kísérte figyelemmel a kritikai élet; s a társadalom, a nép állama, az 1965-ben odaítélt Kossuth-díj méltó megbecsüléssel adózott munkásságának” – írta 1967-ben az Élet és Irodalomban Garai Gábor Kassák Lajos halálára, ami ugyan szépen hangzott, de hamisan szólt. Ahogy pályakezdőként, úgy élete utolsó éveiben sem tudott vele mit kezdeni a hivatalos magyar irodalom; a különbség legfeljebb annyi, hogy az 1960-as évek illetékesei úgy tettek, mintha értenék. Jellemző, hogy Garai Gábor így zárta nekrológját: „De nem érhette meg azt, ami ezután következik: még mindig kiaknázatlan lehetőségei föltárulását, a lomha tegnapból születő örök-új holnapot. Ekképp hajtjuk meg hát a gyász zászlóit előtte, ki eszméleténél volt mindhalálig: Ki tudja, mit mondahatott volna még nekünk!”

Nos, 55 év múltán, Dér Asia A magunk módjára üvölteni című filmjében a kérdés már inkább az, hogy „ki volt Kassák Lajos”, akinek mindenki hallotta a nevét, de műveit csak kevesen olvassák. Dér azonban nem irodalmi vagy művészettörténeti alapon közelít, sokkal inkább az utókorra gyakorolt hatásokat illetően. Noha a film alapja a Standeisky Éva történésszel készült interjú, illetve az az életrajzi elemző beszélgetés, amit Tilos Rádióban Csunderlik Péter Régen Minden jobb volt! című műsorában ugyancsak történészek, Balázs Eszter, Konok Péter és K. Horváth Zsolt folytattak, nem véletlen a címben szereplő „magunk módjára”. Miközben végigkísérhetjük Kassák kalandokkal és kompromisszumokkal teli életet, megismerhetünk olyan művészeket is, akik az ő gimnasztyorkájából bújtak elő: például Juhász Rokkót, aki Kassák módjára kezdett csavarogni, vagy Ladik Katalint, aki ezt mondja: „Kassák valahonnan a semmiből jött ugyanúgy, mint én, de ő fejjel rohant a falnak, én inkább dobbantottam.”

Mindezt remek ritmusban összevágott archív felvételek, illetve Harcsa Veronika, Márkos Albert, Benkő Róbert, Pándi Balázs és Keszég László Kassák Lajos verseiből készült zenés feldolgozása teszi még inkább emlékezetessé.

A magunk módjára üvölteni című filmet november 10-én, 18.00-tól a Művész mozi Buñuel termében, november 16-án pedig 20.00-tól a Toldi kistermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).