Több mint egy hónapja, május 2-a óta tart a hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkja, melynek hátterét ebben és ebben a cikkünkben mutattuk be. Míg az írókat képviselő WGA (Writers Guild of America) továbbra sem tud megegyezni a producereket tömörítő AMPTP-vel (Mozis és Televíziós Producerek Szövetsége) – sőt, még csak nem is közeledtek az álláspontok a munkabeszüntetés óta –, a rendezőket képviselő DGA-nak (Directors Guild of America) sikerült megállapodnia a producerekkel.
A reflektorfénybe így most a színészeken, azaz az őket tömörítő SAG-AFTRA (Screen Actors Guild - American Federation of Television and Radio Artists) szervezet került. Szerdán kezdték meg a tárgyalást az AMPTP-vel, mivel a jelenleg érvényben lévő megállapodás június 30-ig szól. Az írók munkabeszüntetése legérzékenyebben a napi showműsorokat érintette, melyek azonnal leálltak, hosszabb távon pedig főleg a sorozatgyártásra lehet hatással. Ha a színészek is sztrájkba lépnek, az gyakorlatilag a film- és tévéipar teljes leállását jelentené – emelte ki az Indiewire.
Márpedig a sztájkra minden esély megvan: a SAG engedélyt kért tagjaitól a munkabeszüntetéshez, a több mint 160 ezer fős tagság közel 98 százaléka pedig támogatta, hogy ha nem sikerül megegyezni a producerekkel, ne vegyék fel a munkát.
Az írókkal ellentétben – akik a mostani előtt 2007-08-ban is sztrájkoltak – a színészeknél kevésbé jellemző a tiltakozás ezen formája: egyedül 1980-ban tartottak munkabeszüntetést a nagy stúdiók ellen. A sztrájk akkor három hónapon és három napon keresztül húzódott. Bojkottálták az az évi Emmyt – az egy szem Powers Boothe-t kivéve –, a filmek és sorozatok munkálatai szinte teljesen leálltak, egyedül néhány game show és szappanopera, valamint az olyan oktatóprogramok foroghattak tovább, mint Carl Sagan Kozmosz: Személyes utazás című műsora. Hollywood pedig hétről hétre dollármilliókat veszített. A ’80-as sztrájk a videókazetták körüli jogdíj miatt történt; emellett előfordultak kisebb munkabeszüntetések 2018-ban egy hirdetőcég (a Bartle Bogle Hegarty), 2016-17-ben tizenegy videójátékforgalmazó ellen. 2000-ben, amikor a SAG és az AFTRA még külön szervezet volt, szintén összefogott, hogy jobb fizetést alkudjanak ki a hirdetések után. Ezek egyike sem mérhető azonban ahhoz, ami most következne be, ha a producereknek és a színészeknek nem sikerül megegyezniük.
Hogy mi lehet a mostani tárgyalások fókuszában? Nagyjából ugyanaz, amiért a forgatókönyvírók is harcolnak: magasabb minimum bérek, magasabb jogdíj a streamingtartalmak iránt, a mesterséges intelligencia (MI) kérdésének rendezése. Legyen szó írókról, színészekről vagy rendezőkről, minden céh egyetért azzal, hogy a jogdíjaknak (residuals) az adott tartalom gazdasági értékének jelentős részét kellene kitennie, azaz minél sikeresebb egy műsor, annál több járna az alkotóknak. A hagyományos kábeltévéknél pont ez a helyzet: a nagy nézettség több reklámbevételt, azaz nagyobb profitot eredményez, ebből pedig az alkotóknak is visszacsorog. A streamingeknél azonban nincs ilyen gyakorlat: mindegy, hogy valaki a következő Stranger Thingset alkotta meg, vagy egy olyan sorozatot, ami egy hét után eltűnik a süllyesztőben, nem kap több pénzt a lejátszások után. A streamingcégek ráadásul legendásan titkolózóak az adataikkal kapcsolatban, jellemzően csak akkor állnak elő nézettséggel, ha épp dicsekedni szeretnének. Így sokszor maguk az írók, rendezők vagy színészek sem tudják, hogy teljesít műsoruk – ezen is változtatni szeretnének.
Ami a mesterséges intelligenciát illeti, a rendezők sikeresen megállapodtak már abban, hogy az MI nem tekinthető személynek, és nem helyettesítheti a DGA egyetlen tagját sem, azaz a rendezést nem lehet kiadni egyetlen fejlett MI-szoftvernek sem, bármit is vizionál a Bosszúállók alkotója. A színészek ugyancsak jogosan tartanak a technika térnyeréséről: számos esetben fordul elő, hogy a cégek digitálisan előállított modelleket használnak, melyek nemcsak a külső, de a hang tekintetében is lemásolják a valódi színészeket. A SAG azt szertné elérni, hogy csak a színészek beleegyezésével lehessen ilyet tenni.
Mindezek mellett a SAG új frontot is nyitna a tárgyalásokon: szeretné megreformálni a meghallgatásokat. A pandémia alatt egyre elterjedtebbé vált, hogy a színészeknek az általuk készített videóval kellett jelentkezniük egy-egy szerepre. Ezek a videók a SAG szerint viszont szabályozatlanok és ellenőrizhetetlenek, ráadásul hatalmas terhet rónak a színészekre. Nem kapnak valós idejú visszejelzést, és az is előfordul hogy a stúdiók arra kérik őket, vegyék fel magukat több szemszögből: vezetés közben, vagy épp egy bútorra felmászva. Van, hogy komplett kisfilmet kell forgatniuk, ha pedig versenyben akarnak maradni, mindehhez drága kamerára, világítóberendezésre és vágóra is szükségük van, ezek költségeit pedig mind nekik kell állniuk. Mindez elég nagy változás ahhoz képest, amikor annyi volt a dolguk, hogy megjelentek egy válogatáson, minden egyebet a stúdió biztosított. Persze az önálló felvételeknek is van előnyük: van, aki helyzete vagy lakhelye miatt csak így tud pályázni – épp ezért a SAG nem vezetné ki teljesen a megoldást, csak megreformálná és szabályozná a helyzetet.
A következő hetekben dől el, sikerül-e mindezekben megegyezniük a színészeknek és producereknek. Ha nem, az valószínűleg hamarabb és fájdalmasabban érinti majd az ipart, mint az írók sztájkja: a teljes bemutatónaptárat át kell majd írni, a streamingek és a csatornák pedig hamar tartalomválságba kerülhetnek. Mi pedig egy idő után azt vesszük majd észre, hogy néznivaló nélkül maradtunk.
