Kizsigerelik a streamingplatformok a forgatókönyvírókat, ismét sztrájkra készülnek

Mikrofilm

Hiába nézhetünk minden eddiginél több sorozatot és filmet, az írók rosszabbul keresnek, mint korábban. A nevükben eljáró WGA sztrájkot fontolgat, amihez történelmi léptékű jóváhagyást kapott a tagoktól.

2007. november 5-én az Amerikai Írók Céhe (WGA) sztrájba kezdett – ez az a szervezet, amely szinte minden, a tengerentúlon dolgozó filmes és televíziós írót összefog, a hanyatló nyugaton pedig a hasonló szakszervezetek elég erőteljes érdekérvényesítő képességgel bírtak, és bírnak a mai napig. A sztrájk végül február 12-ig, azaz 100 napig tartott és fenekestül felforgatta egész Hollywoodot.

A 2007-es sztrájkot remekül összefoglalta a Sorozatjunkie kiskátéja. A munkabeszüntetés oka főleg az online produkciók utáni részesedés körüli vita volt – végül sikerült egy képletben megállapodniuk, ami alapján az írók nagyobb részesedést kaptak az online tartalmak után. Mindennek viszont nagy ára volt. A népszerű heti szkeccsműsor, a Saturday Night Live ez idő alatt teljesen szünetelt, a legtöbb esti talkshow leállt, majd írók nélkül tért vissza, a sorozatok közül csonka évaddal fejeződött be többek között a Halottnak a csók, a Lost – Eltűntek, a Péntek esti fények, A pletykafészek, a Hősök, a Totál szívás és A stúdió is. 

A díjszezonon is nyomot hagyott a sztrájk, a Golden Globe-ot át sem adták, a realityműsorok – melyeknek nincs hagyományos forgatókönyvük – viszont valósággal kivirultak: a Donald Trump fémjelezte – itthon épp Balogh Leventével Az álommeló néven futó – The Apprentice egyik leágazása, a The Celebrity Apprentice, a The Amazing Race, az American Idol és a Keeping up with the Kardashians nézettsége is kilőtt. A hírműsorok írói más szakszervezethez tartoznak, az animációs sorozatok íróinak sem kötelező WGA-tagoknak lenniük, így azok is gond nélkül folytatódhattak, de a moziipar sem dőlt össze a 100 nap alatt, bár akadtak fennakadások. 

 
Forgatókönyvírók tüntetnek a Sony Pictures Los Angeles-i stúdiói előtt 2007. november 5-én
Fotó: MTI/EPA/Andrew Gombert

A hollywoodi filmesek a számítások szerint végül 650 millió dollárnyi fizetéstől estek el, a leállás teljes gazdasági kára pedig 1 milliárd körül alakult. A 2007-08-as sztrájk hosszú évekig lebegett sötét rémként Hollywood felett – ennek köszönhető, hogy azóta minden alkalommal sikerült megegyezniük a stúdiókkal. Legutóbb 2017-ben fenyegetett újabb munkabeszüntetés, amikor az írókat képviselő WGA az egyes epizódokért magasabb fizetést, az ismétlések után pedig az íróknak is járó jogdíjat követelt – végül azonban sikerült megegyezniük.

És hogy mindez miért fontos ma? Mert nagyon úgy néz ki, hogy újabb sztájk közeledik: a több mint 10 ezer írót számláló WGA szavazást tartott, melyen a szavazásra jogosult tagok 80 százaléka vett részt, ők viszont 97 százalékban arra voksoltak, hogy ismét szüntessék be a munkát, ha továbbra sem sikerült dűlőre jutniuk a Mozis és Televíziós Producerek Szövetségével (AMPTP). Az eddigi szerződések május 1-jén járnak le, eddig kellene megegyezniük az új követelésekről. Összehasonlításként: a 2007-es sztrájk jóváhagyása 90 százalékos volt, azaz 7 százalékkal alacsonyabb, mint a mostanié.

Ez persze nem jelent automatikusan sztájkba lépés, mindössze azt, hogy ha arra kerül sor, akkor az a tagság szinte teljes jóváhagyásával történik majd.

Miért a sztrájk? 

Ahogy a 2007-es sztrájkot az internetes sugárzások kényszerítették ki, úgy most is egy paradigmaváltás után szeretnének változást elérni az írók:

fő követelésükre, „az írói kompenzáció jelentős átdolgozására” a streamingek térnyerése után van szükség.

Hiába számítanak jelenleg a tartalomfogyasztás fő csatornáinak a streamingplatformok, az írók nagyon kevés részesedést kapnak ezektől a cégektől, ráadásul egyre több ilyen platform születik, amelyek egyre lejjebb tornásszák a kompenzációt a saját gyártású tartalmaiknál.

Ha egy író sorozata siker lesz a tévében, az író fizetése emelkedik, hiszen az általa írt műsor egyre több nézőt, azaz egyre nagyobb bevételt jelent a csatornának – hiába írja meg viszont valaki a következő Stranger Thingset, ami a Netflixen letarolja a világot, a streamingszolgáltató ezért semmilyen pluszt nem fizet az írónak.

A követelések között szerepel az is, hogy a sorozatoknál állapítsanak meg minimum írói létszámigényt – azaz elejét vennék például annak az HBO-nál uralkodó gyakorlatnak, hogy egy-egy presztízsshow összes epizódját egy vagy két ismert író jegyezzen.

A mesterséges intelligencia (AI) pedig ugyancsak egy olyan fenyegetést jelent az írók számára, amit a WGA-nak kezelnie kell – ahogy 15 éve senki nem gondolta volna, hogy a streamingek megváltoztatják a filmipart, úgy ma ugyanezt gondolhatjuk az AI-ról. Pedig nagyon is valószínű, hogy a jövőben Hollywoodban is egyre nagyobb szerep jut a mesterséges intelligenciának, ez pedig az írók munkájára és fizetésére is komoly befolyással lehet majd.

Nem minden csillag, ami fénylik

Amint a Vox cikke összefoglalta, az írók számtalan módon juthatnak jövedelemhez: eladhatják egy forgatókönyvüket vagy egy forgatókönyv-ötletüket a stúdiónak; átírhatnak vagy pofozgathatják mások forgatókönyvét; vagy épp felbérelhetik őket, hogy csatlakozzanak egy tévéműsor írói szobájába, azaz vegyenek részt a show megírásában. Az írók egyik legfontosabb jövedelme azonban a részesedés, azaz a residuals: ez egyfajta jogdíj, amit azután kapnak, ha egy általuk írt vagy kitalált sorozatot újravetítenek vagy a jogait értékesítik. Ha valaki elég régen dolgozik az iparban, vagy van a hóna alatt pár, állandó rotációban futó műsor (mint a Jóbarátok, A hivatal vagy épp a Seinfeld), akkor a residual hónapról hónapra szép bevételt jelenthet – ennek mértékét viszont nem maguk az írók alkudják ki egyesével, hanem a WGA ül tárgyalóasztalhoz a nevükben. Michael Jamin, az egyik legnépszerűbb író-tiktokker, a Divatalnokok, a Beavis és Butt-Head és a Texas királyai egyik forgatókönyvírója például minden hónapban a kamerák előtt bontja ki residual-borítékjait, így mutatva be, mennyi jövedelme származik ezekből a jogdíjakból.

Jamin Tiktok-oldalán nemcsak írói tippeket ad és a hollywoodi forgatókönyvírók életébe enged betekintést, de a közelgő sztájkról is több videójában beszélt. Mint elmondta, a WGA tevékenységének eredményéből nemcsak a tagok, de minden író részesül. Egy pályakezdő nyilván a fél karját odaadná, csak valaki figyeljen fel a forgatókönyvére. A stúdiók ki is használhatnák a helyzetet és ha tehetnék, csak filléreket fizetnének a szkriptért – itt lép közbe

a WGA, ami előírja például azt is, mi az a minimum összeg, amit a stúdióknak fizetniük kell egy forgatókönyvért, akkor is, ha annak írója nem tagjuk.

Jamin szerint egy átlagos forgatókönyvíró idén 4 százalékkal kevesebbet keres, mint 10 évvel ezelőtt, miközben az infláció miatt ugyanaz a pénz ma 22 százalékkal (a Vox 23 százalékról ír) ér kevesebbet. Kitér a streamingekre is: ezek megjelenése előtt egy sorozatévad 22, vagy akár 24 részből állt, azaz közel 10 hónapig adott munkát az íróknak. Ma hiába dolgozik egy író az egyik legmenőbb sorozatnál, a Netflixnek és társainak köszönhetően egy-egy évad 10-12 részből áll – de egyre gyakoribbak a 8, sőt, 6 részes évadok is – azaz az írók sokkal kevesebb munkát és pénzt kapnak.

Sőt, előfordulnak trükközések is: van, hogy az írókat csak az előkészítés, azaz a pre-production idejére bérlik fel – ezért pedig nyilván kevesebb fizetés jár, mintha a teljes produkcióra szólna a szerződésük. Ezt az új gyakorlatot hívják „mini room”-nak, ami a hagyományos írói szoba, a writer’s room egyfajta csökevényes változata. A „mini room”-mal nemcsak az a probléma, hogy rosszabbul fizet: az itt dolgozó fiatal írók a korábbi gyakorlattól eltérően nem kapnak lehetőséget arra, hogy részt vegyenek a produkcióban, megtanulhassák, hogyan megy a forgatás és miként válik írásukból valódi műsor – azaz olyan élménytől esnek el, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jobbakká és tapasztaltabbakká váljanak.

Persze az írók elmehetnek egy másik műsorhoz vagy streaminghez, csakhogy ezt egyrészt tilthatja a szerződésük, másrészt épp ez a legnehezebb Hollywoodban: folyamatosan új munkát keresni és találni. Amíg a sorozatok a hagyományos tévécsatornákon mentek, egy ilyenre szerződő írónak egy műsor 10 hónapig adott munkát. Ma a Netflixnél sokszor 3 hónap után vége a melónak.

A filmes forgatókönyvíróknak sincs sokkal jobb dolguk: a fizetésük ma ugyanannyi, mint 2018-ban volt, ráadásul a WGA számításai szerint a „kicsiknek” – azaz azoknak, akik 150 ezer dollárnál kevesebbet kapnak a forgatókönyvükért – gyakrabban kell úgy újraírniuk a könyvet vagy tovább dolgozniuk azon, hogy azért nem is kapnak fizetést.

Egyre több író szembesül azzal is, hogy moziba szánt filmje végül a streamingen landol, amiért jóval kevesebbet kapnak.

Jamin többször is kiemelte, hogy az írók részéről nem kapzsiságról van szó – egyszerűen tisztes fizetést szeretnének a munkájukért. Ezt erősíti meg az AV Club riportja, amely a forgatókönyvírók helyzetét mutatja be. A mackó (kritikánk itt) című sorozat a tavalyi évad egyik legnagyobb sikere volt – az egyik író, Alex O’Keefe viszont ebből aligha profitált. „Vannak barátaim akik azt hiszik, ó, Alex A mackón dolgozott, biztosan gazdag. Tuti vett már belőle egy autót. De tudod, az a helyzet, hogy nem. Le vagyok égve” – magyarázta, hozzátéve, hogy amikor megnyerte a WGA nagy presztízsű díját a sorozatért, a bankszámlája egyenlege negatívban állt, a díjátadón viselt öltönyére a családja és barátai dobták össze a pénzt, a csokornyakkendőjét pedig hitelre vette. Egy másik sikersorozat, a Yellowjackets (kritikánk a sorozatról itt) írója, Ashley Lyle a Twitteren osztotta meg, hogy amikor a sorozat pilotját készítették, Bart Nickerson írópartnerével ketten közösen 40 ezer dolláros fizetést kaptak, ebből jött le az adó és a 25 százalékos jutalék – ami maradt belőle, annak kellett volna 8 hónapig kitartania.

Vigyázó szemüket külföldre vetik

Továbbra is kérdés, sikerül-e a WGA-nak megegyeznie a stúdiókkal – a cégek azonban máris elkezdtek felkészülni az esetleges sztrájkra. Ted Sarandos, a Netflix fejese például előre megnyugtatott mindenkit: az előfizetők semmit nem éreznek majd meg a munkabeszüntetésből – bár ironikus módon épp a Netflix és az általa bevezetett új gyakorlatok miatt van szükség a sztrájkra. Előszeretettel élnek például azzal a módszerrel, hogy a „mini room”-ban létrejött forgatókönyvekből nem kezdik el a forgatást – inkább betáraznak a szkriptekből, tartalékolva az olyan nehéz időkre, ami most következhet.

Emellett a Netflix máris elkezdett más lehetőségek után tapogatózni: megduplázták a dél-koreai sorozatokba eddig befektetett pénzüket, ami így már eléri a 2,5 milliárd dollárt. A Nyerd meg az életed sikere után nem csoda, ha a cég további, hasonlóan nagy durranásokat vár az ázsiai országtól.

Nem ők az egyetlenek azonban, akik a sztrájk elől külföldi tartalmak felé menekülnek: szakértők szerint minden eddiginél több amerikai érdeklődőt vonzott a francia SeriesMania televíziós fesztivál idén márciusban – a tengerentúli cégek vélhetően már akkor igyekeztek feltankolni külföldi tartalmakkal, ha esetleg a sztrájk miatt írók nélkül maradnának.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.