2007. november 5-én az Amerikai Írók Céhe (WGA) sztrájba kezdett – ez az a szervezet, amely szinte minden, a tengerentúlon dolgozó filmes és televíziós írót összefog, a hanyatló nyugaton pedig a hasonló szakszervezetek elég erőteljes érdekérvényesítő képességgel bírtak, és bírnak a mai napig. A sztrájk végül február 12-ig, azaz 100 napig tartott és fenekestül felforgatta egész Hollywoodot.
A 2007-es sztrájkot remekül összefoglalta a Sorozatjunkie kiskátéja. A munkabeszüntetés oka főleg az online produkciók utáni részesedés körüli vita volt – végül sikerült egy képletben megállapodniuk, ami alapján az írók nagyobb részesedést kaptak az online tartalmak után. Mindennek viszont nagy ára volt. A népszerű heti szkeccsműsor, a Saturday Night Live ez idő alatt teljesen szünetelt, a legtöbb esti talkshow leállt, majd írók nélkül tért vissza, a sorozatok közül csonka évaddal fejeződött be többek között a Halottnak a csók, a Lost – Eltűntek, a Péntek esti fények, A pletykafészek, a Hősök, a Totál szívás és A stúdió is.
A díjszezonon is nyomot hagyott a sztrájk, a Golden Globe-ot át sem adták, a realityműsorok – melyeknek nincs hagyományos forgatókönyvük – viszont valósággal kivirultak: a Donald Trump fémjelezte – itthon épp Balogh Leventével Az álommeló néven futó – The Apprentice egyik leágazása, a The Celebrity Apprentice, a The Amazing Race, az American Idol és a Keeping up with the Kardashians nézettsége is kilőtt. A hírműsorok írói más szakszervezethez tartoznak, az animációs sorozatok íróinak sem kötelező WGA-tagoknak lenniük, így azok is gond nélkül folytatódhattak, de a moziipar sem dőlt össze a 100 nap alatt, bár akadtak fennakadások.
A hollywoodi filmesek a számítások szerint végül 650 millió dollárnyi fizetéstől estek el, a leállás teljes gazdasági kára pedig 1 milliárd körül alakult. A 2007-08-as sztrájk hosszú évekig lebegett sötét rémként Hollywood felett – ennek köszönhető, hogy azóta minden alkalommal sikerült megegyezniük a stúdiókkal. Legutóbb 2017-ben fenyegetett újabb munkabeszüntetés, amikor az írókat képviselő WGA az egyes epizódokért magasabb fizetést, az ismétlések után pedig az íróknak is járó jogdíjat követelt – végül azonban sikerült megegyezniük.
És hogy mindez miért fontos ma? Mert nagyon úgy néz ki, hogy újabb sztájk közeledik: a több mint 10 ezer írót számláló WGA szavazást tartott, melyen a szavazásra jogosult tagok 80 százaléka vett részt, ők viszont 97 százalékban arra voksoltak, hogy ismét szüntessék be a munkát, ha továbbra sem sikerült dűlőre jutniuk a Mozis és Televíziós Producerek Szövetségével (AMPTP). Az eddigi szerződések május 1-jén járnak le, eddig kellene megegyezniük az új követelésekről. Összehasonlításként: a 2007-es sztrájk jóváhagyása 90 százalékos volt, azaz 7 százalékkal alacsonyabb, mint a mostanié.
WGA members have authorized a strike by 97.95%. Writers are ready for a deal from the studios that allows writers to share in the success of the content they create and build a stable life #WGAStrong pic.twitter.com/3b9yIwH0ul
— Writers Guild of America, East (@WGAEast) April 17, 2023
Miért a sztrájk?
Ahogy a 2007-es sztrájkot az internetes sugárzások kényszerítették ki, úgy most is egy paradigmaváltás után szeretnének változást elérni az írók:
fő követelésükre, „az írói kompenzáció jelentős átdolgozására” a streamingek térnyerése után van szükség.
Hiába számítanak jelenleg a tartalomfogyasztás fő csatornáinak a streamingplatformok, az írók nagyon kevés részesedést kapnak ezektől a cégektől, ráadásul egyre több ilyen platform születik, amelyek egyre lejjebb tornásszák a kompenzációt a saját gyártású tartalmaiknál.
Ha egy író sorozata siker lesz a tévében, az író fizetése emelkedik, hiszen az általa írt műsor egyre több nézőt, azaz egyre nagyobb bevételt jelent a csatornának – hiába írja meg viszont valaki a következő Stranger Thingset, ami a Netflixen letarolja a világot, a streamingszolgáltató ezért semmilyen pluszt nem fizet az írónak.
A követelések között szerepel az is, hogy a sorozatoknál állapítsanak meg minimum írói létszámigényt – azaz elejét vennék például annak az HBO-nál uralkodó gyakorlatnak, hogy egy-egy presztízsshow összes epizódját egy vagy két ismert író jegyezzen.
A mesterséges intelligencia (AI) pedig ugyancsak egy olyan fenyegetést jelent az írók számára, amit a WGA-nak kezelnie kell – ahogy 15 éve senki nem gondolta volna, hogy a streamingek megváltoztatják a filmipart, úgy ma ugyanezt gondolhatjuk az AI-ról. Pedig nagyon is valószínű, hogy a jövőben Hollywoodban is egyre nagyobb szerep jut a mesterséges intelligenciának, ez pedig az írók munkájára és fizetésére is komoly befolyással lehet majd.
Nem minden csillag, ami fénylik
Amint a Vox cikke összefoglalta, az írók számtalan módon juthatnak jövedelemhez: eladhatják egy forgatókönyvüket vagy egy forgatókönyv-ötletüket a stúdiónak; átírhatnak vagy pofozgathatják mások forgatókönyvét; vagy épp felbérelhetik őket, hogy csatlakozzanak egy tévéműsor írói szobájába, azaz vegyenek részt a show megírásában. Az írók egyik legfontosabb jövedelme azonban a részesedés, azaz a residuals: ez egyfajta jogdíj, amit azután kapnak, ha egy általuk írt vagy kitalált sorozatot újravetítenek vagy a jogait értékesítik. Ha valaki elég régen dolgozik az iparban, vagy van a hóna alatt pár, állandó rotációban futó műsor (mint a Jóbarátok, A hivatal vagy épp a Seinfeld), akkor a residual hónapról hónapra szép bevételt jelenthet – ennek mértékét viszont nem maguk az írók alkudják ki egyesével, hanem a WGA ül tárgyalóasztalhoz a nevükben. Michael Jamin, az egyik legnépszerűbb író-tiktokker, a Divatalnokok, a Beavis és Butt-Head és a Texas királyai egyik forgatókönyvírója például minden hónapban a kamerák előtt bontja ki residual-borítékjait, így mutatva be, mennyi jövedelme származik ezekből a jogdíjakból.
Jamin Tiktok-oldalán nemcsak írói tippeket ad és a hollywoodi forgatókönyvírók életébe enged betekintést, de a közelgő sztájkról is több videójában beszélt. Mint elmondta, a WGA tevékenységének eredményéből nemcsak a tagok, de minden író részesül. Egy pályakezdő nyilván a fél karját odaadná, csak valaki figyeljen fel a forgatókönyvére. A stúdiók ki is használhatnák a helyzetet és ha tehetnék, csak filléreket fizetnének a szkriptért – itt lép közbe
a WGA, ami előírja például azt is, mi az a minimum összeg, amit a stúdióknak fizetniük kell egy forgatókönyvért, akkor is, ha annak írója nem tagjuk.
Jamin szerint egy átlagos forgatókönyvíró idén 4 százalékkal kevesebbet keres, mint 10 évvel ezelőtt, miközben az infláció miatt ugyanaz a pénz ma 22 százalékkal (a Vox 23 százalékról ír) ér kevesebbet. Kitér a streamingekre is: ezek megjelenése előtt egy sorozatévad 22, vagy akár 24 részből állt, azaz közel 10 hónapig adott munkát az íróknak. Ma hiába dolgozik egy író az egyik legmenőbb sorozatnál, a Netflixnek és társainak köszönhetően egy-egy évad 10-12 részből áll – de egyre gyakoribbak a 8, sőt, 6 részes évadok is – azaz az írók sokkal kevesebb munkát és pénzt kapnak.
Sőt, előfordulnak trükközések is: van, hogy az írókat csak az előkészítés, azaz a pre-production idejére bérlik fel – ezért pedig nyilván kevesebb fizetés jár, mintha a teljes produkcióra szólna a szerződésük. Ezt az új gyakorlatot hívják „mini room”-nak, ami a hagyományos írói szoba, a writer’s room egyfajta csökevényes változata. A „mini room”-mal nemcsak az a probléma, hogy rosszabbul fizet: az itt dolgozó fiatal írók a korábbi gyakorlattól eltérően nem kapnak lehetőséget arra, hogy részt vegyenek a produkcióban, megtanulhassák, hogyan megy a forgatás és miként válik írásukból valódi műsor – azaz olyan élménytől esnek el, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jobbakká és tapasztaltabbakká váljanak.
Persze az írók elmehetnek egy másik műsorhoz vagy streaminghez, csakhogy ezt egyrészt tilthatja a szerződésük, másrészt épp ez a legnehezebb Hollywoodban: folyamatosan új munkát keresni és találni. Amíg a sorozatok a hagyományos tévécsatornákon mentek, egy ilyenre szerződő írónak egy műsor 10 hónapig adott munkát. Ma a Netflixnél sokszor 3 hónap után vége a melónak.
A filmes forgatókönyvíróknak sincs sokkal jobb dolguk: a fizetésük ma ugyanannyi, mint 2018-ban volt, ráadásul a WGA számításai szerint a „kicsiknek” – azaz azoknak, akik 150 ezer dollárnál kevesebbet kapnak a forgatókönyvükért – gyakrabban kell úgy újraírniuk a könyvet vagy tovább dolgozniuk azon, hogy azért nem is kapnak fizetést.
Egyre több író szembesül azzal is, hogy moziba szánt filmje végül a streamingen landol, amiért jóval kevesebbet kapnak.
Jamin többször is kiemelte, hogy az írók részéről nem kapzsiságról van szó – egyszerűen tisztes fizetést szeretnének a munkájukért. Ezt erősíti meg az AV Club riportja, amely a forgatókönyvírók helyzetét mutatja be. A mackó (kritikánk itt) című sorozat a tavalyi évad egyik legnagyobb sikere volt – az egyik író, Alex O’Keefe viszont ebből aligha profitált. „Vannak barátaim akik azt hiszik, ó, Alex A mackón dolgozott, biztosan gazdag. Tuti vett már belőle egy autót. De tudod, az a helyzet, hogy nem. Le vagyok égve” – magyarázta, hozzátéve, hogy amikor megnyerte a WGA nagy presztízsű díját a sorozatért, a bankszámlája egyenlege negatívban állt, a díjátadón viselt öltönyére a családja és barátai dobták össze a pénzt, a csokornyakkendőjét pedig hitelre vette. Egy másik sikersorozat, a Yellowjackets (kritikánk a sorozatról itt) írója, Ashley Lyle a Twitteren osztotta meg, hogy amikor a sorozat pilotját készítették, Bart Nickerson írópartnerével ketten közösen 40 ezer dolláros fizetést kaptak, ebből jött le az adó és a 25 százalékos jutalék – ami maradt belőle, annak kellett volna 8 hónapig kitartania.
Vigyázó szemüket külföldre vetik
Továbbra is kérdés, sikerül-e a WGA-nak megegyeznie a stúdiókkal – a cégek azonban máris elkezdtek felkészülni az esetleges sztrájkra. Ted Sarandos, a Netflix fejese például előre megnyugtatott mindenkit: az előfizetők semmit nem éreznek majd meg a munkabeszüntetésből – bár ironikus módon épp a Netflix és az általa bevezetett új gyakorlatok miatt van szükség a sztrájkra. Előszeretettel élnek például azzal a módszerrel, hogy a „mini room”-ban létrejött forgatókönyvekből nem kezdik el a forgatást – inkább betáraznak a szkriptekből, tartalékolva az olyan nehéz időkre, ami most következhet.
Emellett a Netflix máris elkezdett más lehetőségek után tapogatózni: megduplázták a dél-koreai sorozatokba eddig befektetett pénzüket, ami így már eléri a 2,5 milliárd dollárt. A Nyerd meg az életed sikere után nem csoda, ha a cég további, hasonlóan nagy durranásokat vár az ázsiai országtól.
Nem ők az egyetlenek azonban, akik a sztrájk elől külföldi tartalmak felé menekülnek: szakértők szerint minden eddiginél több amerikai érdeklődőt vonzott a francia SeriesMania televíziós fesztivál idén márciusban – a tengerentúli cégek vélhetően már akkor igyekeztek feltankolni külföldi tartalmakkal, ha esetleg a sztrájk miatt írók nélkül maradnának.
