Lengyelország kikéri magának a haláltáborokat, a miniszterelnök történelemhamisítást emleget

  • Szabó Ádám
  • 2019. november 22.

Mikrofilm

De mi is a The Devil Next Door igazi bűne?

A Netflixről sok rossz elmondható, egyet viszont a legnagyobb ellenségei is kénytelenek beismerni: újra divatba hozta a dokumentumfilmeket.

2015-ös, Making a murderer című sorozata igazi szenzációszámba ment; megszerezték maguknak David Attenborough-t; egész estés dokujaik közül hetet, rövid dokumentumfilmjeik közül ötöt is Oscarra jelöltek – előbbi kategóriában egyszer, utóbbiban kétszer győztek is.

Legújabb próbálkozásukkal ismét kemény témába vágtak: a náci haláltáborokban történteket boncolgatják. A The Devil Next Door című minisorozat főszereplője egy látszólag kedves clevelandi nagypapa, akit azért citálnak a bíróság elé Izraelben, mert azzal vádolják, hogy

hírhedten kegyetlen őr volt az egyik koncentrációs táborban.

A sztori lebilincselő, mégsem ez keltett hatalmas visszhangot – hanem az, hogy a lengyelek történelemhamisítással vádolják a Netflixet. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a BBC szerint levelet írt a streaming szolgáltatónak, amiben azt nehezményezte, hogy a sorozatban hamis térképen mutatták be a haláltáborokat: a mai Lengyelország területére jelölték be őket, miközben a II. világháború alatt az ország valójában német megszállás alatt állt.

A politikus szerint emiatt úgy tűnik, mintha a lengyelek lettek volna felelősek több millió zsidó elpusztításáért. Morawiecki szerint fontos az emlékek tiszteletben tartása és a II. világháborúról és a holokausztról szóló igazság megőrzése – ezzel szemben a Netflixet azzal vádolja, hogy számos műsora pontatlan, és átírja a történelmet. Leveléhez a hamis térkép mellé egy pontosat is csatolt példaként – ezt osztotta meg Twitter-fiókján a lengyel külügyminisztérium.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.