Lexikont adott ki a magyar film történetéről az MMA

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. október 21.

Mikrofilm

Belekerült többek közt a Keserű szerelem (1912), a Kék Bálvány (1931), az Üvegtigris (2001), a Természetes fény (2021).

Magyar filmek 1896-2021 címmel jelentetett meg filmtörténeti lexikont a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), ismertetve 125 év legfontosabb műveit. 

A filmlexikon szerkesztése 2019-ben kezdődött. A 770 oldalas kötet 516 szócikket tartalmaz, és 269 rendező valamennyi filmtípust képviselő alkotását ismerteti. A kötetben hangsúlyosan jelenik meg az 1945 előtti korszak. Bár a mintegy hatszáz magyar némafilm 90 százaléka megsemmisült, a kötetbe bekerült 33 ilyen mű, amire korábban nem volt példa.

„A kezdetekről lehet vitatkozni, hiszen az első magyar film, A táncz 1901-ben készült, de a tekercsek elvesztek, így szócikk sem készülhetett róla. Ezért az első Magyarországon forgatott filmmel kezdődik a lexikon: a Lumiére-fivérek megbízásából 1896-ban készült anyagból két tekercs fennmaradt. Az egyiken egy ünnepség látható a budai Várban, a másikon a Lánchíd budai hídfője a helyszín” – mondta a könyvbemutatón Gelencsér Gábor filmtörténész, aki Murai Andrással, Pápai Zsolttal és Varga Zoltánnal közösen szerkesztette a könyvet.

A második szócikk Góth Sándor 1912-ben készült némafilmje, a Keserű szerelem, és természetesen szócikk foglalkozik az első teljes egészében hangos magyar filmmel, az 1931-ben Lázár Lajos rendezésében bemutatott Kék Bálvánnyal. Ahogy Gelencsér Gábor fogalmazott, a válogatásnál az esztétikai érték és a filmtörténeti reprezentativitás egyaránt szempont volt. „Nem akartunk egy radikálisan új kánont felállítani, finom módosításokra törekedtünk. Fontos helyet kapott például a populáris filmkultúra, például a kultfilmmé vált Üvegtigris sem maradhatott ki”.

A könyv a több mint 1500 egész estés játékfilmből 314-et taglal és elemez. Szerepel még 75 dokumentum-, 28 rövid-, 25 kísérleti, tíz ismeretterjesztő és 64 animációs film ismertetője is benne.

Az utolsó húsz év filmterméséből belekerült mások mellett a Moszkva tér (rendező: Török Ferenc), a Valami Amerika (Herendi Gábor), A Hídember (Bereményi Géza), a Kontroll (Antal Nimród), a Nyócker! (Gauder Áron), a Sorstalanság (Koltai Lajos), Az ember tragédiája (Jankovics Marcell), a Liza, a rókatündér (Ujj Mészáros Károly), a Saul fia (Nemes Jeles László), a Testről és lélekről (Enyedi Ildikó) és 2021-ből a Természetes fény (Nagy Dénes) is.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.