Némely játékfilm végén ott olvasható a megnyugtató közlés, hogy a forgatás során senkinek (állatnak, kaszkadőrnek) nem esett bántódása, ám tudjuk, a dokumentumfilmezés, akárcsak a valóság, a legkevésbé sem kedvez az ilyen megbékítő formuláknak. Az azonban még dokuban is megdöbbentő, ha a zárópercben egy hosszú névsor a film készítése idején meghalt közreműködőket lajstromozza, miként a szíriai Saeed Al Batal és Ghiath Ayoub 2011 és 2015 között forgatott s tavaly bemutatott alkotása végén látható. Megdöbbentő, habár korántsem váratlan, hiszen a helyszín a jelenkor legvéresebb, reménytelen válsággóca, és voltaképpen már maga a címadás is az egészen bizonyosan bekövetkező sorozatos tragédiákra utal. És valóban, a szíriai polgárháború Douma frontvárosában megtapasztalható minden háború gyilkos rettenete, elképzelhetők és elképzelhetetlenek egyaránt helyet követelnek ebben a két, sokkoló órában. A helyzet a maga mindennapiságában olyannyira esztelenül szélsőséges, a megörökítés tétje oly nyilvánvalóan, sőt szemmel láthatóan halálos, a dokumentáló elszántság pedig póztalanságában is hősi és mártíri gesztusú, hogy az az esetleges kritikai megjegyzéseket jószerint kizárja. Ráadásul a felmerülő legalapvetőbb „kifogás”, a véres események átláthatatlan, követhetetlen (és egyúttal abszurdan önismétlő) jellege nem olyasmi, amit méltányos lenne a filmkészítők fejére olvasni. Az ugyanis megmarad a világtörténelem jelen idejű – és alighanem örök szégyenéül.
Vetítik: november 13-án, 20.15-kor a Művész Buñuel termében, illetve 17-én, 17.45-kor a Toldi nagytermében
