VERZIÓ 16

Még mindig forog

Mikrofilm

Némely játékfilm végén ott olvasható a megnyugtató közlés, hogy a forgatás során senkinek (állatnak, kaszkadőrnek) nem esett bántódása, ám tudjuk, a dokumentumfilmezés, akárcsak a valóság, a legkevésbé sem kedvez az ilyen megbékítő formuláknak. Az azonban még dokuban is megdöbbentő, ha a zárópercben egy hosszú névsor a film készítése idején meghalt közreműködőket lajstromozza, miként a szíriai Saeed Al Batal és Ghiath Ayoub 2011 és 2015 között forgatott s tavaly bemutatott alkotása végén látható. Megdöbbentő, habár korántsem váratlan, hiszen a helyszín a jelenkor legvéresebb, reménytelen válsággóca, és voltaképpen már maga a címadás is az egészen bizonyosan bekövetkező sorozatos tragédiákra utal. És valóban, a szíriai polgárháború Douma frontvárosában megtapasztalható minden háború gyilkos rettenete, elképzelhetők és elképzelhetetlenek egyaránt helyet követelnek ebben a két, sokkoló órában. A helyzet a maga mindennapiságában olyannyira esztelenül szélsőséges, a megörökítés tétje oly nyilvánvalóan, sőt szemmel láthatóan halálos, a dokumentáló elszántság pedig póztalanságában is hősi és mártíri gesztusú, hogy az az esetleges kritikai megjegyzéseket jószerint kizárja. Ráadásul a felmerülő legalapvetőbb „kifogás”, a véres események átláthatatlan, követhetetlen (és egyúttal abszurdan önismétlő) jellege nem olyasmi, amit méltányos lenne a filmkészítők fejére olvasni. Az ugyanis megmarad a világtörténelem jelen idejű – és alighanem örök szégyenéül.

Vetítik: november 13-án, 20.15-kor a Művész Buñuel termében, illetve 17-én, 17.45-kor a Toldi nagytermében

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.