Megvan Tarantino utolsó filmjének címe

  • narancs.hu
  • 2023. március 16.

Mikrofilm

A filmkritikus az 1970-es években játszódó dráma lesz.

Quentin Tarantino már évekkel ezelőttbejelentette: a tizedik játékfilmje után visszavonul. Eddig kilencet rendezett (ezeket ebben a cikkünkben rangsoroltuk), a rajongók izgatottan várják tehát, mi lesz a Ponyvaregény rendezőjének hattyúdala. Ezzel kapcsolatban maga Tarantino is rengeteg – sokszor egymásnak ellentmondó – utalást tett már: egy alkalommal azt ígérte, hagyományos mozi helyett valami látványos végszót tervez; de volt már szó 18-as karikás Star Trekről, a Kill Bill harmadik felvonásáról és horrorról is, az azonban eddig még kimaradt a filmográfiájából.

A most kiszivárgott pletykák azonban egészen más filmről szólnak: ezek szerint Tarantino írt egy új forgatókönyvet The Movie Critic (A filmkritikus) címmel, amit még idén meg is rendezne. A forrás azt is megosztotta, hogy a projekt egy női főszereplőre fókuszál majd, és az 1970-es éves Los Angelesében játszódik. Azt egyelőre nem tudni, a címbeli kritikus milyen szerepet játszik majd a sztoriban, de a figurát a The New Yorker legendás újságírója, Pauline Kael ihlette. Őt Warren Beatty javaslatára a 70-es években felbérelte a Paramount stúdió egyfajta konzultánsként, így nagyon is valós szerepet játszott az akkori filmipari forradalomban.

Ha igazak a hírek, A filmkritikus nem egyszerűen egy Hollywoodot bemutató film lesz, de egyfajta kommentár is a filmművészetről. Ez egyébként sem áll távol Tarantinótól: elég csak legutóbbi filmjére, a Volt egyszer egy… Hollywoodra gondolnunk. Egy népszerű értelmezés szerint végső soron a Django elszabadul című westernje is arról szól, hogyan viszonyul egymáshoz az alkotó, az alkotás, a néző és a stúdió. Manapság a rendező főleg interjúkban és írásaiban fejti ki gondolatait a témáról: Cinema Spaculation címmel rendhagyó filmtörténeti könyvet írt, ennek sajtókörútján pedig kifejtette, már abban sem biztos, mi számít mozinak manapság. „Valami, ami elérhető a Netflixen? Vagy valami ami fent van Amazonon és az emberek a kanapéről nézhetik?” – elmélkedett.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.