Interjú

Mi lehet unalmasabb a gombánál?

Tálas Annamária filmrendező

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2020. május 24.

Mikrofilm

Földrajz–biológia–filozófia szakokon végzett, 1993 óta tudományos-ismeretterjesztő filmrendezőként dolgozik. 2018-ban készült The Kingdom: How Fungi Made Our World c. filmje tizenöt nemzetközi díjat nyert el. Ausztráliában él, a Smith&Nasht produkciós iroda munkatársa.

Magyar Narancs: A nyolcvanas években a Magyar Televízió Hármas csatorna című ismeretterjesztő sorozatának elindítójaként kezdted a pályát. Hogyan lettél tévés?

Tálas Annamária: Véletlenül. Az egyetem alatt megfordult a fejemben, hogy biológus leszek, de a tanítás jobban vonzott. Imádtam tanítani, máig tartom a kapcsolatot több tanítványommal. Alapvetően ismeretterjesztő vagyok, az voltam, amikor a Petrik Lajos Vegy­ipari Szakközépiskolában tanítottam, és azt folytattam, amikor az Iskolatelevízióhoz kerültem, illetve folytatom máig is, nemzetközi pályán. Csak a médium és a helyszínek változtak.

Tálas Annamária filmrendező

Tálas Annamária filmrendező

Fotó: Smith & Nasht

 

MN: A hálózatkutatás még nem volt ilyen népszerű, amikor felfigyeltél a témára, és 2007-ben elkészítetted A hat lépés hatalma c. filmedet. Hogyan kerültél kapcsolatba Barabási Albert-Lászlóval?

TA: Ez is véletlen volt, 2002-ben Londonban laktunk, s a New Scientist tudományos ismeretterjesztő lapban olvastam egy cikket Barabási kutatásairól. Elállt a lélegzetem: úristen, micsoda paradigmaváltást hoz ez a szemlélet! Rögtön írtam neki, hogy: „Kedves Professzor Úr…” – mire visszaírt, hogy jó az időzítés, mert most lesz a Barcelona melletti Sitgesben az első hálózatkutatási konferencia, ahol szívesen a rendelkezésünkre állnak. Említette, hogy épp ír egy könyvet a hálózatokról Behálózva címmel, s ha érdekel, postázza a kéziratot. Ez az egyik kedvenc könyvem azóta is. Olivér fiammal, aki akkor 12 éves volt és ma már az operatőröm, elrepültünk Spanyolországba. Rendkívül érdekes volt a téma, megfogadtam, hogy nem nyugszom, míg ebből film nem lesz. Öt évbe telt.

MN: Öt évig készült a film?

TA: Öt évig tartott, míg a nemzetközi piacon sikerült „eladni”. Nem hitték el, hogy érdemes pénzt fektetni bele. Végül a BBC, az ABC és a Discovery Canada beszállt, így tudtuk bemutatni 2007-ben. Magyarországon 2011-ben került képernyőre. Akkor az első magyarországi hálózatkutató konferencia apropóján az MTA elnöke megkereste az MTV elnökét, hogy szeretné, ha levetítenék. Sitges óta követem több kutató munkáját, ott találkoztam többek közt Alessandro Vespignani professzorral, aki most a bostoni Northeastern Egyetemen a koronavírus terjedésének modellezésével foglalkozik. Készítettünk is vele beszélgetést nemrég a CuriosityStream csatorna számára.

MN: Egyes vélemények szerint magyar, sőt magyar irodalmi előzménye (is) lehet a hálózatkutatásnak.

TA: Volt a századforduló kávéházi kultúrájában egy társasjáték, Karinthy a Láncszemek című novellájában meg is említi: „kell egy egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen – ismeretség – alapon.” A jelenséggel, tudományos alapon, elsőként Stanley Milgram amerikai pszichológus foglalkozott a hatvanas években, akinek a szülei Magyarországról és Romániából vándoroltak ki az Egyesült Államokba, így nem lehetetlen, hogy tényleg innen merítette az ötletet.

MN: A kísérlete mindenesetre Karinthyt igazolja.

TA: Igen. Milgram csomagokat adott különféle embereknek, hogy juttassák el egy számukra ismeretlen személyhez Bostonban, úgy, hogy az illető címét nem volt szabad kitudakolniuk. Egy olyan ismerősüknek kellett tovább küldeniük a csomagot, akiről azt feltételezték, hogy közelebb állhat a célszemélyhez. Hat emberen keresztül be is futott a csomagok nagy része. Mi, fél évszázaddal később, megismételtük a filmünkben a kísérletet, s ahogy meg van írva, egy kenyai faluból hat láncszemen, azaz emberen keresztül megérkezett a csomag Bostonba az egyik hálózatkutatónkhoz, Marc Vidalhoz.

MN: A pályádon a gombákról készített 2018-as The Kingdom: How Fungi Made Our World című filmetek volt az eddigi legsikeresebb. Hogyan találtál rá erre a témára?

TA: Megint csak véletlenül. La Rochelle-ben, egy dokumentumfilm-konferencián összefutottam egy producer ismerősömmel, s megkérdeztem tőle: hát te mit hoztál a vásárra? Mire ő, hogy gombát. Good luck!, mondtam, mert akkor már nagy fanfárokat kellett fújni ahhoz, hogy megrendelőt találj egy tudományos filmre. Ugyan, mi lehet unalmasabb a gombánál, gondoltam. Nem is járt szerencsével. De január végén, mikor Ausztrália visszatér a beachekről a munkába, Suzanne, a gombaprojekt ötletgazdája megkért, hogy nézzem meg legalább a felvételeket.

The Kingdom: How Fungi Made Our World

The Kingdom: How Fungi Made Our World

 

 

Épp akkor fejeztem be egy kétrészes sorozatot arról a mikrovilágról, mely rajtunk és bennünk él (Az élet rajtunk, 2014). Baktériumok, vírusok, paraziták, férgek, ízeltlábúak; gondoltam, ha már ezekről készítettem filmet, csak találok valami érdekességet a gombák birodalmában is. Végül meglepő dolgokra bukkantam. Körülbelül harminc kutatót kerestem meg, és téglákként, friss tudományos közleményekből raktam össze a forgatókönyvet. A vezérfonál a gombák evolúciója volt, abból a szemszögből, hogy hogyan hatott a szárazföldi élet evolúciójára.

MN: Mi volt a film sikerének a titka?

TA: Ezen még mindig gondolkodom, de az egyik kulcsa az volt, hogy A siker tudománya c. Barabási-filmen dolgoztam – amit ott ellestem, azt megpróbáltam alkalmazni. Mindenkinek ajánlom Barabási Albert-Lászlónak e magyarul is olvasható könyvét. A gombás film másik „titka” a film narrátora, központi alakja, Rob Dunn, akik eszméletlen jó mesélő! Természettudós professzor, aki egy kisfiú féktelen szenvedélyével lelkesedik minden élőlényért, és minderről gyönyörűen beszél. Most ismét vele dolgozom, egy 14 perces pilotot készítünk Az élet íze címen tervezett kétrészes sorozathoz.

MN: Gasztronómia?

TA: Nem egészen. Az ízlelés evolúciója és szerepe az evolúcióban; ez az első rész témája. Miért jelent meg a só érzékelése? Érezzük-e a víz ízét? Mi a szerepe a keserűnek, az édesnek, a savanyúnak és az „umaminak”, mely utóbbi gyakorlatilag a fehérje érzékelésére szolgál. A második rész arról szól, hogyan változtak az ízreceptorok a környezet változásával. Mi az oka, hogy a macskákat nem érdekli az édesség, vagy hogy a kolibri nektáron él, miközben elvesztette az édes ízt érzékelő receptorát. És a panda… na, az kész rejtély.

Ha megnézed, hogy mennyi fehérjét eszik egy panda, kiderül, hogy ugyanannyit, mint egy farkas. Kívülről vegetáriánus, de belülről húsevő. Hétmillió évvel ezelőtt a pandák síkságon éltek és húst ettek, aztán, úgy kétmillió éve megváltoztak a körülmények és felmentek a hegyekbe, hogy bambuszt rágcsáljanak. Ekkor elveszítették a fehérjedetektáló receptorukat. És mégis, azért vándorolnak az évszakok változásával kilométereket, hogy megtalálják a legmagasabb fehérjetartalmú bambuszrészeket, rügyeket!

MN: Hogyan érzékelik a fehérjét, ha eltűnt a fehérjeérzékelő receptoruk?

TA: Gyanítom, az édesíz-receptorukat használják arra, hogy megtalálják a legmagasabb fehérjetartalmú táplálékot. Nemrég fedezték fel, hogy ha a pandák cukrot kapnak, élvezettel elfogyasztják. Pedig nincs szükségük cukorra, gondolnád, hiszen egész nap egy zöld növényt esznek, amelynek elenyésző a cukortartalma. És mégis: szeretik a cukrot. Ugyanígy, a kolibri, amelynek csak fehérjeérzékelője van – cukorérzékelője nincs –, a fehérjeérzékelőjét használja arra, hogy a cukrot megtalálja. Minden a környezettől függően, evolúciós nyomásra változik, alakul.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.