„Minden összeállt egy magyar Amy Winehouse-történethez”

Mikrofilm

Elkezdődött a Verzió fesztivál, szerdára Kapronczai Erika KIM című filmjét ajánljuk.

Tíz éve, 27 éves korában halt Kim Corbisier, aki annak ellenére magyar festő volt, hogy a neve, a származása, de még a külseje is mást sejtetett. Kim a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát, de már egyetemi évei alatt vállára emelte a szakma. A hazai festészet legnagyobb ígéretének tartották, és nyilván elvárták volna, hogy ne csak műveivel, de simulékonyságával, kapcsolati hálójának szövögetésével is érjen el egyre nagyobb sikereket.

Csakhogy Kim Corbisier semmiben nem volt „idomulósnak” mondható. Öntörvényű, szeretetéhes, különös és különleges személyiség volt, akinek a festészet csak egy volt a számos önkifejezési mód közül. Például a film legalább ennyire érdekelte. Aki csak egyszer látta, örökre az emlékezetébe véste. Egyebek mellett Pálffy György Nem vagyok a barátod című filmjében is szerepelt.

Kapronczai Erika is filmesként ismerkedett meg vele 2011-ben, közös rövidfilmet akartak forgatni. Kim – súlyos drogfüggőként – ekkor már elkezdett mindent felégetni maga mögött. De új ismerősének köszönhetőn változtattak eredeti elképzelésükön; elhatározták, hogy inkább dokumentumfilmet készítenek arról, hogy Kim hogy küzd meg függőségével. Hepienddel számoltak, de tragédia lett a vége, a lány öngyilkos lett. A videokamerája Kapronczai Erikánál maradt.

Mai szemmel érthetetlen, hogy Kim Corbisier halála miért kerülte el a bulvármédia érdeklődését, hiszen minden összeállt egy magyar Amy Winehouse-történethez: siker, pénz, tehetség, drog és halál, ráadásul a Kim is 27 éves volt.

Ami persze egyáltalán nem baj. 2012-es tragédiájáról (kiugrott az ablakon) kevés helyen jelent meg komolyabb cikk, Kapronczai Erika a videófelvételeivel akkor árnyékban maradt. Kim legközelebb (és legutóbb) 2019-ben került valamelyest az érdeklődés középpontjába, amikor az Inda Galériában kiállítást rendeztek 2006 és 2011 között készült munkáiból, saját készítésű filmjeit is beleértve) „A munkák szempontjából általában mindegy, milyen egy művész(nő) személyisége, Kim Corbisier viszont képzőművészeknél szokatlan módon nagyon is karakteres volt. Egy kislány testébe bújt, pulzáló, impulzív és önmagában bizonytalan, ezért biztonságra vágyó nő, aki úgy került Belgiumból Magyarországra, egész pontosan Nagyvenyimbe, hogy anyja öngyilkossága után (ázsiai) apja magyar nőt vett el. Corbisier csak felnőttként, későn tudta meg származása (anyja) pontos történetét. Corbisier transzkulturális volt” – írtuk róla a tárlat kapcsán, nem is sejtve, hogy Kim családtörténete eltér a leírtaktól, ráadásul sokkal zavarosabb is.

Kapronczaí Erika kellő időt adott magának, hogy valamelyest kívülről szemlélve, és racionális magyarázatot keresve vigye vászonra barátnője történetét. A KIM című film „héja” tipikusnak mondható drogos bukástörténet, de nem ettől kelt indulatokat. Nemcsak ettől. Mint ahogy az is másodlagos, hogy a filmet „életrajzinak”, „művészettörténetinek”, vagy éppen „oknyomozónak”, sőt „kriminek” tekintjük-e. A megszólalok – köztük számos neves képzőművész, művészettörténész és kurátor – abban egyetértenek, hogy Kim Corbisier nem erre a világra termett, Magyarországra meg különösen nem. Miként abban is, hogy régóta látszott, segítségre, támaszra lenne szüksége. „Ha Corbisier traumát átélt alkotóként, és nem pusztán tragikus bulvársorsa felől értelmeződne, akkor munkáival olyan alkotók közé kerülhetne, mint Käthe Kollwitz, Frida Kahlo, Eva Hesse, Hannah Wilke, Gina Pane, Rona Pondick, Kiki Smith vagy Anish Kapoor” – írta két évvel ezelőtt a Műértő. Kapronczai Erika most megtette az ez irányú első lépést.

Ami valójában a hazai állami művészeti intézmények és a befolyásos véleményformálók dolga lenne.

A KIM-et november 9-én, 20.45-től a Toldi mozi nagytermében, november 13-án pedig 16.00-tól a Toldi kistermében vetítik.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.