„Mintha ott se lettem volna”

Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri filmkészítők

Mikrofilm

Összeszokott párost alkotnak: Jaoui ír, rendez és játszik, Bacrié a főszerep, de a forgatókönyvből is kiveszi a részét. Legnagyobb sikerük, az Ízlés dolga az Oscar-jelölésig vitte, legutóbbi közös filmjük, a Pezsgő és macaron csütörtöktől látható a mozikban. Párizsban találkoztunk velük.

Magyar Narancs: Nem túl rokonszenves alakokat írtak maguknak…

Agnès Jaoui: Jean-Pierre valóban egy igazi szemétládát alakít. De alapelvünk, hogy igyekszünk megérteni, kit mi mozgat, még egy ennyire ellenszenves alakot is. Senki sem születik rohadéknak, még Hitler sem úgy jött a világra, hogy na, akkor kiirtok hatmillió zsidót. Ha Hitlerről írnánk filmet, talán még az ő esetében is megpróbálnánk megérteni, mi tette azzá, amivé, mitől lett Hitler Hitler.

Jean-Pierre Bacri: Ami persze nem menti fel semmi alól.

Agnès Jaoui: De persze nem írunk Hitlerről. Túl nagy falat lenne.

MN: Együtt készítettek filmeket, amikor egy pár voltak, és együtt készítenek filmeket most is, hogy már nem élnek együtt. Szakmailag melyik a gyümölcsözőbb élethelyzet?

Jean-Pierre Bacri: Semmi sem változott. Tudja, az agyunk most is szerelmes egymásba.

MN: Ez a nagy közelség feljogosítja önöket, hogy ha közös jelenetük van, a kedvükre alakítgassák a szöveget? Végül is, önmaguk főnökei.

Agnès Jaoui: Azért igyekszünk követni a forgatókönyvet, ha már mi írtuk. De ha a kettőnk közös jelenetére gondol a Pezsgő és macaronban, azt valóban improvizáltuk.

MN: A színészek sok esetben akkor kezdenek forgatókönyvírásba, ha nincsenek elkényeztetve szerepekkel.

Jean-Pierre Bacri: Mi is így kezdtük. Nem túl sikeres színészként. Agnès épp elkezdte a pályát, én pedig már vagy tíz éve színészként dolgoztam. Elégedetlen színészként. Azért határoztuk el, hogy írni kezdünk, mert csak nem akartak jönni a várva várt szerepek. Megelégeltük a dolgot, úgy döntöttünk, nem várunk tétlenül. Mint kiderült, ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, idegesítenek és dühítenek mindkettőnket. A közös munkának elsőként egy színdarab lett az eredménye, ami elég nagy sikert aratott.

MN: Ma is ugyanazokon a dolgokon idegesítik fel magukat?

Agnès Jaoui: Hogyne. A konformitáson…

Jean-Pierre Bacri: …és az előítéleteken.

MN: Politikailag is ugyanazon az oldalon állnak?

Agnès Jaoui: Igen.

MN: Melyiken?

Agnès Jaoui: A szélsőjobbon. Vicceltem. A filmben egy erősen balos nőt játszom, ide tartozik, legalábbis ami még megmaradt a baloldalból. Mozgalmas időkben írtuk a filmet, a választások során; hol Marine Le Pent mutatták népszerűbbnek a közvélemény-kutatások, hol Macront, aztán megint Le Pent és így tovább. Nem ma írtuk a filmet, de a lekezelt vidéki szomszédokban akár ráismerhet arra, amit a mostani sárgamellényesek képviselnek. Akiknek a követeléseivel egyébként én magam is egyetértek.

Jean-Pierre Bacri: A politikai elit pedig mit csinál? Bűnbakokat keres. Ezt a saját országában is láthatja. Sorosra mutogatnak.

MN: Ahogy önök is megerősítették, a Pezsgő és macaron főszereplője elég szemét alak. A nőkről alkotott véleménye sem teszi rokonszenvesebbé. Ez egyébként kísértetiesen hasonlít arra, amit nemrég Yann Moix francia író nyilatkozott. Azt mondta, számára az ötven feletti nők nem léteznek. Ezt leginkább a testükre értette.

Agnès Jaoui: Tényleg ezt mondta? Na, csodálatos!

Jean-Pierre Bacri: (Hányást imitál). Ez a véleményem.

MN: A film főszereplője nemcsak kellemetlen alak, de még énekel is, a Hulló falevelek című híres Yves Montand-sanzont. Nehéz Montand-t ennyire rosszul énekelni, vagy jön ez magától is?

Jean-Pierre Bacri: Meg sem kottyan nekem. Nézze, ennyi telik tőlem! Amit lát, illetve hall a filmben, abba én mindent beleadtam, ami csak emberileg lehetséges.

Agnès Jaoui: Jó, de Jean-Pierre szerintem Charles Aznavourt is remekül utánozza.

MN: Legnagyobb sikerüket az Ízlés dolgával aratták, egészen az Oscar-jelölésig jutottak. Mintha nem lettek volna valami nagy véleménnyel az ezzel járó felhajtásról.

Agnès Jaoui: Hízelgő volt, persze, ugyanakkor azt vettük észre, hogy a nagy Oscar-felhajtásban maga a film valójában senkit sem érdekelt, mint kiderült, a legtöbben nem is látták odaát. Ez azért elég frusztráló volt. Ott voltam, de mintha ott se lettem volna.

MN: A film emlékezetes bajusz-poénja kinek az érdeme?

Agnès Jaoui: Megtörtént eset, egy barátom papájával esett meg. Világéletében bajuszos ember volt, aztán egyszer úgy gondolta, levágatja. Megtörtént a nagy tett, várta a reakciókat, de senkinek még csak fel sem tűnt a dolog. Ezt nem hagyhattam ki a filmből.

A Pezsgő és macaron kritikája a Visszhang rovatban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.