Magyar Narancs: Nem túl rokonszenves alakokat írtak maguknak…
Agnès Jaoui: Jean-Pierre valóban egy igazi szemétládát alakít. De alapelvünk, hogy igyekszünk megérteni, kit mi mozgat, még egy ennyire ellenszenves alakot is. Senki sem születik rohadéknak, még Hitler sem úgy jött a világra, hogy na, akkor kiirtok hatmillió zsidót. Ha Hitlerről írnánk filmet, talán még az ő esetében is megpróbálnánk megérteni, mi tette azzá, amivé, mitől lett Hitler Hitler.
Jean-Pierre Bacri: Ami persze nem menti fel semmi alól.
Agnès Jaoui: De persze nem írunk Hitlerről. Túl nagy falat lenne.
MN: Együtt készítettek filmeket, amikor egy pár voltak, és együtt készítenek filmeket most is, hogy már nem élnek együtt. Szakmailag melyik a gyümölcsözőbb élethelyzet?
Jean-Pierre Bacri: Semmi sem változott. Tudja, az agyunk most is szerelmes egymásba.
MN: Ez a nagy közelség feljogosítja önöket, hogy ha közös jelenetük van, a kedvükre alakítgassák a szöveget? Végül is, önmaguk főnökei.
Agnès Jaoui: Azért igyekszünk követni a forgatókönyvet, ha már mi írtuk. De ha a kettőnk közös jelenetére gondol a Pezsgő és macaronban, azt valóban improvizáltuk.
MN: A színészek sok esetben akkor kezdenek forgatókönyvírásba, ha nincsenek elkényeztetve szerepekkel.
Jean-Pierre Bacri: Mi is így kezdtük. Nem túl sikeres színészként. Agnès épp elkezdte a pályát, én pedig már vagy tíz éve színészként dolgoztam. Elégedetlen színészként. Azért határoztuk el, hogy írni kezdünk, mert csak nem akartak jönni a várva várt szerepek. Megelégeltük a dolgot, úgy döntöttünk, nem várunk tétlenül. Mint kiderült, ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, idegesítenek és dühítenek mindkettőnket. A közös munkának elsőként egy színdarab lett az eredménye, ami elég nagy sikert aratott.
MN: Ma is ugyanazokon a dolgokon idegesítik fel magukat?
Agnès Jaoui: Hogyne. A konformitáson…
Jean-Pierre Bacri: …és az előítéleteken.
MN: Politikailag is ugyanazon az oldalon állnak?
Agnès Jaoui: Igen.
MN: Melyiken?
Agnès Jaoui: A szélsőjobbon. Vicceltem. A filmben egy erősen balos nőt játszom, ide tartozik, legalábbis ami még megmaradt a baloldalból. Mozgalmas időkben írtuk a filmet, a választások során; hol Marine Le Pent mutatták népszerűbbnek a közvélemény-kutatások, hol Macront, aztán megint Le Pent és így tovább. Nem ma írtuk a filmet, de a lekezelt vidéki szomszédokban akár ráismerhet arra, amit a mostani sárgamellényesek képviselnek. Akiknek a követeléseivel egyébként én magam is egyetértek.
Jean-Pierre Bacri: A politikai elit pedig mit csinál? Bűnbakokat keres. Ezt a saját országában is láthatja. Sorosra mutogatnak.
MN: Ahogy önök is megerősítették, a Pezsgő és macaron főszereplője elég szemét alak. A nőkről alkotott véleménye sem teszi rokonszenvesebbé. Ez egyébként kísértetiesen hasonlít arra, amit nemrég Yann Moix francia író nyilatkozott. Azt mondta, számára az ötven feletti nők nem léteznek. Ezt leginkább a testükre értette.
Agnès Jaoui: Tényleg ezt mondta? Na, csodálatos!
Jean-Pierre Bacri: (Hányást imitál). Ez a véleményem.
MN: A film főszereplője nemcsak kellemetlen alak, de még énekel is, a Hulló falevelek című híres Yves Montand-sanzont. Nehéz Montand-t ennyire rosszul énekelni, vagy jön ez magától is?
Jean-Pierre Bacri: Meg sem kottyan nekem. Nézze, ennyi telik tőlem! Amit lát, illetve hall a filmben, abba én mindent beleadtam, ami csak emberileg lehetséges.
Agnès Jaoui: Jó, de Jean-Pierre szerintem Charles Aznavourt is remekül utánozza.
MN: Legnagyobb sikerüket az Ízlés dolgával aratták, egészen az Oscar-jelölésig jutottak. Mintha nem lettek volna valami nagy véleménnyel az ezzel járó felhajtásról.
Agnès Jaoui: Hízelgő volt, persze, ugyanakkor azt vettük észre, hogy a nagy Oscar-felhajtásban maga a film valójában senkit sem érdekelt, mint kiderült, a legtöbben nem is látták odaát. Ez azért elég frusztráló volt. Ott voltam, de mintha ott se lettem volna.
MN: A film emlékezetes bajusz-poénja kinek az érdeme?
Agnès Jaoui: Megtörtént eset, egy barátom papájával esett meg. Világéletében bajuszos ember volt, aztán egyszer úgy gondolta, levágatja. Megtörtént a nagy tett, várta a reakciókat, de senkinek még csak fel sem tűnt a dolog. Ezt nem hagyhattam ki a filmből.
A Pezsgő és macaron kritikája a Visszhang rovatban olvasható.
