„Mintha ott se lettem volna”

Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri filmkészítők

Mikrofilm

Összeszokott párost alkotnak: Jaoui ír, rendez és játszik, Bacrié a főszerep, de a forgatókönyvből is kiveszi a részét. Legnagyobb sikerük, az Ízlés dolga az Oscar-jelölésig vitte, legutóbbi közös filmjük, a Pezsgő és macaron csütörtöktől látható a mozikban. Párizsban találkoztunk velük.

Magyar Narancs: Nem túl rokonszenves alakokat írtak maguknak…

Agnès Jaoui: Jean-Pierre valóban egy igazi szemétládát alakít. De alapelvünk, hogy igyekszünk megérteni, kit mi mozgat, még egy ennyire ellenszenves alakot is. Senki sem születik rohadéknak, még Hitler sem úgy jött a világra, hogy na, akkor kiirtok hatmillió zsidót. Ha Hitlerről írnánk filmet, talán még az ő esetében is megpróbálnánk megérteni, mi tette azzá, amivé, mitől lett Hitler Hitler.

Jean-Pierre Bacri: Ami persze nem menti fel semmi alól.

Agnès Jaoui: De persze nem írunk Hitlerről. Túl nagy falat lenne.

MN: Együtt készítettek filmeket, amikor egy pár voltak, és együtt készítenek filmeket most is, hogy már nem élnek együtt. Szakmailag melyik a gyümölcsözőbb élethelyzet?

Jean-Pierre Bacri: Semmi sem változott. Tudja, az agyunk most is szerelmes egymásba.

MN: Ez a nagy közelség feljogosítja önöket, hogy ha közös jelenetük van, a kedvükre alakítgassák a szöveget? Végül is, önmaguk főnökei.

Agnès Jaoui: Azért igyekszünk követni a forgatókönyvet, ha már mi írtuk. De ha a kettőnk közös jelenetére gondol a Pezsgő és macaronban, azt valóban improvizáltuk.

MN: A színészek sok esetben akkor kezdenek forgatókönyvírásba, ha nincsenek elkényeztetve szerepekkel.

Jean-Pierre Bacri: Mi is így kezdtük. Nem túl sikeres színészként. Agnès épp elkezdte a pályát, én pedig már vagy tíz éve színészként dolgoztam. Elégedetlen színészként. Azért határoztuk el, hogy írni kezdünk, mert csak nem akartak jönni a várva várt szerepek. Megelégeltük a dolgot, úgy döntöttünk, nem várunk tétlenül. Mint kiderült, ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, idegesítenek és dühítenek mindkettőnket. A közös munkának elsőként egy színdarab lett az eredménye, ami elég nagy sikert aratott.

MN: Ma is ugyanazokon a dolgokon idegesítik fel magukat?

Agnès Jaoui: Hogyne. A konformitáson…

Jean-Pierre Bacri: …és az előítéleteken.

MN: Politikailag is ugyanazon az oldalon állnak?

Agnès Jaoui: Igen.

MN: Melyiken?

Agnès Jaoui: A szélsőjobbon. Vicceltem. A filmben egy erősen balos nőt játszom, ide tartozik, legalábbis ami még megmaradt a baloldalból. Mozgalmas időkben írtuk a filmet, a választások során; hol Marine Le Pent mutatták népszerűbbnek a közvélemény-kutatások, hol Macront, aztán megint Le Pent és így tovább. Nem ma írtuk a filmet, de a lekezelt vidéki szomszédokban akár ráismerhet arra, amit a mostani sárgamellényesek képviselnek. Akiknek a követeléseivel egyébként én magam is egyetértek.

Jean-Pierre Bacri: A politikai elit pedig mit csinál? Bűnbakokat keres. Ezt a saját országában is láthatja. Sorosra mutogatnak.

MN: Ahogy önök is megerősítették, a Pezsgő és macaron főszereplője elég szemét alak. A nőkről alkotott véleménye sem teszi rokonszenvesebbé. Ez egyébként kísértetiesen hasonlít arra, amit nemrég Yann Moix francia író nyilatkozott. Azt mondta, számára az ötven feletti nők nem léteznek. Ezt leginkább a testükre értette.

Agnès Jaoui: Tényleg ezt mondta? Na, csodálatos!

Jean-Pierre Bacri: (Hányást imitál). Ez a véleményem.

MN: A film főszereplője nemcsak kellemetlen alak, de még énekel is, a Hulló falevelek című híres Yves Montand-sanzont. Nehéz Montand-t ennyire rosszul énekelni, vagy jön ez magától is?

Jean-Pierre Bacri: Meg sem kottyan nekem. Nézze, ennyi telik tőlem! Amit lát, illetve hall a filmben, abba én mindent beleadtam, ami csak emberileg lehetséges.

Agnès Jaoui: Jó, de Jean-Pierre szerintem Charles Aznavourt is remekül utánozza.

MN: Legnagyobb sikerüket az Ízlés dolgával aratták, egészen az Oscar-jelölésig jutottak. Mintha nem lettek volna valami nagy véleménnyel az ezzel járó felhajtásról.

Agnès Jaoui: Hízelgő volt, persze, ugyanakkor azt vettük észre, hogy a nagy Oscar-felhajtásban maga a film valójában senkit sem érdekelt, mint kiderült, a legtöbben nem is látták odaát. Ez azért elég frusztráló volt. Ott voltam, de mintha ott se lettem volna.

MN: A film emlékezetes bajusz-poénja kinek az érdeme?

Agnès Jaoui: Megtörtént eset, egy barátom papájával esett meg. Világéletében bajuszos ember volt, aztán egyszer úgy gondolta, levágatja. Megtörtént a nagy tett, várta a reakciókat, de senkinek még csak fel sem tűnt a dolog. Ezt nem hagyhattam ki a filmből.

A Pezsgő és macaron kritikája a Visszhang rovatban olvasható.

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

És tényleg a fejükre omlik

Üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntettével, hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítják a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó Közösségi Misszió előzetes letartóztatásban lévő ügyvezetőit. Az egyházvezetés 2019 óta mindenről tud, de nem foglalkozott a feltárt visszásságokkal. Most is hallgatnak.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidogoznia. Beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.