„Mrs. Schneider, Ön botrányok és izgalmak forrása. Minden alkalommal, amikor történik Önnel valami, egy vetélés, egy válás vagy egy film, a Sissi-generáció őrjöngve követeli vissza a drága kis császárnőjét. Néhányaknak Ön szent, akivel alaposan elbánt az élet. Másoknak viszont egy kurva” – kezdi az interjúját Michael Jürgs, a Stern újságírója a világhírű, ám múló fényű filmcsillaggal.
1981-et írunk, a helyszín Franciaország: Romy Schneider azért érkezett Quiberonba, hogy kigyógyuljon alkohol- és gyógyszerfüggőségéből, hogy képes legyen gondoskodni fiáról, Davidről. A kúra azonban félbeszakad, amikor megérkezik a színésznő egy régi barátnője, majd a német magazin fotósa és újságírója. A három napig húzódó interjú alatt a színésznő a lelki pöcegödör aljáról tekint vissza karrierjére és hibás döntéseire – és igyekszik dűlőre jutni saját életével is.
Nem tudhatja, hogy ez élete utolsó hosszabb nyilatkozata: pár hónap múlva fia épp a nagyszülőknél játszik, amikor mászás közben megcsúszik, és a vaskerítés felnyársalja őt; a súlyos depresszióba eső sztár egyébként is rossz egészségi állapota rohamosan tovább romlik, 1982. május 29-én pedig holtan találják párizsi lakásában.
„Mindent tudok a filmekben – az életben semmit”
– mondta magáról Schneider, ez a kettősség pedig egész életét végigkísérte.
Szülei mindketten színészek voltak, nem sok idejük jutott a gyereknevelésre – a kislány mindössze 15 éves volt, amikor először kamera elé állt, ráadásul édesanyja oldalán. Az iskolát is otthagyta, hogy a színészetre koncentrálhasson; hamar elsajátította, hogyan kell szerepeket játszani, érzéseket imitálni, arra azonban már nem volt alkalma, hogy megtanulja, hogyan kell a valóságban megbirkózni a szerelemmel, a bánattal vagy épp a halállal.
Sorsát az 1955-ös Sissi – A magyarok királynéja pecsételte meg; a negédes képeslap-film nálunk mai napig az ünnepnapi tévéműsorok állandó sztárja, de máshol is óriási sikert aratott, Németországban például többen látták, mint az Elfújta a szelet. Schneider neve összeforrt Sissivel; három epizód után annyira szabadulni akart a skatulyától, hogy a negyedik részt visszadobva Franciaországba menekült, hogy igazi, komoly színésznőként kezdjen új életet.
A Sissi sikerét ugyan soha nem tudta megismételni, de karrierjére nem lehetett panasza: olyan nevekkel dolgozhatott együtt, mint Luchino Visconti, Jack Lemon vagy Orson Welles. A francia Oscarnak számító César-díjat kétszer is elnyerte, és még egy tiszteletbeli elismerést is kapott halála után; de díjazták az olaszok és a németek is, egyszer pedig Golden Globe-ra is jelölték.
A magánéletben viszont nem volt ilyen szerencsés: viharos szerelmi viszonya Alain Delonnal legendássá vált, első férjétől, fia édesapjától, Harry Meyen berlini színházigazgatótól úgy vált el, hogy már terhes volt következő párjától, Daniel Biasinitől. Végül Schneider elvetélt, Mayen pedig néhány évvel később öngyilkos lett. Ugyanabban az évben, két évvel a kislányuk születése után Biasini elhagyta őt. Lelki és testi egészsége kéz a kézben romlottak – így érkezett meg 1981-ben Quiberonba.
Emily Atef filmjében a Robert Gwisdek alakította újságíró nem finomkodik,
az életút valamennyi stációjába beleáll egy-egy kemény kérdéssel. A beszélgetésben nemcsak szerepek, de generációk ütköznek: a kérdező figuráján keresztül a Sissiért rajongó nézők és olvasók igyekszenek megtudni, mi történt hősnőjükkel, és hova tűnt mindenki kedvenc császárnője. Robert Lebeck fotós (a szerepben Charly Hübner), a színésznő régi barátja eközben még mindig csodálja kopott fényű idolját – épp ez ad különleges színezetet a világhírűvé vált fotósorozatnak.
A 3 nap Quiberonban nem csak egy filmcsillag hattyúdala, vagy egy ikonikus képsorozat háttértörténete, de ahogy a vetítéssorozat címe is jelzi, egy félbeszakadt párbeszéd folytatása is a külvilág és Schneider között, ami elől Schneider egész életében menekülni igyekezett.
A hét német filmdíjat (köztük a legjobb film, rendezés és három színészi elismerést) elnyerő mozit
Magyarországon először és egyetlen alkalommal vetítik május 24-én, az Uránia moziban, az Adásszünet? – Félbeszakadt párbeszéd a generációk között, francia és német filmek tükrében című sorozat záró epizódjaként.
A vetítések arra igyekeztek rámutatni, mekkora szakadék húzódik a korosztályok, na meg az általuk átélt élmények között, és mennyire másképp gondolkodnak egy-egy életről vagy történelmi eseményről az egymást követő generációk. Rendhagyó módon a francia filmeket a Goethe Intézetben, a német alkotásokat pedig a Francia Intézetben vetítették – a kínálatban voltak olyan, fesztiválokat és a magyar mozikat is megjáró filmek, mint a Toni Erdmann és a Frantz, de olyan, kevésbé ismert filmek is, mint az Általános iskola, vagy a Club Europa. Utóbbiakhoz hasonlóan a 3 nap Quiberonban vetítését is beszélgetés követi majd.
3 nap Quiberonban – az Adásszünet? – Félbeszakadt párbeszédek a generációk között, francia és német filmek tükrében sorozat záró vetítése
Május 24. 19.30, Uránia mozi Díszterme
