Magyar Narancs: Számít az neked, hogy a Teddy-díj a hagyományos nemi identitástól eltérő alkotásoknak szól?
Buda Flóra Anna: Az Entropia nem queer filmnek íródott, bár van egy ilyen olvasata is. Az motivált, hogy az öntudatra ébredésről beszéljek, ami szexuális beállítottságtól függetlenül bárkit érint.
MN: A film egy nő három arcát mutatja fel a szexualitáson keresztül.
BFA: Életkori sajátosság, hogy harminc környékén az ember elveszettnek érzi magát. Huszonöt évesen engem is elért a „quarter life crisis”. Az egyetem és az életben való elhelyezkedés közötti időszakban bizonytalan voltam, nem láttam, mire vagyok képes, milyen lehetőségeim lesznek. Magamat sem tudtam igazán definiálni, még nem alakultak ki azok a határok, amelyek a továbblépéshez segítenek. Ezt szerettem volna megfogalmazni egy nem lineáris sztoriban. Alapvetően egy álom inspirált. A film szupermarketben játszódó részét szinte teljesen megálmodtam. Az egész történet onnan indult, hogy megnéztem Michel Gondry Noam Chomskyval készített interjúfilmjét. Van benne egy mondat, hogy mit csinálnál, ha elromlana az időgép, és találkoznál önmagaddal. Ez nagyon megragadott.
MN: Háromféle nőtípusra vetítetted ki az identitáskeresést, egyikük plázajáró, másikuk állatiasan természetközeli, a harmadik egy futurisztikus rendszer foglya.
BFA: Egy ember három aspektusáról van szó, ami éppúgy lehet a test, a lélek, a szellem. Az első próbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de nem tud beilleszkedni, mint ahogy én sem tudtam. A női szerepekben sem érzem magam komfortosan. A másik teljesen elszigetelten, magányosan, egy szobába zárva él. A forgatókönyv legelső verziójában ez a két alak az erdőben találkozott. Akkor jöttem rá, hogy az énnek ez az állatias része, az ösztönlény sem elhanyagolható tényező. Így született meg a harmadik alak. Nagyon nehéz volt ezt a három világot összehozni úgy, hogy ne legyen köztük egy alá-fölé rendeltség, illetve hogy ne ismételjem önmagam.
| ||
MN: Az elmúlásra, a szétbomlásra, a személyiség újrarendeződésére utal a cím?
BFA: Az entrópiának nem kifejezetten a fizikai definíciója érdekelt, hanem az, ahogy a művészettörténetben használják a rohadásra, lebomló folyamatokra való utalásként.
MN: David Lynch hatása szembeötlő.
BFA: Az álmok és a psziché vizsgálata miatt; engem is foglalkoztat a tudatalatti.
MN: Festményekből is merítesz inspirációt?
BFA: Inspirált például Cézanne optikai színkeverése. Cézanne komplementer színeket rak egymás mellé, ami a térhatást erősíti. A fényeknek is nagyon fontos a szerepe. Az inspirál, ha kimegyek a természetbe, és megpróbálom visszaadni a saját szűrőmön keresztül az ott látottakat.
MN: A festészet vitt az animáció felé?
BFA: Mindig is szerettem festeni, de nem terveztem, hogy festő leszek. Kiskorom óta filmrendező akartam lenni. Egy időben divattal is foglalkoztam és zenét tanultam. Az összes komponens, ami érdekelt, egyszer csak összeállt az animációban.
ENTROPIA_TRAILER from flora anna buda on Vimeo.
MN: Nemzetközi projektekben is részt veszel, milyen eltéréseket tapasztalsz a MOME-s és a külföldi animációs képzés között?
BFA: A MOME-n az Anim tanszék kifejezetten a rendezésre specializálódik. Elképesztő mennyiségű film készül már bachelor szinten is, gyakorlatilag az első év végén lehetőséget kapunk néhány perces szerzői filmekre. A németeknél nagyon erős a 3D és a VR tartalomgyártás. A dánok az animációs filmek technikai előkészítésében és gyártásában profik többek között, a MIYU-nál pedig megtapasztalhattam, milyen profi körülmények között dolgozni egy jól felépített rendszerben. A franciáknál az animációs szakma nagyon erős érdekképviselettel rendelkezik, így talán kevésbé darálja be az embert a szabadúszó élet kiszámíthatatlansága.
MN: Most min dolgozol?
BFA: Egy új ötlet kibontásán, egy rövidfilm treatmentjét írom éppen. Kísérleti horrorfilm lesz a szerelemről. S tervezem, hogy pár évre külföldre megyek, és valamelyik alkotói műhelyben dolgozom Dániában vagy Franciaországban.
A cikk eredetileg a Magyar Narancs április 18-i számában jelent meg.
