Egy fontos, láttató erejű képekben, markáns stílusban megfogalmazott, rétegzett szerkezetű és erős szimbolikájú regény filmen csak akkor tud hasonló hatást elérni, ha a rendezés kvalitásai nem maradnak el az írásmű kvalitásaitól. A szépelgésbe fullasztott Sorstalanság-feldolgozás talán elég közeli példa számunkra. Siegfried Lenz Németóra c. regényének hőse ugyanabban a korban van (kamasz) és ugyanabban a korban él (a második világháború idején), mint Kertész Imréé, és ugyanúgy áldozat – bár egészen más értelemben. A tengerparti településen, a háborútól távol élő Siggi egy náci rendőr fia. Apja a kötelességteljesítésnek áldozza fel nemcsak saját életét, de családjáét is: feleségét csak emberi kötődéseitől fosztja meg, nagyobbik fiát viszont fel is adja a hatóságoknak, amikor az hazaszökik a frontról. És egyre megszállottabban próbálja megakadályozni, hogy régi barátja, a „deviáns” művésznek minősített festő dolgozhasson.
A végül apja ellen forduló, de annak hatásától szabadulni nem tudó kisebbik fiú szemszögéből láttatott történet a német szembesülésirodalom egyik jelentős műve. Christian Schwochow rendező ezért áhítattal nyúl hozzá: gyönyörűen fényképezett dűnék, vizek adnak jelentésteli távlatosságot a beszűkült tudatú körzeti megbízott és a megbélyegzett művész hangsúlyozottan szimbolikus ellentétének. Csak ezen a Nagy Műnek szóló áhítaton kívül nincs a filmben semmi. Semmi, amit még ne mondtak volna el, őszintébben, hitelesebben, ezerszer több érintettséggel. Nívós képeskönyv, egy picit a giccshatáron. Életszerűtlen és hamis, de jól mutat.
Elérhető az Indavideón
