Pedro Almodóvar: Engem inkább a reinkarnáció gondolata foglalkoztat

  • Vida Virág
  • 2024. december 26.

Mikrofilm

Megjelenésünk napján indul a magyarországi mozikban legújabb műve, A szomszéd szoba. A spanyol rendező első angol nyelvű filmjében az elmúláshoz fűződő viszonyát igyekszik (újra)értelmezni. Erről, a reinkarnáció filmbéli metaforájáról, a szereplőválasztásról és az idegen nyelvű forgatás élményéről is beszélt nekünk a film egyik Los Angeles-i díszelőadása után.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. november 28-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyar Narancs: A film nyitómondata erős felütés, meghatároz minden további mozzanatot, amelyben Ingrid szerepében Julianne Moore kijelenti, hogy a halált el kell fogadnunk. Ön elfogadja a halált?

Pedro Almodóvar: Kétéves voltam, amikor az egyik fülemre elveszítettem a hallásomat. Bizonyára azért is készítek ilyen filmeket…

A viccet félretéve, az elmúlás témaköre mindig is megszállottan foglalkoztatott – magánemberként és rendezőként is –, és számomra is érdekes, hogy a megközelítésem az évek során sokat változott. Most, hogy idősebb lettem, gyakrabban gondolok a halálra, még közelebbinek érzem magamhoz a témát, és az örök vonzódásom a halálhoz – és annak megértéséhez – felerősödött. Fiatalabb rendezőként a halál számomra szorosan összefüggött a szexualitással, jó példa erre a Matador című filmem. Emlékszem, azt mondtam magamnak, hogy »gyerünk, nézzünk szembe vele«. 1985-ben jártunk. Elkezdtem írni a filmet és azt demonstráltam magamnak, hogy milyen messzire merek elmenni a témában. Akkor az egyetlen út, ahogyan el tudtam fogadni a halált, az a szexuális élményen keresztül vezetett. Most még messzebb mentem, csak éppen egy másik úton.

MN: Miért, most hogyan viszonyul a halálhoz?

PA: Máshová kerülnek a hangsúlyok, már nem a szexualitással kapcsolom össze az elmúlást. Nem vagyok vallásos ember, pedig látom és tudom, hogy a vallásosság egy ajándék. Szerettem volna én is hinni, és ki is próbáltam, de nekem nem működött. Éppen ezért a filmben is ezt ráhagytam Julianne-re és a figurájára, mert egy vallásos ember egészen másképp néz szembe a halállal, a halhatatlanság tudatában másképp érzékeli a rideg valóságot. Engem inkább a reinkarnáció gondolata foglalkoztat.

MN: A filmnek többször visszatérő eleme a havazás, a hó. Ez egyfajta jelképe a megtisztulásnak, a rituális utazásnak, a halálba való átlépésnek a filmben?

PA: Éppen az újjászületés szimbólumává válik a film végén a hóesés. Mintha a Tilda Swinton által megformált Martha a hó által születne újjá, a hópelyhekben reinkarnálódik, amelyek békésen hullnak a lányára. De nemcsak a havazásban, hanem a lányában is újjászületik. Az átlépés időszaka, az egyik világból a másikba, a központi eleme a filmnek. Martha egy kicsit limbó, aki egy ideig a két világ között rekedt. Van egy jelenet, amikor a lánya szemével, a New York-i lakás kis teraszának ablaküvegén keresztül látjuk a virágokat locsoló Marthát. Olyan érzésünk lehet, hogy már csak elképzeli, csak a szellemét látja megjelenni az ablaküvegben. Az ittlét és a nem ittlét között lebeg ez a film.

2178874330

 
Fotó: Getty Images 

MN: Hogyan választotta ki a két főszereplőt?

PA: Tildát azért választottam, mert nagyon vékony. Megláttam egy díjátadón egy különleges ruhában, és tudtam, hogy szeretnék vele egyszer dolgozni, és azonnal ő jutott eszembe Martha szerepére. Julianne egészen más típus, és az döntő szempont volt, hogy a filmbéli két nő teljesen különbözzön egymástól külsőre. Amikor a forgatások megkezdésekor találkoztak, azonnal bensőséges viszony alakult ki köztük, barátnőkké váltak, ahogyan a filmben is barátnőket alakítanak. Ott ültek a díszletben, és csak beszélgettek, beszélgettek… Így rendezőként nagyon megkönnyítették a dolgomat, mert a kettőjük közötti barátság igazi, és ez meglátszik a filmvásznon is.

MN: A film alapja Sigrid Nunez What Are You Going Through című regénye. Miért érezte azt, hogy ebből a könyvből szeretne filmet készíteni?

PA: Ami a legjobban megfogott a könyvben, az épp ez az érzékenyen ábrázolt barátság volt. Ingrid fejlődéstörténete nagyon izgalmas. Eleinte retteg az egész helyzettől, de mégis belemegy a barátnője miatt, hogy a halált egészen közelről megtapasztalhassa. És ez alatt a folyamat alatt észrevétlenül egyre erősebbé válik. Furcsa paradoxon, hogy éppen az élettől búcsúzó, egyre elesettebb Martha teszi őt egyre erősebbé.

MN: Ez az első olyan film, amelyet nem az anyanyelvén, hanem angolul forgatott. Mennyiben jelentett más szakmai élményt ez a munka?

PA: Semmiben. Nem éreztem lényeges különbséget. Valahogy az instruálás is ugyanolyannak tűnt, bár ehhez elengedhetetlen volt Julianne és Tilda közvetlensége és segítőkészsége.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.