magyarnarancs.hu: A második aranykor – Egy szerelem kihívásait tavaly novemberben mutatták be moziban (ekkor készült interjúnk ide kattintva olvasható), most a Labrisz Leszbikus Egyesület Youtube-csatornáján és Facebook-oldalán jön ki a film sorozatrészek formájában. Hányan látták már a nagyvásznon?
Takács Mária: A premier a Cinema MOM moziban volt, de előtte bemutatták már a LIFT – Leszbikus Identitások Fesztiválján is egy pop-up vetítésen. Játszotta a Cirko-Gejzír, látható volt az Eötvös10-ben, illetve több vidéki városban is rendeztünk vetítéseket. Összesen körülbelül 400 nézőnk volt már. De beválogatták egy lengyel LMBTQ-fesztivál programjába is, ahol nyolc ottani városban vetítették, illetve nemrég jött a hír, hogy meghívást kapott a San Francisco Frozen Film Festivalra.
magyarnarancs.hu: Az első felvonás egy oktatóvideó-sorozat volt, amely az online ismerkedés veszélyeire is igyekezett felhívni a filmet. A folytatás az oktató jelleget elhagyva már egy sokkal hagyományosabb romantikus történet. Hogyan fogadta a közönség?
TM: A vetítések mellett beszélgetéseket, közönségtalálkozókat is szerveztünk, itt azt a visszajelzést kaptuk, hogy nagyon kompaktnak érezték: attól függetlenül, hogy elsősorban sorozatnak készült, filmként is jól összeállt és működött. Rengetegen osztották meg a vetítés után saját történetetüket is. A közönség hálás volt, hogy LMBTQ- és diszkrimináció témában magyar nyelven, magyar szereplőkkel is láthatnak egy filmet, ami hiteles alapokon nyugszik – hiszen valódi történetek alapján írtuk meg a forgatókönyvet. Nagyon megható volt, amikor egy lány elmondta, mennyire megérintette, hogy a saját nyelvén hallhatta, ahogy valaki coming outol, kimondja azt, hogy leszbikus vagyok. De voltak kevésbé felemelő történetek is: egy fővárosi vetítés után az egyik nézőnk osztotta meg velünk, hogy azért diszkriminálják és közösítik ki munkatársai munkahelyén, egy kerületi önkormányzatnál, mert coming outolt. Javasoltam neki, hogy forduljon a Háttér Társaság jogsegélyszolgálatához – de végül inkább úgy döntött, hogy új munkahelyet keres.
magyarnarancs.hu: A film épp arról szól, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy leszbikus párnak vidéken. A hírek szerint ironikus módon épp egy vidéki moziból tiltották ki A második aranykort.
TM: Kecskeméten a helyi Cifra-LMBTQ Közösséggel közösen akartunk vetítést szervezni. Mivel a holland nagykövetség emberi jogi alapjától támogatást kaptunk a projektre, ki szerettünk volna bérelni egy mozitermet. A Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központra gondoltunk, és egészen addig, míg csak érdeklődtünk ennek részletei iránt, semmi probléma nem volt. Amikor aztán eljött a szerződés aláírásának ideje és látták, hogy mi ezt a Labrisz Leszbikus Egyesület nevében tennék, felkapták a fejüket, hogy mi is ez. Nem is látták még a filmet, de végül kaptunk tőlük egy levelet hogy a belső szabályzatuk alapján sem politikával, sem bármiféle ideológiával kapcsolatos dolgot nem engedhetnek be az intézménybe. Egy másik helyen, zárt körben végül mégis sikerült levetítenünk a filmet Kecskeméten. A helyi LMBTQ-közösséggel együtt az egyenlő bánásmódról szóló törvény megsértése miatt a Háttér Társaság jogsegélyszolgálatának segítségével eljárást indítottunk a Hírös Agórával szemben.
magyarnarancs.hu: A film megkapta a 18-as karikát. Ön milyen célközönségnek ajánlaná?
TM: Nem azért kapta a legszigorúbb korhatárbesorolást, mert bármilyen, felnőtteknek való dolgot mutatunk benne, pusztán az LMBTQ-téma miatt. Én egyébként 14 év felettieknek ajánlanám úgy, hogy legyen ott mellettük valaki, aki segít értelmezni a látottakat. A korhatárkarikák egyébként is csak a mozis vetítést szabályozzák; most, hogy kikerülnek az epizódok a webre, gyakorlatilag bárki megnézheti őket.
magyarnarancs.hu: Ennek ellenére terveznek még vetítéseket?
TM: Ősszel, a Pride alatt visszük a filmet Pécsre, emellett augusztusban Debrecenben és Miskolcon is vetítik majd.
magyarnarancs.hu: A filmbe a hírhedt könyvdarálás egy álomjelenet formájában még bekerült, ám a nagy botrány kiváltó könyvfóliázás már nem. Terveznek folytatást, amiben már erre is kitérnek?
TM: Egyelőre nincs ilyen tervünk.
A második aranykor első évada ide kattintva érhető el. Az Egy szerelem kihívásai című második évad részei folyamatosan kerülnek fel a Labrisz Leszbikus Egyesület Facebook-oldalára és Youtube-csatornájára.
*
Egy ártatlan mesegyűjtemény ledarálása, gyermekvédelminek bélyegzett homofób törvény, a másságot bemutató könyvek fóliázása – csak néhány példa arra, milyen méltánytalanságok érték az elmúlt években az LMBTQ-közösséget itthon, és miként vált Magyarország egyre szomorúbb és nyomasztóbb hellyé minden jóérzésű ember számára. Takács Mária filmje – amely most már websorozat formájában is elérhető – arra igyekszik felhívni a figyelmet, mindezek hogyan csapódnak le az egyszerű emberek, a hétköznapi valóság szintjén. Emellett arra is megpróbál példát mutatni, mit lehet tenni ebben az elkeserítő helyzetben.
A mostani második felvonás két évvel követi a hatrészes online romantikus oktatóvideó-sorozatot. Ebben ismerhettük meg Tündét, az elvált, gyermekét egyedül nevelő vidéki tanárnőt (Bacskó Tünde), aki még saját közvetlen környezete előtt sem meri felvállalni másságát, és Juditot, a fővárosi festőnőt (Vasvári Emese), akit önkéntes száműzetéséből egy életműkiállítás, valamint segítő szándékú rokona igyekszik kirángatni. A sorozat a mesterkélt helyzetek és néhol csikorgó párbeszédek ellenére megkapóan mutatta be, hogyan lépked lábujjhegyen két középkorú nő a párkeresés papírvékony jegén. Ismerkedni soha nem könnyű, ez a korosztály azonban sokszorosan nehezített helyzetben van – hát még ha valaki saját neméhez vonzódik, vagy épp egy vidéki kisvárosban él!
Az első évad utolsó részében főhőseink a nehézségeket és félreértéseket leküzdve végre találkoztak. „Táncolunk?” – kérdezte Tünde Judittól egy belvárosi kávéház teraszán. „És a zene majd megjön hozzá” – válaszolta neki Judit az utolsó jelenetben. A második felvonásban két évi ismerkedés után a főszereplők összeköltöztek Tünde vidéki házában. Szerelmük boldog és teljes, azokat a kihívásokat, amelyekkel mégis szembe kell nézniük, nem lehet azonban megoldani számítógépekhez értő ismerős segítségével. Mintha erre reagálna a folytatás is azzal, hogy az oktatójelleget maga mögött hagyta.
A film sokkal inkább úgy viselkedik és úgy is néz ki, mint egy alacsony költségvetésű, minimalista dráma.
Tünde egy művészeti versenyre igyekszik felkészíteni diákjait, néhány szülőt azonban felháborít, hogy a tananyagban ókori művészek meztelen szobrai is szerepelnek. Az iskolai feszültségeket tovább fokozza, mikor néhány pedagógus rájön, hogy Tünde egy nővel él együtt. A botrány hatására az igazgató eltanácsolja őt a versenytől, na meg a megbotránkoztató tananyagtól, és szabadságra küldi. Ha mindez nem lenne elég, saját lánya előtt is méltánytalan helyzetbe kerül: annak barátja nem akarja elfogadni másságát.
Ennyiből is kitűnik, hogy az alcím (Egy szerelem kihívásai) nem annyira Judit és Tünde kapcsolatára, mint inkább az őket körülvevő világra vonatkozik: köztük szinte végig szent a béke, egyedül akkor támad vita, amikor Tünde az iskolai körülményekről hazudni kénytelen otthon, hogy elkerülje a további problémákat. A forgatókönyv fokozatosan mutatja be, hogyan fogy el a levegő főhőseink körül, miként válik a vidéki idill egyre fojtogatóbbá. Az ezt elsősorban elszenvedő Tündével ellentétben Juditnak mintha nem találtak volna elég erős történetszálat: ő a film nagy részében passzív marad. Az első évad után ezúttal nincsenek egy súlyban Tündével, inkább afféle biztos támaszként funkcionál. Az eddig mindössze mellékszerepben feltűnő könyvtáros azonban harmadik főhőssé lép elő, az őt alakító Tölgyesy Zoltán pedig a film talán legnagyobb erőssége: gyermeki lelkiismeretessége és nyíltsága valósággal beragyogja a jeleneteket. Az már más kérdés, mennyire hihető, hogy ma Magyarországon egy transzvesztita valóban békességet lelhet egy vidéki könyvtában. Kai itt szeretne felolvasást rendezni a Meseország mindenkiéből, ám ezt hirdető plakátjait letépdesik, őt pedig szórólapozás közben még meg is verik. Elhatározását sem ez, sem az nem rengeti meg, hogy rémálmában Dúró Dóra egy darálóval kergeti végig a könyvespolcok között.
A film olyan, mintha maga is egy színes mesekönyvből ugrott volna elénk: átlengi egyfajta naiv optimizmus, tanító célzatú történetei pedig már az első pillanatban túl nyilvánvalóak. A Kait inzultálók kiléte például akkor is egyértelmű lett volna mindenki számára, ha azt nem két „I Love Dúró” feliratú pólót viselő ember követi el.
A film azonban egy pillanatra sem igyekszik titkolni, hogy aktivista- és részvételi film, melynek elsődleges célja az érzékenyítés – ez pedig teljesül is, elsősorban az őszinte szereplőknek és a tiszta alkotói szándéknak köszönhetően.
A Meseország mindenkié lényege az volt, hogy mindegy, kit szeretünk és minek valljuk magunkat, mindenkinek jár egy tündérmese, amiben magára találhat. A második aranykor célja ennek megfelelően az, hogy megmutassa: a szerelmesfilm is mindenkié. Csak épp vannak, akiknek ellenszélben, hecckampányt kiállva, nulla állami támogatással kell megküzdeniük érte – és egymásért.
