A foci-vb helyszínén beszélgettünk szaúdiakkal, megsejtve a következő órák fejleményeit, az országukban újra kinyitó mozikról…

  • Gera Márton
  • 2018. június 15.

Mikrofilm

Teljesen odavannak érte, de amikor beszéltünk erről, a meccs még hátravolt.

Alighanem az év első felének egyik legmeglepőbb híre volt, hogy ebben az ultrakonzervatív és korábban befelé forduló országban, Szaúd-Arábiában újra kinyithatnak a mozik. A szaúdi kultuszminisztérium még tavasszal adott lehetőséget olyan engedélyek kiadására, melyekkel negyven év után újra működhetnek a filmszínházak a muszlim királyságban. Az 1970-es években a szigorú vallási szabályok szerint irányító vezetők úgy látták, a filmek összeegyeztethetetlenek azzal az iránnyal, amerre Szaúd-Arábiát terelni akarják. Most azonban új idők szeleit lehet érzékelni az országban, ahol áprilisban megnyitott az első mozi. A tervek ráadásul igen ambiciózusok: 2030-ig 350 mozit nyitnának meg az országban, ahol a Saudi Vision 2030 program keretében egyre több szórakozási lehetőséget igyekeznek biztosítani a helyieknek.

false

 

Fotók: Gera Márton

A moszkvai focivébé nyitómeccsére érkező szaúdi szurkolók elsősorban persze nem a mozikról diskuráltak az utcákon, de mi kihasználtuk a lehetőséget, és erről kérdeztük őket még a tegnap elszenvedett, 5:0-s vereséget megelőzően.

„Az első film, amit meg lehetett nézni a moziban, a Fekete Párduc volt. Én ezt nem a moziban láttam, mert a megjelenés előtt már megnéztem”  – meséli egy szaúdi fiatal a Vörös térhez közeli plázában, aki még a pulóverét is leveszi, hogy a szurkolói pólóval bizonyítsa, mennyire drukkol a csapatának. Hogy hogyan tudta megnézni a Fekete Párducot megjelenés előtt, azt nem fejtegeti, de megnyugtat, hogy nem töltötte le. „Most a legújabb Bosszúállók a nagy dobás a moziban, de erre hiába próbáltunk jegyet foglalni, a termek tele voltak. Régebben is voltak filmszínházak, csak filmeket nem lehetett vetíteni bennük: konferenciákat, előadásokat tartottak bennük. A mozik most mindenki számára nyitva vannak, férfiaknak, nőknek, gyerekeknek. Foglalhatunk jegyet az interneten vagy a mozik pénztárában, éppen úgy, ahogy bármelyik más országban teszik az emberek” – meséli, majd a tévhitet is igyekszik eloszlatni, miszerint a szaúdiak korábban nem jutottak hozzá a legújabb filmekhez: „A helyiek legtöbbjének van Netflix-előfizetése, de az HBO is elérhető, és az OSN-nek is van streaming szolgáltatása.”

false

 

Fotó: Gera Márton

„A feleségemmel mentem el a moziba, amikor megnyitott, és őszintén mondom, hogy ez volt a legcsodálatosabb mozi, amit életemben láttam. Tudod, voltam moziban az Egyesült Államokban, Dubajban és más országokban, de ez a legszebb az összes közül. Imádjuk a mozikat” – mondja Muath Al-Jandal, aki jogi tanácsadóként dolgozik Rijádban. Az éppen a Nyikolszkaja utcán hangoló férfi azt mondja, a szaúd-arábiai mozikban kétféle szektor van: egy a férfiaknak, egy pedig a családoknak. De ha valaki csak a feleségével vagy például a húgával érkezik, annak nem kell a többi férfi között moziznia, ő is mehet a családi szektorba. „A mozijegyek 75 szaúdi riálba (20 dollár) kerülnek, ez számunkra egyáltalán nem drága, és mivel a legújabb filmeket játsszák, megérik az árukat” – meséli a férfi, aki szerint az ország mostani vezetése, de kiváltképp a trónörökös, Mohamed bin Szalmán herceg (arról a trónörökösről van szó, aki az év elején a királyi család több tagját, köztük Orbán Viktor egykori kitüntetettjét is letartóztatta korrupció miatt) jó irányba akarja megváltoztatni az országot. „Ma egyre több embert látni az utcákon. Régebben ez nem volt jellemző, mert nem voltak mozik, nem voltak szórakozási lehetőségek. Mindig arra vártunk, hogy nyitott gondolkodású vezetők jöjjenek, a trónörökös végre ilyen. Fiatal, és érti a fiatalokat, érti a világot. Korábban a vezetők a vallásra hivatkoztak, de igazából nem is ismerték a vallás törvényeit. Most boldogok vagyunk, és meggyőződésem, hogy két-három év múlva már egy nagyon más Szaúd-Arábiát fogsz látni.”

Mr. Muath Al-Jandal

Muath Al-Jandal

Fotó: Gera Márton

Két fiatalba szintén a Nyikolszkaja utcán futunk bele. Tőlük hiába kérdezzük a mozikat, mondják, mert ők vidéken élnek, és a filmszínházak egyelőre csak a fővárosban, Rijádban nyílnak. Bár azt állítják, a filmek beszerzésével eddig sem volt gond. „Nekem van Netflixem, ami egy hónapra olcsóbb is, mint egy mozijegy, szóval a mozik számomra nem számítanak annyira” – mondja egyikük, aki szerint a letöltéssel se volt probléma, bár nem biztos benne, de szerinte a kormány eddig se blokkolta a letöltőoldalakat.

Kicsivel távolabb, a Central Parkra hajazó Izmailovo Parkhoz közel találkozunk Rashed Almarrival aki a barátaival jött szurkolni Moszkvába. Ő sem a fővárosban él, így még nem járt a moziban, de elmeséli, hogy hamarosan a városában, Dammámban is nyílik mozi, és szerinte előbb-utóbb minden nagyobb településen lesz filmszínház: „Ha korábban meg akartuk nézni a legújabb filmeket, akkor sem volt azért olyan nehéz dolgunk, mert átmehettünk Bahreinbe, ami tizenöt percre volt tőlünk autóval. De a mozik újranyitása csodálatos dolog, egy új korszak kezdete az országban.”

Rashed Almarri

Rashed Almarri

Fotó: Gera Márton

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.