Szeged ismét az operatőrök városa lett

  • narancs.hu
  • 2022. május 29.

Mikrofilm

Hatodjára rendezték meg május 24-28. között a Zsigmond Vilmos Filmfesztivált, amely nevéhez illően az operatőrök fesztiválja. A szombaton átadott díjakat sem a rendezők kapták, hanem az operatőrök.

„A névadó személye világossá teszi, hogy operatőri szempontból vizsgáljuk a filmet. Ugyanakkor, talán a legfontosabb, amit megtanulhattunk Vilmostól, hogy az operatőri teljesítményt, a képet nem lehet önmagában értékelni. Az ő életműve a legjobb példa, hogy a kép, az operatőri teljesítmény mindig csak a film egészének üzenete szempontjából, a rendezői szándék szemszögéből vizsgálható. Így, bár az operatőri teljesítményt díjazzuk, a filmek egészét is honoráljuk a díjakkal” – nyilatkozta  a fesztivál előtt Szabó Gábor operatőr, a zsűri elnöke. Az idén 419 film érkezett a világ minden tájáról a szegedi válogatóra, amelyek közül az előzsűri 8 nagyjátékfilmet, 21 rövidfilmet, 7 kísérleti filmet, illetve 14 dokumentumfilmet választott ki, de nemcsak újdonságokat: például Enyedi Ildikó filmje a Feleségem története is versenyben volt.

A virtuális valóság és a Gyilkos arany

A szegedi fesztivál hagyományainak megfelelően az idei életmű-díjas személye már az esemény elején tudható volt: Grunwalsky Ferenc kapta az elismerést, a jeles alkalomból Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét láthatta ismét a közönség, amelynek a díjazott volt az operatőre.

A május 24-i nyitóelőadáson az 1000 álom című kirgiz filmet vetítették, amelynek egyik szereplője a maga teremtette számítógépes világ foglyává válik. Ezt nemcsak Borisz Trosev nagyszerű operatőri munkáját méltatva érdemes feleleveníteni, de azért is, mert pár nappal később a virtuális valóság (virtual reality – VR) és a kiterjesztett valóság (augmented reality – AR) filmvilágra gyakorolt hatásait próbálták feltárni a Filmkészítés és kevert valóság című kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Erdély Mátyás operatőr, Takács Barnabás kutató informatikus; virtuális valóság szakértő és Szabó Viktória kreatív producer. Ugyancsak „feltáró jelleggel” került sor Szabó Gábor operatőr, Gigor Attila rendező és Varró Attila filmkritikus A bűnfilmek atmoszférája, a hatáskeltés képi eszközei című beszélgetésére, amely a műfaj magyar vonatkozásait tekintette át. Ennek jegyében a fesztiválon  olyan sikeres hazai filmeket is levetítettek, mint a Dögkeselyű (1985), A nyomozó (2008) és az Isteni műszak (2013). Erich von Stroheim 1924-es némafilmjének, a Gyilkos aranynak 1 órásra kurtított változatát Darvas Kristóf zongorakíséretével tekinthette meg a közönség, a vetítés után pedig Vágvölgyi B. András Greed című új könyvének bemutatójára került sor, amely „az új nemzedék nyelvén jeleníti meg az öncélúan mohó világot, amelyben minden kiárusítható: a jellem, a világnézet, az igazság, a szerelem, a kaland, a politika, az érzelem, a gondolat, a gyilkosság, a barátság, a valóság, a képzelet, a korszellem, a hagyomány…”

Dijeső

A szakmai zsűri, melynek tagjai Szabó Gábor mellett Török-Illyés Orsolya színművész, Pálfi György és Gigor Attila rendezők, Claire Mathon és Nyoszoli Ákos operatőrök vltak, a legjobb operatőrnek járó Zsigmond Vilmos-díjat Ezequiel Salinasnak ítélték, aki Bíró Bálint Félhomály című filmjét fényképezte. A legjobb nagyjátékfilm díját a Természetes fény (rendezte: Nagy Dénes, operatőr: Dobos Tamás) és az Animals című belga film (r.: Nabil Ben Yadir, o.:Frank van den Eeden) kapta, a legjobb kisfilm a Gyere (r.: Lengyel Balázs, o.:Réder György), a legjobb dokumentumfilm a Mesék a zárkából (r.: Visky Ábel, o.:Kürti István és Nagy Zágon), a legjobb kísérleti film a spanyol Otra Luna lett, amelynek rendezője és operatőre is Juanma F. Pozzo volt.

 
Grunwalsky Ferencnek Szabó Éva fesztiváligazgató adta át az életmű-díjat
 

 

A kritikusok zsűrije, Pozsonyi Janka, Kolozsi László és Varró Attila szerint a Mesék a zárkából volt a fesztivál legjobb filmje, a diákzsűrinek az amerikai Willing Go There (r.: Laura Beckner, o.: Ludovica Isidori) tetszett a legjobban. A Magyar Operatőrök Társaságának díját Galambos Eszter vehette át, A baleset című film (r.: Bohdan Herkaliuk) operatőri munkájáért.

A VisionTeam és a Special Grip Hungary legjobb fiatal operatőrnek járó díját Hudák Dániel kapta, aki az Elmegyek (r.: Gál András) és a Mama büszkesége (r.: Tóth Lili Laura) című filmekben működött közre. Szeged város a lengyel-svéd Sweatet (r.:,Magnus von Horn, o.: Michał Dymek) értékelte a legtöbbre.

Nyitókép: Nagy Zágon, a Mesék a zárkából operatőre

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.