Szuperhősszünet: kevesebb Marvel-mozi érkezik a jövőben

  • narancs.hu
  • 2024. május 13.

Mikrofilm

Már a Disney is úgy látja, hogy képregényfilm-túltengésben szenved a közönség.

„Szuperhős-fáradtság” – a múlt év egyik leggyakrabban emlegetett kifejezése volt ez Hollywood-szerte, és nem is véletlenül. A képregényfilmek reneszánsza nagyjából a 2002-es Pókember, azaz több mint húsz éve tart. Az igazi nagyüzem azonban a Marvel Filmes Univerzum beindulásától, azaz a 2008-as Vasembertől kezdődött. Nemcsak arról van szó, hogy a közönség egyszerűen beleunt a mindent leuraló maszkos és köpenyes igazságosztókba, hanem a nagyvászon mellett a szuperhősök már a tévét is megszállták, ráadásul egyre több silány és unalmas mozi készült. A Marvelek a képregénystúdió legnagyobb bukását szállította tavaly; másik dobásuk, a Hangya és a Darázs: Kvantumánia ugyancsak bukdácsolt, sőt, elveszítették főgonoszukat is. Azzal pedig, hogy elmaradtak az eredmények, lassan egyre több problémára derült fény a stúdiónál. A Marvel mozibirodalom repedezését ebben a cikkünkben mutattuk be.

Hogy a baj nem csekély, az is jelzi, hogy immár a Marvelt birtokló Disney régi-új fejese is bevallotta: túltolták a szuperhősmozikat. „Keményen dolgozunk a stúdióval, hogy csökkentsük a kibocsátásunkat és inkább a minőségre koncentráljunk – különösen a Marvel esetében” – fogalmazott. Mint elmondta, az egyre nagyobb számú film és sorozat miatt a szuperhősfilmek elveszítették a fókuszt és a közönség figyelmét. Bob Iger terve szerint épp ezért kicsit visszafogják a gyeplőt: évi két sorozat és kettő, maximum három film érkezhet a jövőben. Azért mindenkit megnyugtatott: jövőre még akad néhány jó filmjük, majd fejest ugorhatunk az újabb Bosszúállókba is, melyek rendszerint a sorozat – sőt, a világ – legjövedelmezőbb darabjai közé tartoznak. Továbbra is magabiztosnak és elégedettnek érzi magát, hiszen nemcsak tehetséges emberek dolgoznak a stúdiónál, de a képregények még mindig hatalmas aranybányát jelentenek.

Mindez jól hangzik ugyan, és valószínűleg alkalmasak arra, hogy megnyugtassák a befektetőket – hiszen épp ez volt Iger szavainak célja –, de kérdés, mennyi válik valóra belőlük. Bár a stúdióvezér arról beszélt, hogy az évi két sorozat és két-három film azt jelenti, hogy gyakorlatilag felére csökkentik az eddigi termelésüket, ez számszerűleg nem igaz: 2022-ben és tavaly is három film és ugyanennyi sorozat készült (ahogy 2021 kivételével szinte minden évben). Azaz nézőként alig fog feltűnni, hogy kevesebb szuperhős szaladgál körülöttünk. Sőt: jelen állás szerint jövőre négy Marvel-mozi (Amerika Kapitány: Szép új világ; Thunderbolts; The Fantastic Four; Penge) és két sorozat (Vasszív; Daredevil: Born Again) van betervezve; nem beszélve a további tervekről, köztük arról, hogy hosszú-hosszú egyezkedést követően végre az X-Menek is csatlakozhatnak a Marvel mozibirodalomhoz. Így inkább abban reménykedhetünk, hogy végre tényleg elkezdenek a minőségre koncentrálni. Ha azonban ismét ömleni kezdenek a dollárszázmilliárdok, ne legyenek kétségeink, a Disney ismét rá fog lépni a gázra.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.