Dánia börtön: most nem shakespeare-i, hanem konkrét értelemben. Hirtelen és rejtélyes okból ugyanis halálos eső kezd zuhogni, amelynek egyetlen cseppje is perceken belül öl és fertőz. Az ország lezárva, a bent rekedtek pedig egymással küzdenek az élelemért, menekülnek az eső és a fertőzöttek elől – ahogy azt már megszokhattuk. A mű annyiban próbál valami újat mutatni – nem nagy sikerrel –, hogy két tinédzsert állít a középpontba, akik a vírus első hat évét a katasztrófa mögött álló cég egy hermetikusan zárt bunkerében töltik. Az igazi feszültség ebből az elzártságból, az információnélküliségből és a magyarázatok teljes hiányából adódik. Egyikük ráadásul a megoldás kulcsa lehet, bár ezt inkább csak a történet sulykolja, mert a színészi játék és a figura szerethetősége sajnos nem indokolja, hogy izguljunk is érte. A sokévnyi elzártságban megélt cseperedés érdekes pszichológiai folyamat ugyan, az első pár rész után mégis veszni hagyják: miután a testvérek élelme elfogy, és persze fel is nőnek, kimennek a vad világba, ahol ártatlan lélekkel próbálnak emberként viselkedni, csatlakoznak egy túlélőcsoporthoz, és egy világvégi roadmovie-ban igyekeznek velük együtt megtalálni a megoldást. Részenként végighaladunk a kis csoport tagjainak előtörténetén, ez a technika pedig hol ad, hol elvesz. Az etűdök nagyon hullámzóak, van ahol igazán erős, máshol igazán közhelyes megoldásokat látunk.
A Netflix dán próbálkozása azért mégis egy erős koncepcióval és atmoszférateremtéssel, igényes képi világgal dolgozik. Kár, hogy mindezt már tucatszor láttuk.
Elérhető a Netflixen
