Rövidfilm

Tengercsepp

Szabó Szonja: Vércsék

Mikrofilm

Ahogy például Hajdu Szabolcs Békeidő c. filmjének esetében is láthattuk, a járvány egyik váratlan hatása – ami egyes filmek esetében előny is – a forgalmazási utak átrendeződése.

Sok alkotó az online premier mellett dönt, ami lehetővé teszi, hogy a filmje olyanokhoz is eljusson, akik azt „normális körülmények” között nem néznék meg. A rövidfilm meglehetősen elhanyagolt forma, sokan a kezdő filmesek kötelező gyakorlási, beavatási állomásaként tekintenek rá, de a legjobb esetben is csak a filmfesztiválok speciális szekcióiba kaparhat helyet magának. Pedig ez nem volt mindig így, rövidfilmeket vetítettek tévében is. Szabó Szonja Vércsék című munkája a rendkívüli helyzet miatt az RTL Klubon debütált, majd rögtön a premier után online ingyenesen elérhetővé vált bárki számára.

A Vércsék illeszkedik a rendező eddigi munkái közé: Szabó Szonja hosszabb játékfilmje – a Komoly dolgok (2010) –, továbbá eddigi kisfilmjei – a Prágai hétvége (2013), A Mentor (2018), de még a Partizánok (2015) is – a felnőtté válás nehézségeit, a kortársak közötti feszültségeket és konfliktusokat és a felnőttekkel folytatott ellentmondásos viszonyokat vizsgálják, különböző korokban és miliőkben.

A Vércsék Mészöly Ágnes Egészpályás indítás című novellája alapján készült, és arra tesz kísérletet, hogy valamiféle generációkon átívelő megértést kovácsoljon. Ugyanaz a nemzedék, amely például a FOMO – Megosztod, és uralkodsz c. filmben különös és kissé taszító földönkívüliek gyülekezetének tűnik, itt meglehetősen ismerős. A Vércsék nevű kézilabdacsapat lányai ugyanolyan megszállott szelfizők és megosztók, de az eltérő médiafogyasztási és közösségi gyakorlatok mögött ugyanazok az indulatok, konfliktusok és vonzódások munkálnak, mint szüleik és nagyszüleik nemzedékében.

Kapcsolatuk öntudatlanul is élő a múlttal és az őket gúzsba kötő felnőttek világnézetével. A szocialista rémálmok nyomait viselő fülledt panelrengetegben edzenek, barátkoznak és lesznek szerelmesek, ami ugyanolyan fullasztó és fojtogató, mint erőszakos edzőjük állandó verbális bántalmazása. Az edző bá’ módszereit tekintve ugyanolyan őskövület, mint a tömbházas városrész, ő ott ragadt le, hogy a fiatal sportolóból az üvöltés és a megalázás hozza ki a maximumot, a lányok pedig csak nyafogni és hisztizni tudnak, ezért velük kétszer olyan keményen kell bánni (Zayzon Zsolt úgy üvölt, hogy beleremegnek a falak). Nincs hozzászokva, hogy ellentmondanak neki, hiszen minden lány az értékes pozícióját és jövőbeli sportkarrierjét félti. Egyedül a dacos Franci mer kiállni ellene. Amikor egy kiábrándító vidéki meccs után edzőjük különösen ocsmányul bánik velük, úgy dönt, végleg otthagyja a csapatot. Amikor beviharzik a tanáriba, hogy közölje döntését, véletlenül meglátja legjobb barátnőjét a férfival…

A Vércsék gyenge pontja, hogy Szabó Szonja rengeteg mindent akar belezsúfolni egy rövidfilmnyi időbe. Generációk közötti és kortárs egymásnak feszülések, konformizmus és lázadás, barátság és csalódás, megalázkodás és hatalommal való visszaélés. Mindezekre csak röpke villanások jutnak. Pedig a néző érzi, hogy egész történetek bontakozhatnának ki, ami különösen az edző és a kamaszlány közötti viszony ábrázolásában kulcskérdés. A játékos elcsábítása a hatalommal való visszaélés és a szexizmus érméjének másik oldala, a pályaszéli ordenáré, hímsoviniszta üvöltözés kéz a kézben jár a tanáriban lebonyolított titkos találkákkal. Egy ilyen „viszony” anatómiája önmagában filmet érne (Nagy Zoltán tavaly bemutatott játékfilmje, a Szép csendben ugyanezt egy zenekar kontextusában tárgyalja egy kívülálló fiú szemszögéből). Megérné ugyanezt egy lány (akár a kihasznált lány) szemszögéből is elmesélni.

Szabó Szonja jelenleg a WAX című tévésorozat tervét fejleszti, ez a Vércsék szereplőinek történetét mesélné tovább – a rövidfilm a széria elődolgozatának tűnik. Vannak benne ígéretes, épp csak meglebbentett ötletcsírák, termékeny feszültségek (a Francit játszó Kelemen Hanna dacos energiáit érdemes volna még jobban kihegyezni Zayzon nyers tahósága ellen), de ez így csak vázlat csupán. Van még mit feltárni abból, hogy mi történik a zárt ajtók mögött, edzők és tanítványok között, hogy milyen áron születnek a győzelmek és az érmek, és mit áldoz fel, aki a profi sportot választja.

Elérhető az RTL Klub Online-on

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.