Interjú

„Az ellesett, apró részletekből összeáll a nagy romantikus sztori”

Vicky Jones rendező, producer

Mikrofilm

A színpadi változat rendezőjeként ő is kivette a részét a Fleabag sikeréből, de a munka Phoebe Waller-Bridge-dzsel ezután is folytatódott: az HBO új sorozata, a Futás is közös gyermekük, de ezúttal Vicky Jones a főnök, Waller-Bridge pedig csendestárs és vendégszereplő. A vonatos-romantikus széria kreátorával telefonon váltottunk szót.

Magyar Narancs: Egy viccel kezdődött…

Vicky Jones: Phoebe és én megfogadtuk, ha egyszer olyan szituációban találjuk magunkat, legyen az párkapcsolat, munkaügy vagy más ember-ember közi helyzet, amiből a legszívesebben szabadulnánk, csak odasúgjuk egymásnak, hogy futás, és már rohanunk is, kézen fogva, vissza se nézve. Jó fantázia volt, de megmaradt viccnek, igazából sosem ültettük át a gyakorlatba. Engem viszont mindig is izgatott a románcok természete, a rejtély, hogy mi zajlik a háttérben, amit csak az lát, aki benne van, külső szem nem.

Merritt Wever, Domhnall Gleeson

Merritt Wever, Domhnall Gleeson

Fotó: HBO

 

Erről akartam írni, a szabálytalan, fura részletekről, és két esendő, egyáltalán nem hibátlan alakról, akik között bármi megtörténhet akár egy beszélgetés során is. Arra gondoltam, mi lenne, ha ezek ketten azért kerülnek újra össze, mert réges-régen, amikor még egy párt alkottak, kötöttek egy fura szövetséget. Phoebe rögtön rávágta, ez olyan, mint a mi futásos viccünk. Így jött, hogy e két rég külön utakon járó embernek SMS-t kell váltaniuk, az üzenetben pedig csak annyi szerepel: futás. Egy SMS oda, egy SMS vissza, és bárhol tartanak is az életben, mindent eldobva újra összejönnek, hogy kiderítsék, van-e még mit keresniük egymással. Mint kiderül, a legjobbat és a legrosszabbat is ki tudják hozni egymásból.

MN: A The Guardiannek azt mesélte, a Fleabag egy beszélgetésből született: két barátnő, ön és Phoebe történetesen a pornóról értekeztek. Hasonló beszélgetések előzték meg a Futást is?

VJ: Sokat beszélgettem Phoebe-vel arról, mi történik, amikor anya leszel. Hogy az újszülöttet hirtelen ki mindenki szeretné, persze nem szó szerint, kisajátítani. Mindenki azon kezd rugózni, hogy mindenben a legkörültekintőbben jársz-e el, szoptatod-e a gyereket, és ha igen, azt a megfelelő módon és így tovább, mintha azt firtatnák, megvan-e a képesítésed ahhoz, hogy a gyerek anyja legyél.

Ez eléggé infantilizáló tud lenni. A sztori kezdetben úgy élt a fejemben, hogy Ruby a mostohagyerekeit hagyja ott, hogy együtt lehessen Billyvel. Úgy gondoltam, ez mégiscsak rokonszenvesebb húzás, mintha a sajátjait hagyná ott. Végül épp ezért döntöttünk a saját gyerekek mellett, mert jobban féltünk ettől.

MN: Most, hogy mindenki karanténban tengeti a napjait, egy futásra felszólító SMS még nagyobb merészségnek tűnhet.

VJ: Természetesen meg sem fordult a fejünkben, hogy ilyen fordulatot vehet az élet, de ha belegondolok, vicces, hogy épp most meséljük el ezt a történetet egy olyan nőről, aki hátrahagyva csapot-papot kiviharzik az életéből. Talán sokan most épp arról fantáziálnak, hogy milyen lehetett volna valaki mással egy másik időből. Sokszor beszélgettem erről Phoebe-vel és sok más barátommal, hogy ha feltűnne valaki a múltadból, ha azzal jönne, hogy csakis téged akar, te vagy a nagy ő, vajon megpróbálnád-e vele.

Mindig érdekes, hogy mi a válasz erre. Persze senki nem akarja feladni az éle­tét, amit elért, de mindig van egyvalaki, aki gondolkodóba ejti az embert: vajon mi történt volna, ha másképp alakulnak a dolgok vele? Persze könnyű megbánással visszatekinteni, de az esetek nagy részében, gyanítom, jó okkal mennek szét, akik szétmennek. Ettől persze még a bennem lakozó romantikus azon volt, hogy a mi két főszereplőnk között lobbanjon be a szikra.

MN: A vonatos filmekben erre amúgy is jók az esélyek. Amióta Hitchcock klasszikusában, az Észak-Északnyugatban a vonat behatolt az alagútba, a vasúti közlekedés a szexuális utalások forrásává vált.

VJ: Hitchcockról valóban sokat beszéltünk, mivel thrillerelemeket is szerettünk volna a történetbe. De Richard Linklater Before-trilógiája is ott lebegett a szemünk előtt, ahogy az ellesett, apró részletekből összeáll a nagy romantikus sztori. De vonat és rejtély ügyében – vajon ki az az alak, aki a vonaton követi őket – Hitchcock volt az ihlető forrásunk. Nem beszélve a filmes vonatok szexuális vonatkozásairól. A zárt terekről és a vonatutak sürgető időkorlátjáról.

MN: Végül is minden a Fleabag sikerével kezdődött.

VJ: Részt venni a darab színrevitelében, majd a tévésorozattá alakításában, folyamatos kiváltság volt. Megdöbbenve figyeltük, hogyan alakul a figura: ezeket most Phoebe tényleg mind ki fogja mondani a közönség előtt? Ha valaki, ő aztán igazán élvezte a közönség sokkját, kivirágzott tőle. Úgy volt vele, miért is félnénk kimondani bármit is, főleg ha igaz dolgokról van szó. Ez revelatív élmény volt. Mintha minden lehetséges lenne. És hát látni, mit vált ki Phoebe a közönségből, a meglepetést, a megrökönyödést, a szeretetet vagy akár az undort… Látni, mire képes az üdítő őszinteség és a szellemesség keveréke – ezt Phoebe-től tanultam.

A Futás elérhető az HBO-n

(Interjúnk eredetileg a Magyar Narancs hetilap 2020. április 30-i számában jelent meg, most újraközöljük teljes terjedelmében online is.)

Neked ajánljuk