Kihirdették a 2020-as Cannes-i filmfesztivál programját - igen, azét Cannes-ét, amelyet először a koronavírus miatt elnapoltak, majd teljes egészében lefújtak. Hosszas huzavona után született meg a döntés, hogy a seregszemlét nem vonják össze az ősi ellenséggel, a Velenceivel; és a vetítések sem költöznek a netre: az egész, úgy ahogy van elmarad, ám ennek ellenére bejelentették, mely alkotásokat válogatták be a felhozatalba.
A szokásos kategóriák helyett ezúttal könnyebben értelmezhető szekciókat hoztak létre. A hűséges című blokkba kerültek a fesztiválra visszatérő művészek filmjei:
- ott van Wes Anderson legújabb mozija; a The French Dispatch;
- François Ozon Summer 85 című filmje;
- a 12 év rabszolgaság rendezőjétől, Steve McQueentől beválogattak két epizódot legújabb, Small Axe című minisorozatából;
- és Thomas Vinterberg is visszatér Druk (Another round) című filmjével.
Bejutott az elsőfilmes szekcióba Viggo Mortensen rendezői bemutatkozása, a Falling; beválogattak öt francia vígjátékot és négy animációs filmet - utóbbiak közé tartozik a Pixar legújabb dobása, a Soul, valamint Hayao Miyazaki fiának, Gorô Miyazaki-nak a legújabb animéje, az Aya to majo (Earwig and the Witch).
És hogy mégis mi értelme van a felhozatal világgá kürtölésének, ha nem is rendezik meg a fesztivált?
Elsősorban a presztízs - mind a filmeket, mind a seregszemlét illetően. Azzal ugyanis, hogy nyilvánossá tették az idei listát, az azon szereplő filmek megkapták a jogot arra, hogy a Cannes-i pecsétet viselhessék; ez nemcsak a nézők számára teszi őket vonzóbbá, hanem a forgalmazók körében is.
Másrészt viszont ez a bizonyos pecsét egyfajta "Foglalt" táblát is jelent: gyakorlatilag Cannes ilyen módon körbepisilte Wes Anderson, vagy épp a Pixar legújabb filmjét. A Cannes-ba beválogatott mozik egy rakás későbbi filmfesztiválra (Locarno, Telluride, Toronto) könnyebben bejuthatnak - már ha sor kerül ezekre -, más seregszemléken viszont épp a Cannes-i pecsét miatt nem pöröghetnek, ugyanis így elvész az exkluzivitásuk.
Ez főleg az örök ellenlábas Velencei Filmfesztiválnak lehet nagy érvágás - bár egy ideig úgy tűnt, a két fesztivál megegyezik egymással és közös filmlistával, sőt, akár közös online vetítésekkel jelentkeznek, ez egyre kevésbé tűnik valószínűnek.
A most kihirdetetett filmeknek lehetőség szerint moziba kell kerülniük jövő májusig - várhatóan azonban a legtöbb mozit még idén ringbe küldik, nem utolsósorban azért, mert a Cannes remek ugródeszkát jelenthet az Oscar-díjért folyó harcban. Elsősorban a nemzetközi filmek fő bemutatkozóhelye a francia fesztivál, de az 1955-ös Marty után idén ismét Arany Pálma-győztes vitte el a Legjobb film Oscarját. Kérdés, valódi fesztivál nélkül van-e bármelyik filmnek esélye, hogy megismételje az Élősködők diadalát.
Jó pár alkotó viszont úgy döntött, nem vesz részt az idei "van is fesztivál, meg nincs is" bohóckodásban: Paul Verhoeven inkább visszavonta leszbikus apáca-drámája nevezését; ugyanígy tett Apichatpong Weerasethakul és Bruno Drumont is legújabb alkotásával. Joanna Hogg, Nadav Lapid vagy Leos Carax új bemutatói is hasonlóan jártak - kérdés, ők inkább Velencét választják-e, vagy akár egy teljes díjszezont kihagynak és csak jövőre mutatják be filmjeiket.
Az idei, teljes Cannes-i felhozatal ezen a linken böngészhető.
(Nyitóképünkön: a fesztivál fődíja, amit az Apokalipszis most nyert el 1979-ben.)
