Van-e különbség a tévés és mozis dokumentumfilmek között?

Mikrofilm

Hasonló filmek versenyeznek az Emmy és az Oscar dokumentumfilmes kategóriáiban. Egy tavalyi szabálymódosítás miatt azonban többé nem fordulhat elő, hogy egy film mindkét díjat bezsebelje.

Az, hogy a tévé és mozi közötti határvonal elmosódott, ma már közhelyszámba megy: a premiereket a streamingszolgáltatóknak köszönhetően akár otthon is nézhetjük; a sorozatok pedig már régóta nem számítanak alsóbbrendűnek a filmeknél; sőt, sokszor egyedül a szolgáltató kategorizálásától függ, egy-egy műsort folytatásos filmként, minisorozatként vagy épp hagyományos sorozatként kínál-e. Az "identitászavart" különösen jól szemlélteti a dokumentumfilmek helyzete. Vegyük például az elmúlt pár év sporttematikájú dokujait. A tízrészes Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig hivatalosan minisorozat, és az Emmyn is a dokusorozatok között győzött tavaly. A 2016-os O.J.: Egy amerikai hős azonban a több mint hét és fél órás hossza ellenére hivatalosan játékfilmnek van elkönyvelve, így az Oscaron győzedelmeskedhetett. Viszont a tévében egyórás etapokra lebontva vetítették és az Emmyről is elhozott két díjat, miközben a másik fontos fő dokukategóriában (Exceptional Merit in Documentary Filmmaking – azaz Kivételes érdem a dokumentumfilmek gyártásában) is jelölték.

A sorozat vagy mozi-e a dokumentumfilm-problematika az idei díjszezonban is egészen biztosan előkerül majd. Ugyan egy rendhagyó Oscar-gálán már túl vagyunk, de az Emmy-díjak átadása csak ezután következik: július 13-án hirdetik ki a jelölteket, a gálát pedig szeptember 19-én rendezik majd. Előbbi a közmegegyezés szerint a legnagyobb filmes, utóbbi pedig a legismertebb tévés díj, ezért is hat furcsának, ha egy produkció mindkettőért versenyez. A 2018-as Free Solo – Mászókötél nélkül például az Oscaron és az Emmyn is győzött. A hasonló esetek elkerülése végett mindkét díj kissé átalakította szabályait:

az Emmy kijelentette, hogy az Oscar-jelölt dokuk nem versenyezhetnek náluk (az Emmyn két dokumentumos kategória létezik: a már említett Kivételes érdem a dokumentumfilmek gyártásában és a Kiemelkedő dokumentum vagy nonfiction special program); míg az Oscar szintén hivatalosan kizárta az olyan, több részben vetített dokumentumfilmeket, mint a korábbi Oscar-nyertes O.J.: Egy amerikai hős.

A koronavírus miatt azonban a díjat odaítélő Akadémia enyhíteni kényszerült a kvalifikáción: idén már nem volt muszáj moziban játszani az Oscar-jelölésre áhítozó filmeket, hiszen a mozik az év nagy részében nyitva sem voltak. Így viszont Oscar-közelbe kerülhettek a streamingplatformon elérhető dokuk is, melyek alapesetben eddig inkább az Emmyért versenyeztek. Az a faramuci helyzet állt tehát elő, hogy ha egy doku Oscar-jelölést szerzett, a szabályok szerint bukta az Emmyt, ha viszont csak a 15-ös rövidlistára került be, de végül nominációt nem szerzett, még simán hazaviheti a tévés díjat

Az Emmy közeledtével tehát most azok a dokuk bizakodhatnak, amelyek nemrég még azért szomorkodhattak, mert az Oscar-rövidlistáról nem jutottak be a végső ötbe. Ilyen például az amerikai szavazási rendszert bemutató All In: The Fight for Democracy; a pandémia alatti kínai egészségügyi ellátást kiveséző 76 days vagy a Boys State, ami a középiskolások számára létrehozott nyári vezetői és állampolgársági programot mutatja be. Ezek a várakozások szerint a hagyományos dokukategóriába (Kiemelkedő dokumentum vagy nonfiction special program) versenyezhetnek; ott van azonban még a Kivételes érdem a dokumentumfilmek gyártásában kategória, amit néhány éve hoztak létre abból a célból, hogy külön értékelje a tartalma, esztétikája vagy társadalmi hatása miatt kiemelkedő dokukat – ebben tehát a jórészt a komolyabb, elvontabb filmek versenyeznek. A 76 days akár ide is bekerülhet, de még esélyesebb erre a Dick Johnson halálai, vagy épp az Isten hozott Csecsenföldön.

A szarvasgomba iránti hajszát bemutató The Truffle Hunters; a háború tépázta Közel-Keletet költői módon ábrázoló Notturno, vagy épp az elmúlt idők egyik legkülönlegesebb filmje, a Gunda, mely egy malac életét helyezi a középpontba. Ezek mind olyan különleges filmek, melyek az Egyesült Államokon kívül készültek, és annak ellenére nem szereztek Oscar-jelölést, hogy idén három külföldi film is nominációt szerzett a kategóriában (Tanítóm, a polip; Kollektíva; Kedves kém). Elviekben tehát az Emmyért még harcba szállhatnának. Viszonylag kevés azonban az esélyük, ugyanis míg az Oscar odaítélő Akadémia az elmúlt években egyre színesebbé és nemzetközibb vált (ezért is az annyi külföldi jelölt), addig az Emmyt döntően ma is amerikaiak adják oda – amerikaiaknak. Sokkal jobb a sanszuk tehát az olyan, könnyedebb zenés dokuknak mint a The Bee Gees: How Can You Mend A Broken Heart, a Show Biz Kids, vagy épp az itthon is nagy sikerrel futó olyan Netflixes produkciók, mint az Athlete A és a Társadalmi dilemma.

Alex Gibney aki korábban Oscart (Taxi a sötétben) és Emmyt (Legjobb írás és rendezés nonfiction műsorért – Szcientológia, avagy a hit börtöne) is nyert, az Indiewire-nek azt nyilatkozta:

nincs sok különbség a tévés és filmes dokuk között.

„Legyünk őszinték! Az Oscart a limitált számban moziban vetített streamingelt filmek dominálják. Ez a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia, nem a Mozitulajdonosok akadémiája. A filmes kiválóságot díjazzuk, nem a mozibizniszt igyekszünk hamis módon támogatni” – fogalmazott a dokumentumfilmes.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.