Visszavonul a színészettől, mert olyan szomorúság tört rá, amivel már nem tudott mit kezdeni

  • Gera Márton
  • 2018. február 2.

Mikrofilm

A Fantomszál elvileg Daniel Day-Lewis utolsó filmje. De miért dönt úgy egy színész a pályája csúcsán, hogy abbahagyja a filmezést?

Ő a method acting, a Sztanyiszlavszkij-féle módszer talán legnagyobb mai művelője, és ennek megfelelően ezernyi történet kering arról, hogyan változott béna Christy Brownná, vagy olajmágnássá. Volt, amikor valóban börtönbe vonult, hogy hitelesen tudja eljátszani az elítéltet, de előfordult, hogy csak „elnök úrként” lehetett szólítani, mivel éppen Abraham Lincoln szerepére készült. Daniel Day-Lewis tavaly nyáron mégis úgy döntött, hogy visszavonul a színészettől. Csak egy rövid közleményt adott ki a szóvivőjén keresztül, ami leginkább egy gyászjelentésre hajazott: ebben arról írtak, hogy Day-Lewis hálás mindenkinek, ám a továbbiakban nem akar színészként dolgozni, és nem is szeretne erről bővebben nyilatkozni. Csupán annyit jelentett ki, hogy a nálunk csütörtök óta futó Fantomszál lesz az utolsó munkája.

Hogy ezt a visszavonulást mennyire kell komolyan venni, persze jó kérdés, mivel Daniel Day-Lewis nyilatkozott már hasonlókat, sőt, volt ötévnyi szünet a karrierjében, amikor nem is ment a kamera közelébe, aztán Martin Scorsese felkérésére mégis igent mondott, és eljátszotta Hentes Billt a New York bandáiban. De a szünetek egyébként is jellemzőek a három Oscar-díjat is magáénak tudó színész pályájára: miután Spielberggel 2012-ben leforgatta a Lincolnt, egyetlen szerepet sem vállalt el, végül csak Paul Thomas Andersonnak mondott igent, akivel anno megcsinálta élete legjobb filmjét, a Vérző olajat.

Daniel Day-Lewis' best performances

A list of the best performances by Daniel Day Lewis including 'My Left Foot' and 'Lincoln.'

Miután bejelentette, hogy visszavonul, rögtön jöttek is a pletykák arról, hogy mihez kezd a hatvanéves színész. Volt, aki azt mondta, hogy divattervezőnek áll, ami nemcsak elsőre tűnt teljesen hihetetlennek. Paul Thomas Anderson azonban arra figyelmeztetett, hogy a színész mondott már korábban is hasonlókat, aztán mégis elvállalta az újabb szerepeket.

Amikor novemberben először levetítették külföldön a Fantomszálat, az interjúhelyzeteket mindig is kerülő Daniel Day-Lewis is kénytelen volt nyilatkozni, és nem kerülhette meg a visszavonulásról szóló kérdéseket. Azt mondta, hogy a film készítése előtt még nem volt biztos a döntésében, de a forgatás közben olyan rosszkedv tört rá, hogy nem szeretné folytatni. A színész arról beszélt, hogy ma már nem ad neki eleget a munka, és valamiféle megmagyarázhatatlan szomorúságot érez. Amikor megkérdezték, hogyan folytatja, nem adott egyértelmű választ, mert egyelőre maga sem tudja, mihez fog kezdeni, de abban biztos, hogy majd elfoglalja magát valamivel.

Volt már olajmágnás, elnök, most pedig divattervező

Volt már olajmágnás, elnök, most pedig divattervező

 

Ha tehát nem csupán egy jól megszervezett, az amúgy remek filmet beharangozó kampány ez a visszavonulósdi – és nagyon úgy tűnik, hogy most tényleg nem erről van szó –, akkor az állhat a háttérben, hogy Daniel Day-Lewis egyszerűen belefáradt a filmezésbe. Nehéz ugyanis másra gondolni a fenti, erősen depresszív gondolatok alapján. Mindezek ellenére azért egyáltalán nem érdemes kizárni, hogy négy-öt év múlva majd nem egy újabb Daniel Day-Lewis-film premierjét várjuk.

A visszavonulás egyébként meglepő, ugyanakkor nem példa nélküli a filmes világban, még ha a színészeket gyakran vissza is csábítják a vászonra egy-egy jelentős szerep, vagy annál is jelentősebb fizetség kedvéért: Sean Connery például 2003-ban mondott végleg búcsút a színészetnek, igaz, ő akkor már hetven felett járt. De sokkal fiatalabb volt a hangosfilm első korszakának nagy sztárja, Greta Garbo, aki 36 évesen köszönt el a színészettől. Ahogy az idén 88 éves Gene Hackman is kerüli már a vásznat több mint tíz éve.

A Fantomszálról a friss Narancsban olvashatnak kritikát, ahol remek interjút is találnak a film rendezőjével, Paul Thomas Andersonnal.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.