A Fideszre lehet levélben is szavazni, aki másra akar, vegyen ki szabadságot, utazzon órákig, de jobban teszi, ha inkább otthon marad – különösebb túlzások nélkül így foglalható össze a független magyar Alkotmánybíróság tegnapi döntése.
Egy Angliában élő magyar panaszára ült össze a testület, és arról döntött, hogy míg a magyarországi lakhellyel rendelkező, szavazásra jogosult állampolgároknak mindenféle procedúrán kell átesniük, ha a szavazás idején külföldön tartózkodnak (például dolgoznak, tanulnak stb.) és szavazni akarnak, addig a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok nyugodtan feladhatnak egy levelet, hogy én Orbán Viktorra szavazok, legyen belőle főkirály. Az egész dolog elképesztő, de a legdermesztőbb mégis az indoklás: „a választópolgároknak a szavazás napján külföldön tartózkodása nem ellenőrizhető (…) a választópolgár következmények nélkül tehetne akár olyan hamis tartalmú nyilatkozatot, mely szerint a szavazás napján külföldön tartózkodik (…) a választás tisztaságát veszélyeztetné azzal, hogy a szavazatok előzetes megvásárlását és a szavazás titkossága sérelmének megvalósítását megkönnyítené”.
Hiszen hát minek a logikája is ez? Persze, az „azt akárki mondhassa…” logikája.
Hogy mi? Külföldön, azt akárki mondhassa! Sajnos ez a duma már egy vállalati portástól is elfogadhatatlan volt a komcsiban, és mit kezdjünk vele a 21. században, az Alkotmánybíróság szájából. Ilyenformán az egész döntés csupán azt bizonyítja, hogy – Stumpf István menetrendszerű ellenvéleménye ide vagy oda – az alkotmánybíráskodás Magyarországon egy végtelenül szemérmetlen pornómutatvány.
E döntés mögött pedig Orbán Viktor ezer félelmeinek egyike áll, az jelesül, hogy a kormány politikája elől külföldre kényszerülő tömegek úgyis ellene szavaznak, a hosszú idő óta szisztematikusan mindenféle hamisságokkal (kettős állampolgárság, ilyenek) etetett határon túli magyarok meg rá. Csak hát ez sem igaz, mert ott sem csak vakok élnek, s eddig Szlovákiában és Romániában is minden választáson megmutatták, hogy a pokolra kívánják a Fidesz helyi fiókszervezeteit (bukott Romániában Szász Jenő pártja éppúgy, mint Tőkés Lászlóé, s éppúgy, mint Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártja).
Ilyenformán ennek a döntésnek a Fidesz szempontjából is az az egyetlen értelme, hogy a választók közötti ellentéteket gerjessze. Addig jó, míg egymást utáljátok – kétségkívül ez is egy politika. De egy ország felvirágzását aligha remélhetjük tőle.
