„A béke megőrzéséhez olyan erős, ütőképes, önálló magyar honvédségre van szükség, ahol jól felkészült, elhivatott és lojális magyar katonák teljesítenek szolgálatot.”
Nem lehet kétségünk afelől, hogy e szöveg valódi stílusbravúr, hiszen egyszerre juttatja eszünkbe a Rákosi-korszak békeharcos önellentmondását – „egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk…” –, a hetvenes évek hadvezetésének üres sallangjait, sőt még valamelyik nagyszájú katonatiszt szónoklatát is a negyvenes évek elejéről, közvetlenül a II. Magyar Hadsereg Oroszországba rajtolása előtt. Persze ez idézet nem a múltból való.
Csütörtökön mondta Benkő Tibor honvédelmi miniszter,
aki elődeivel, Hende Csabával és Simicskó Istvánnal ellentétben, valóban katona, hiszen 1975 óta – amikor húsz évesen megkezdte tanulmányait a Kossuth Lajos Katonai Főiskola rakéta és tábori tüzér szakán – egészen tavaly májusi miniszteri kinevezéséig mundért viselt.
Benkőnek azonban nemcsak közvetlen elődei voltak civilek, de az olyan tábornokká előléptetett pártkatonák is, mint az ötvenes években Farkas Mihály vagy Czinege Lajos hatvanas-hetvenes-nyolcvanasokban.
| ||
Ők ketten azok, akikre gondolva, mindjárt Bástya elvtárs képét látjuk derengeni, miközben halljuk is csörtetésüket, agresszív kinyilatkoztatásaikat. Persze hozzájuk képest, de Simicskóhoz, Hendéhez képest is, Benkő más nívó – a miniszter életrajzát itt olvashatják –, így talán
az efféle összevetés sem lenne igazságos.
Egészen addig, amíg nem beszél hülyeségeket.
Amíg azt nem halljuk, hogy „meg kell őrizni a békét”, meg hogy „erős, ütőképes, önálló magyar honvédségre” van szükség. Mert ha ezt halljuk, akkor teljesen mindegy, hogy egy képzett katona, vagy egy ócska szónok mondja, hogy ez mennyire veszélyes szöveg.
Vagyis dehogy mindegy! Sokkal rosszabb, ha egy profi állítja ezt. Mintha az elmúlt 100 év nem bizonyította volna kellőképpen, hogy Magyarországnak sem anyagi, sem technikai háttere nincsen ahhoz, hogy olyan ütőképes hadserege legyen, amely egymagában bármiféle eredményre juthat.
Elég a 2. világháborúra vagy ’56-ra gondolni,
arra pedig különösen sokan emlékezhetnek ma is – Benkő Tibor különösen –, hogy az oroszok nélkül mire ment volna Kádár korszak „néphadserege”.
És még ha csak ezt mondta volna a honvédelmi miniszter…
Benkő a Szekszárdi Szakképzési Centrum „honvéd-kadét” diákjainak – az MTI tudósítása szerint – azt is kijelentette: „Szükség van a fiatalokra és az önkéntesekre, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc is kezdetben az önkéntesekre épült” – sőt szót ejtett arról is, hogy „a történelem során a magyar katona nem mindig volt győztes”, de egyből hozzátette: „ez nem jelenti azt, hogy le kellene kicsinyíteni a szerepét”.
De azért felnagyítani sem kellene. Az meg különösen visszatetsző, hogy e szavak mögött leginkább Orbán víziója áll Európa hős védőiről, az új keresztes lovagokról és végvári vitézekről. Még akkor is, ha Benkő szerint azért e nagyszabású katonásdi, mert a NATO-csatlakozás után „az a téves üzenet jelent meg a hazai közvélemény előtt, hogy a NATO megvédi Magyarországot”, mert mint mondta „nem a NATO-nak, hanem a magyar honvédségnek kell megtennie ezt”.
