A hadügyminiszter már tud valamit: a NATO nem véd meg bennünket

  • narancs.hu
  • 2019. március 8.

Narancsblog

De majd az erős, ütőképes honvédség.

„A béke megőrzéséhez olyan erős, ütőképes, önálló magyar honvédségre van szükség, ahol jól felkészült, elhivatott és lojális magyar katonák teljesítenek szolgálatot.”

Nem lehet kétségünk afelől, hogy e szöveg valódi stílusbravúr, hiszen egyszerre juttatja eszünkbe a Rákosi-korszak békeharcos önellentmondását – „egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk…” –, a hetvenes évek hadvezetésének üres sallangjait, sőt még valamelyik nagyszájú katonatiszt szónoklatát is a negyvenes évek elejéről, közvetlenül a II. Magyar Hadsereg Oroszországba rajtolása előtt. Persze ez idézet nem a múltból való.

Csütörtökön mondta Benkő Tibor honvédelmi miniszter,

aki elődeivel, Hende Csabával és Simicskó Istvánnal ellentétben, valóban katona, hiszen 1975 óta – amikor húsz évesen megkezdte tanulmányait a Kossuth Lajos Katonai Főiskola rakéta és tábori tüzér szakán – egészen tavaly májusi miniszteri kinevezéséig mundért viselt.

Benkőnek azonban nemcsak közvetlen elődei voltak civilek, de az olyan tábornokká előléptetett pártkatonák is, mint az ötvenes években Farkas Mihály vagy Czinege Lajos hatvanas-hetvenes-nyolcvanasokban.

Benkő Tibor

Benkő Tibor

Fotó: MTI/Sóki Tamás

 

Ők ketten azok, akikre gondolva, mindjárt Bástya elvtárs képét látjuk derengeni, miközben halljuk is csörtetésüket, agresszív kinyilatkoztatásaikat. Persze hozzájuk képest, de Simicskóhoz, Hendéhez képest is, Benkő más nívó – a miniszter életrajzát itt olvashatják –, így talán

az efféle összevetés sem lenne igazságos.

Egészen addig, amíg nem beszél hülyeségeket.

Amíg azt nem halljuk, hogy „meg kell őrizni a békét”, meg hogy „erős, ütőképes, önálló magyar honvédségre” van szükség. Mert ha ezt halljuk, akkor teljesen mindegy, hogy egy képzett katona, vagy egy ócska szónok mondja, hogy ez mennyire veszélyes szöveg.

Vagyis dehogy mindegy! Sokkal rosszabb, ha egy profi állítja ezt. Mintha az elmúlt 100 év nem bizonyította volna kellőképpen, hogy Magyarországnak sem anyagi, sem technikai háttere nincsen ahhoz, hogy olyan ütőképes hadserege legyen, amely egymagában bármiféle eredményre juthat.

Elég a 2. világháborúra vagy ’56-ra gondolni,

arra pedig különösen sokan emlékezhetnek ma is – Benkő Tibor különösen –, hogy az oroszok nélkül mire ment volna Kádár korszak „néphadserege”.

És még ha csak ezt mondta volna a honvédelmi miniszter…

Benkő a Szekszárdi Szakképzési Centrum „honvéd-kadét” diákjainak – az MTI tudósítása szerint – azt is kijelentette: „Szükség van a fiatalokra és az önkéntesekre, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc is kezdetben az önkéntesekre épült” – sőt szót ejtett arról is, hogy „a történelem során a magyar katona nem mindig volt győztes”, de egyből hozzátette: „ez nem jelenti azt, hogy le kellene kicsinyíteni a szerepét”.

De azért felnagyítani sem kellene. Az meg különösen visszatetsző, hogy e szavak mögött leginkább Orbán víziója áll Európa hős védőiről, az új keresztes lovagokról és végvári vitézekről. Még akkor is, ha Benkő szerint azért e nagyszabású katonásdi, mert a NATO-csatlakozás után „az a téves üzenet jelent meg a hazai közvélemény előtt, hogy a NATO megvédi Magyarországot”, mert mint mondta „nem a NATO-nak, hanem a magyar honvédségnek kell megtennie ezt”.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.