Fontos ülést tartott tegnap a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége. Két határozatot is hoztak, és mindkettő élesen szembemegy Palkovics László innovációs és technológiai miniszter terveivel.
Február 12-i döntésüket fenntartva az akadémikusok megerősítették, hogy az MTA kutatóintézetei csak abban az esetben indulhatnak a minisztérium január végén kiírt pályázatán, ha Palkovics írásos garanciát ad a kutatóhálózat 2019-es költségvetési törvényben meghatározott finanszírozásának biztosítására.
A kutatóhálózat jövőbeli átalakításával kapcsolatban is világos feltételeket szabtak: a kutatóintézeteknek az MTA égisze alatt kell maradniuk, büdzséjüket a központi költségvetés MTA alfejezetében kell megtervezni, a kutatóhálózat irányító testületében jelentős többséget kell kapniuk a tudományos közösség képviselőinek.
Ülésezett az MTA elnöksége: nem hátrálnak egy tapodtat sem
A kutatóhálózat maradjon az Akadémiánál. A nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményű, 2012-ben modernizált, alapkutatásokban kiváló kutatóhálózata maradjon az MTA égisze alatt, és irányító testületében legyen jelentős többsége a tudományos közösségnek - keddi ülésén ezeket a fő szempontokat fogalmazta meg a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, és ehhez fogják magukat tartani a kutatóhálózat jövőjéről szóló tárgyalásokon.
Mit jelent mindez? Palkovics a pályázatot gyakorlatilag a kutatóhálózat – 10 kutatóközpont és 5 önálló intézet – 20 milliárdos alapfinanszírozására írta ki, de úgy, hogy arra az egyetemek és a kormány saját intézetei – például a Veritas – is pályázhatnak. Ha a miniszter megígérné, hogy az MTA-s intézetek biztosan megkapják, ami jár nekik, azzal magát a pályázatot tenné nevetségessé, és nyilvánvalóvá válna, hogy a szimpla zsaroláson túl az eleve nem szolgált semmilyen célt.
A lehetséges átalakítás sarokköveinek lefektetésével az MTA Palkovics legújabb – a Professzorok Batthyány Körének tolmácsolásában előadott – tervének kíván elébe menni. Ez nagyjából úgy szól, hogy az MTA az intézeteit azok minden vagyonával együtt vigye be egy a kormánnyal közösen létrehozandó alapítványba, ahol egy legalább felerészben kormánydelegáltakból álló kuratórium őrködne felettük. A részletek persze tisztázatlanok, ezért is kéri az Akadémia elnöksége, hogy a miniszter írásos formában ismertesse elképzeléseit (eddig ezek Power Point prezentációkból és telefonbeszélgetésekből szivárogtak ki).
A pályázat benyújtási határideje elvileg holnap éjfélkor lejár, bár a hírek arról szólnak, hogy ezt a minisztérium néhány nappal kitolhatja. Mindenesetre Palkovics áprilistól már a pályázat alapján pénzelné a kutatóintézeteket, így nem sok helye és ideje maradt manőverezni.
Ha az MTA bojkottja ellenére lezavarja a pályázatot – azaz minden pénzt az egyetemeknek és a házi kutatóintézeteknek ad – az lényegében az akadémiai kutatóhálózat rapid kivéreztetését, a magyar tudományos kutatások jelentős részének azonnali leállítását jelentené. Az ezzel járó politikai kockázatokat talán még a Fidesz sem vállalná be, bár mérget azért nem vennénk rá.
A másik lehetőség, hogy az idei évre odaadja a kutatóintézetek pénzét a miniszter, viszont azt kéri cserébe, hogy a jövőre nézve az MTA menjen bele az általa kitalált alapítványi konstrukcióba. Ha az Akadémia elnöksége ragaszkodik a most lefektetett alapelvekhez, ez sem lesz járható út.
Az akadémikusok és Lovász László elnök karakán kiállása így ahhoz vezetett, hogy amennyiben a kormány az MTA vagyonára illetve a kutatások irányítására hajt, csak a puszta önkényre számíthat, az önkéntes behódolásra nem.
Persze gond nélkül átírhatják a költségvetést, az akadémiai törvényt, módosíthatják az alkotmányt is, létrehozhatják az alapítványt, odaültethetik a saját embereiket. Nem láthatjuk előre, megmenekül-e az MTA kutatóhálózata. De azzal, hogy nem hajoltak meg a kormány akarata előtt, Lovász Lászlóék egy dolgot mindenképp elértek. Az MTA kutatóhálózatának „reformja” ma már világosan annak látszik, ami valójában: a tudomány szabadsága elleni politikailag motivált támadásnak.
