A kormánynak megint sikerült jól megszívatnia a jogkövető állampolgárokat

  • narancs.hu
  • 2021. április 30.

Narancsblog

Ha élni akarnál a minimális jogaiddal, úgyis csak megnehezítik a dolgodat. 

Péntek reggel Magyarországon: miközben a kormányfő belehazudja a rádióba, hogy mindenkinek van elég vakcina egészségi állapottól és kortól függetlenül, emberek 10-100 ezrei próbálják frissítgetni az eeszt.gov.hu-t, és hívogatják egymást, hogy szóljanak az ismerősöknek, hogy elvileg egy napig lehetséges időpontot foglalni Pfizer-oltásra. 

Köztük olyanok, akik az elsők között regisztráltak, és úgy voltak vele, hogy kivárják a sorukat a Pfizerre, mert a kormány több milliót lefoglalt belőle, a miniszterelnök pedig már tavaly novemberben megígérte a rádióban, hogy mindenki választhat az országban elérhető vakcinák közül. Krónikus beteg 50 év alattiak, akik eddig valahogy kimaradtak, és vártak a nekik megfelelő Pfizer-vakcinára. Olyanok, akik annyira nincsenek jóban a háziorvosukkal, vagy esetleg akiknek a háziorvosa eddig olyan vakcinákat ajánlgatott, amelyek amúgy ellenjavalltak számukra.

Az oldal azonban – cikkünk írásakor már legalább 4 órája – elérhetetlen, mert nyilván nem számítottak arra az érdeklődésre, amire persze számítani lehetett,

a kormány ugyanis megint sikeresen csőbe húzott mindenkit.

Orbán Viktor pénteki rádióbeszédei alapján a dolog onnan indult, hogy mindenki olyan vakcinát választ, amilyet akar. Ebből lett az, hogy felajánlanak az embereknek valamit, elvileg az egészségi állapotukat és minden egyebet figyelembe véve, amelyet vagy elfogadnak, vagy nem. Végül körülbelül egy hete már online is lehet időpontot foglalni.

A valóság ezzel szemben végig az volt, hogy a háziorvosok próbálták a vakcinákat rásózni az emberekre; hogy sokan nem is mertek választani, attól tartva, hogy ha visszautasítanak egy vakcinát, többet nem ajánlanak fel nekik; hogy a háziorvos mérlegelése sokszor csak annyiban volt tekintettel a páciens egészségi állapotára, hogy az illető terhes-e vagy sem. Hogy nem volt sem egységes rendszer, sem egységes protokoll, ezért jobb híján mindenki a háziorvosát hívogatta, és maga Orbán is erre buzdított. Hogy eddig az online időpontfoglalóban kizárólag olyan vakcinákat lehetett kérni, amelyeket valójában alig szeretne valaki.

És hogy hiába jön Pfizer-vakcina, azt nem használják fel, hanem utólag belevariálva a saját oltási tervükbe, inkább átugranak 2-3 korosztályt, az igazán aktívakat, akik egy oltási igazolvány birtokában talán még a gazdaságot is fel tudnák kicsit pörgetni, és „félreteszik” a 16-18 éveseknek.

Így jön létre a tökéletes csapdahelyzet, amelyben

sikerül jól megszívatni a jogkövető állampolgárokat, csak azért, hogy a baloldalra lehessen mutogatni a végén. 

A kormány mintegy kegyet gyakorolva megnyitotta ugyan a lehetőséget, hogy időpontot lehessen foglalni a Pfizer-oltásra is, de erről csak az értesült, aki éjfélkor is olvassa az Origót. És hogy garantált legyen a káosz, Orbán Viktor reggel még azt is bejelentette, hogy ez az utolsó lehetőség nagyjából, ha valaki Pfizert akar. 

A kormány ezzel megint sikeresen csőbe húzott mindenkit.

Elhitette, hogy van választási lehetőség, pedig nincs, és ha nem fogadod el a neked felajánlott oltást, vagy válogatni akarsz, oltásellenes baloldali vagy.

Ha használni akarod az oldalt, amelyet a „szolgáltató állam” jegyében létrehoztak neked, de nem működik, akkor a kormány majd szétteszi a kezét, hogy hát egy napig volt lehetőség, mi szóltunk, igaz, nem előre, hanem aznap.

A kormány úgy szórakozik az emberek idejével, mintha nem lenne tervezhető az oltási kampány, mintha Orbán Viktor hetek óta nem a heti tervezésű oltásos táblázataira hivatkozna folyton. Mintha épp ma derült volna ki, hogy van egy kis Pfizer, amit gyorsan ki kell szórni. 

De ez még hagyján, mert ha a várva várt oltásról van szó, mindenki azonnal ugrana. A mai nap legfőbb tanulsága az, hogy

a kormány megint elvette az emberek választási lehetőségét, és megint azt üzeni, hogy ne próbálj meg élni azokkal a minimális jogaiddal sem, amelyek még megmaradtak, mert ha megpróbálnál, akkor úgyis megnehezítjük a dolgodat.

Megpróbálhatsz jelentkezni Pfizer-oltásra, de csak egy napig, és egy olyan oldalon, ami nem működik. Ha ezek után nem sikerül, nyilván magadra vess!

Így aztán hiába megy rá egy napunk arra, hogy frissítgetünk egy nem működő oldalt, mert azt hisszük, van esélyünk élni a lehetőségeinkkel, valójában nincs. A vége pedig úgyis az, hogy ha nem fogadod el a kormány által rádtukmált vakcinát, akkor oltásellenes vagy; ha pedig neked tetsző oltáshoz akarnál jutni, akkor a hivatalos protokoll helyett marad az ügyeskedés, a sorban állás bemondásra, mert hivatalos protokoll vagy nincs, vagy nem működik, és aki jogkövető állampolgárként próbálna viselkedni, az úgyis csak megszívja. 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.