„A Fidesz-közeli Csányi és Nyerges után az MSZP-közeli Leisztinger következik a sorban. Ők hárman a közös kasszából egyetlen év alatt több mint tízszer annyi támogatást (10,4 milliárd forintot) kaptak, mint amennyi nagy küzdelmek árán a tanyán élő 300 ezer honfitársunknak a tanyás területek fejlesztésére jutott. Ebben a rendszerben az egyes politikai pártok elbukhatják a választásokat, de a nagy tőkeérdekeltségek összefüggő hálózata, a maffia nem veszíthet. Ha nem sikerül a politikáról, az államról leválasztani vagy legalábbis alkura kényszeríteni ezt a mohó, zsákmányszerző háttérhálózatot, akkor elkerülhetetlen a dél-amerikanizálódás.”
| ||
Ezt Ángyán József mondta a Narancsnak két hónapja. Nem azért idézzük éppen ezt a megszámlálhatatlan sok gazemberség közül, mert ezt tartjuk Nyerges Zsolt legnagyobb bűnének, hanem mert az ilyen esetek mutatják a leglátványosabban, mit jelent és mibe kerül ennek az országnak Nyerges Zsolt gyarapodása.
Vég nélkül sorolhatnánk a gyomorforgató, szemérmetlen ügyeket, de erre most semmi szükség. Nyerges Zsolt és üzlettársa, Simicska Lajos mára szimbólummá vált. Annak az oligarcharendszernek a szimbólumává, amely a rendszerváltás óta generációk jelenét és jövőjét tette tönkre. Minden kormánynak megvoltak a maga oligarchái, akik féktelen harácsolásuk – konkrétan a mi pénzünk ellopása – közben minden nekirugaszkodásnál visszarántották az országot a sárba. De Simicska és Nyerges egy új korszak főpapjai. Ők a sárból katedrálist építenek, minden eddiginél mocskosabbat.
A Fidesz és Orbán Viktor nem tagadta soha, hogy Simicska és Nyerges az ő emberük. Nem is tehette, hiszen azonnal nevetségessé vált volna – mégiscsak Orbán gyerekkori barátjáról, a párt volt pénztárnokáról van szó. De a fideszesek – ritka kivételeket leszámítva – nem merték kimondani Simicska és Nyerges nevét. Nem gondolnánk, hogy a szégyen tartotta vissza őket. Inkább a félelem.
Még hős miniszterelnökünk se merészelte kiejteni Tudjukki igazi nevét, mióta kormányon van. Emlékezetes parlamenti felszólalásában Orbán gyakorlatilag hazaárulónak nevezett mindenkit, aki nem lelkesedik kellőképpen Simicska és Nyerges meggazdagodása miatt – de a nevüket nem mondta ki, és természetesen nem is mutatkozott együtt velük, hivatalos formában főleg nem (egy tavalyi válogatott mérkőzésen Nyerges is feltűnt a páholyban, Orbántól a lehető legmesszebb).
És akkor jön ez a fotó.
| ||
Mindegy is, hol készült és mikor – egyébként a szolnoki vízilabda-aréna átadó ünnepségén, múlt vasárnap –, a lényeg a gesztus. Hogy Orbán most már büszkén odaáll, parolázik és bazsalyog ezzel az emberrel. Vajon mit gondolhattak a többiek? Kemény Dénes, Benedek Tibor és a többi vendég? Eszükbe jutott, felfogták, hogy mihez statisztálnak? Hogy mi történt vasárnap Szolnokon?
Beismerés, az történt. Magyarország miniszterelnöke ezentúl nem fél kiállni a saját oligarchái mellett. Nem szégyell összeborulni azzal az emberrel, aki az állam és az állampolgárok kormányzati kirablásának szimbóluma. A mi nyomorunk, az évtizedes magyar nyomor szimbóluma.
Ott állnak, mosolyognak, és átvágják a nemzetiszínű szalagot.
(Nyergesről és a „szolnoki hálóról” korábbi cikkünkben olvashat, Nyergesék „első milliárdjának” megszerzéséről pedig az Átlátszó írt lebilincselő korrupciós tanmesét.)
