A pofátlanság ünnepe – Orbán és Nyerges Zsolt összeborul

  • narancsblog
  • 2013. november 20.

Narancsblog

„A Fidesz-közeli Csányi és Nyerges után az MSZP-közeli Leisztinger következik a sorban. Ők hárman a közös kasszából egyetlen év alatt több mint tízszer annyi támogatást (10,4 milliárd forintot) kaptak, mint amennyi nagy küzdelmek árán a tanyán élő 300 ezer honfitársunknak a tanyás területek fejlesztésére jutott. Ebben a rendszerben az egyes politikai pártok elbukhatják a választásokat, de a nagy tőkeérdekeltségek összefüggő hálózata, a maffia nem veszíthet. Ha nem sikerül a politikáról, az államról leválasztani vagy legalábbis alkura kényszeríteni ezt a mohó, zsákmányszerző háttérhálózatot, akkor elkerülhetetlen a dél-amerikanizálódás.”

A Szolnoki Olaj kosármeccsén

A Szolnoki Olaj kosármeccsén

Fotó: MTI

Ezt Ángyán József mondta a Narancsnak két hónapja. Nem azért idézzük éppen ezt a megszámlálhatatlan sok gazemberség közül, mert ezt tartjuk Nyerges Zsolt legnagyobb bűnének, hanem mert az ilyen esetek mutatják a leglátványosabban, mit jelent és mibe kerül ennek az országnak Nyerges Zsolt gyarapodása.

Vég nélkül sorolhatnánk a gyomorforgató, szemérmetlen ügyeket, de erre most semmi szükség. Nyerges Zsolt és üzlettársa, Simicska Lajos mára szimbólummá vált. Annak az oligarcharendszernek a szimbólumává, amely a rendszerváltás óta generációk jelenét és jövőjét tette tönkre. Minden kormánynak megvoltak a maga oligarchái, akik féktelen harácsolásuk – konkrétan a mi pénzünk ellopása – közben minden nekirugaszkodásnál visszarántották az országot a sárba. De Simicska és Nyerges egy új korszak főpapjai. Ők a sárból katedrálist építenek, minden eddiginél mocskosabbat.

A Fidesz és Orbán Viktor nem tagadta soha, hogy Simicska és Nyerges az ő emberük. Nem is tehette, hiszen azonnal nevetségessé vált volna – mégiscsak Orbán gyerekkori barátjáról, a párt volt pénztárnokáról van szó. De a fideszesek – ritka kivételeket leszámítva – nem merték kimondani Simicska és Nyerges nevét. Nem gondolnánk, hogy a szégyen tartotta vissza őket. Inkább a félelem.

Még hős miniszterelnökünk se merészelte kiejteni Tudjukki igazi nevét, mióta kormányon van. Emlékezetes parlamenti felszólalásában Orbán gyakorlatilag hazaárulónak nevezett mindenkit, aki nem lelkesedik kellőképpen Simicska és Nyerges meggazdagodása miatt – de a nevüket nem mondta ki, és természetesen nem is mutatkozott együtt velük, hivatalos formában főleg nem (egy tavalyi válogatott mérkőzésen Nyerges is feltűnt a páholyban, Orbántól a lehető legmesszebb).

És akkor jön ez a fotó.

false

 

Fotó: MTI

Mindegy is, hol készült és mikor – egyébként a szolnoki vízilabda-aréna átadó ünnepségén, múlt vasárnap –, a lényeg a gesztus. Hogy Orbán most már büszkén odaáll, parolázik és bazsalyog ezzel az emberrel. Vajon mit gondolhattak a többiek? Kemény Dénes, Benedek Tibor és a többi vendég? Eszükbe jutott, felfogták, hogy mihez statisztálnak? Hogy mi történt vasárnap Szolnokon?

Beismerés, az történt. Magyarország miniszterelnöke ezentúl nem fél kiállni a saját oligarchái mellett. Nem szégyell összeborulni azzal az emberrel, aki az állam és az állampolgárok kormányzati kirablásának szimbóluma. A mi nyomorunk, az évtizedes magyar nyomor szimbóluma.

Ott állnak, mosolyognak, és átvágják a nemzetiszínű szalagot.

 

(Nyergesről és a „szolnoki hálóról” korábbi cikkünkben olvashat, Nyergesék „első milliárdjának” megszerzéséről pedig az Átlátszó írt lebilincselő korrupciós tanmesét.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.