Azért vagyunk némileg bizonytalanok a Tarlós-féle sas tulajdonviszonyai felől, mert – nyilván biztos, ami biztos alapon – a tegnapi sasátadást ma követi egy másik, ahol Kubatov Gábor és Orbán Viktor is átadják a sast, immár az egész velejáró hóbelevanccal, stadionostul. Lám, azért csak bele lehet jönni a sasátadásba is: Tarlós megmutatta, hogyan kell. Zöld-fehér nyakkendőben, decens hózentrágert villantva, kis öklünket a magasba lökve, mintha mindjárt magunk is szárnyra kívánnánk kelni, hogy a stadion felett körözzön lelkünk, mint a börtönéből szabadult kollégáé anno a róna fölött.
| ||
Mondjuk, ha tisztán művészeti szempontokat veszünk figyelembe, érthetőnek tűnik, hogy ezt a Fradi-sast ennyien adják át, azt a másikat meg senki sem akarta, állítólag még a sorozatos ellenszegüléseiről méltán nem annyira híres költői hátterű központi kultúrfelelős sem. Igaz, ez a sas sem egy matyó hímzés, de a különbség tagadhatatlan: ennek lemezkés megoldására legalább rá lehet fogni, hogy az alkotónak a helyezkedésen kívül volt egyébre is gondja. Persze, ne keressünk nagy gondolatokat, de tán a szél borzolja a tollazatát szegénynek, vagy megijedt valamitől az a madár, bár az nem valószínű, hiszen kitől ijedt volna? Tarlóstól biztos nem. Falus Ferenctől? Jaj, még beoltja valamivel, de ez sem valószínű. Egyáltalán kitől lehet itt megijedni? Megijedhetett például az RTL Klub rettenetes híradójától, mert azok egy ideje sasokat reggeliznek, s ettől estére már olyan bátrak lesznek, hogy rögtön neki kell menniük a kormánynak. Csakhogy az RTL Klubtól nem is annyira ez a szegény szárnyas ijedt meg, hanem mindjárt a komplett Fradi-vezetés, mert a mai megnyitóra őket már nem engedték be – helyhiányra hivatkozva, hisz ez Magyarország, ahol nyilván sikk hazudni. Pedig mindenki tudja, hogy lasszóval fogdosták az utolsó pillanatig a nézőket a díszes megnyitóra. Pont szurkolói körökből szálltak fel (sasként, még szép) olyan híresztelések, miszerint egy komplett szektor jegyei egyazon nap hajnalán keltek el mind egy szálig, mert a nézők a pitymallattól megrészegülvén szoktak jegyet venni máskor is, színházba is, meccsre is, satöbbi. Vidéki Fidesz- és Fidelitas-szervezetek komplett érkezése várható, s reméljük, estére már kiszáll a békemenet is. Bayer Zsolt felfedezi magában az örök fradistát (feltételezzük, a sas megvolt már párszor neki, igaz, akkor még biztosan turulnak hívták a cemendét). Ráadásul a szurkolóktól éppen beférne az RTL Klub teljes személyi állománya, nemhogy híradóstul, de Berényi Claudiástul, VV Puncibubusostul és hozhatnák még az összes José Armandójukat is, hiszen az áldott szurkolók a nagy napon inkább a BKV Előre-pályára mennek (vajon Tarlós intézte el nekik a helyet, vagy Vitézy, a sasfiók?), hogy egy alternatívnak mondható stadionavatón a bécsi Rapid szurkolóival derbizzenek. Hm, úgy adják/veszik át a sasukat, mint Orbán az övét, távollétükkel tüntetve.
| ||
Így indul hát útjára a magyarországi stadionépítési furor zászlóshajója, szurkolók nélkül, főpolgármesteri kampánybeszéddel, a mozgalomból odatrombitált hirtelen-fradista nézőkkel, hazugul, hamisan. Végül kiáll eléjük majd Orbán Viktor, s beszél nekik. Az övéinek, akiket miatta hozattak ide. Ő akart stadiont, ő akart beszélni. Miről? Arról, hogy az egyik sas miért különb a másiknál? Arról, hogy nem ám a Fradi találta ki, hogy azt engedjük oda a sajtóból elméletileg közérdeklődésre számot tartó eseményekre, aki elég kezes? Nem a Fradi találta ki bizony, hanem a Fidesz, amikor a választásokon nem engedte be főhadiszállására a kritikus sajtó nekik valamiért nem tetsző részét (például a Narancsot).
De teljesen mindegy, hogy mit mond, hisz attól, hogy hajrá magyarok, hajrá Magyarország, hajrá Fradi (mert ezt elsüti, lefogadjuk), nem lesz jobb az élete itt senkinek. A sasoknak sem. Csak túltesszük magunkat egy újabb kínos napon.
