A négy persze úgy pontos, ha Tarlós István előző napi produkcióját is beleszámítjuk, de a sasavatós szám kétségtelenül szerves része volt a történelmi produkciónak, így aligha tekinthetünk el tőle. Olyannyira szerves, hogy van is rá a pornószakmában egy roppant találó kifejezés, amit természetesen nem írunk ide, legyen elég annyi, hogy nem az „előjáték” szóra utalunk, hanem valami rokon értelműre. Persze nyilván jobban tennénk, ha leírnánk, mert az egész vircsaft mégiscsak maga volt a pornográfia, amit köztudomásúan jobb szakszemmel nézni.
| ||
A vasárnapi ünnepségen Fürjes Balázs nyitotta az átadóbeszédek sorát, nagy bátran egy Orbán-idézettel, jó hangosan, hogy biztosan meghallja a főnök, aki pár lépéssel állt a háta mögött. Rejtő Jenő életművében van egy visszatérő fordulat, általában akkor használja, amikor szimpatikus csirkefogók valamit forralnak; hirtelen egy hadihajó eltulajdonítása jut eszünkbe. „Úgy kezdte, mint Napóleon: katonák!” Nos, minden stimmel, leszámítva a szimpatikust. Úgy kezdte, mint Orbán Viktor: győzni jó. Győzni valóban jó lehet, mert Fürjes következő mondataival is maximálisan képes volt megfelelni a felütésben önkezével oly magasra tett mérce kihívásának… Épp ezért nyugodtan kezdődhetne úgy is minden sajtóbeszámoló a ceremóniáról, hogy „világcsúccsal adták át az új stadiont Budapesten”. Fürjes Balázs alig kétperces idővel felállította a seggnyalás új világcsúcsát úgy, hogy közben a beszéde az ötvenes évek korai szakaszát is híven megidézte, amikor az építőmunkások minden nehézséggel, külső támadásokkal, belső aknamunkával dacolva győzedelmeskedtek. Szerencsére az ötvenes évek sztahanovista mozgalmának retorikája mindkét további szónok attrakciójának is fő jellegzetessége volt. Mindazonáltal mondja valaki, hogy nem a totál pornóban vagyunk még mindig.
Hiába ugyanis Fürjes minden orális iparkodása, az igazi muri mégis Kubatov Gábornak jutott. Az ő mutatványát ugyanis akkora füttyszó fogadta, hogy az már nálánál nagyobb rétorokat is meghátrálásra kényszerített a történelemben. De nem őt: hisz’ ha meghátrál, fellöki a vezetőt, amiből feltehetően baja származik… Az meg, ugye, kinek hiányzik, ezért Kubatov Gábor leszegte a fejét, beletemetkezett a papírjaiba, hogy legalább ne lássa, amit hall, s mintha széllel szemben szerepelne egy gyorsolvasóversenyen, úgy hadarta el – az ilyenkor szokványos baromságokból összetákolt – beszédét. Szerencsétlenségét fokozandó levonulásakor egy vágókép erejéig felvillant a főnök, nos, összevont szemöldöke is. Szerencse a rakás szerencsétlenségben, hogy épp ő következett szólásra, így aligha volt érkezése Kubatov szónoki munkájának akár csak gyors értékelésére is. Pedig lett volna mit feldolgozni, Kubatov a legnagyobb füttyöt, fújolást épp akkor kapta, amikor Orbánnak rebegte a hála szavait.
A hála szavaival persze Orbán sem fukarkodott, konkrétan a jóistentől kezdve mindenkinek köszönetet mondott, ám nem ő lett volna, ha egy látszólag elejtett megjegyzéssel ne szabott volna irányt világlátásunknak. Eszerint pedig a kommunizmus volt az elmúlt százvalahány évünk (ez a Fradika életkorából adódik ugye) „legrettenetesebb” időszaka. Természetesen a „leg” itt közlemény, a mondandó maga, a többi az idevalónak hitt rizsázás volt csak, épp az elátkozott kommunizmus vonatkozó metódusa szerint, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azok a szörnyetegek is felhagytak az ilyen dumákkal minimum ötvenhat után.
| ||
Summa summarum, a legjobb Fürjes volt, aki szerint a Fradi focistái végigverték a világot (mikor? hol?), a legszórakoztatóbb Kubatov, a legkínosabb meg… nos, az egész, úgy, ahogy van, rohadt kínos volt. Egy hazug világ (Magyarország) velejéig romlott kis szektáját (magyar „labdarúgás”) kitömték megint egy zsákkal a pénzünkből, kerítettek hozzá valami rég megavasodott ideológiai mázt, s szervírozták köré a szokottan komikus csinnadrattát. Aztán jött a meccs, ahol a televízió kommentátora egyebek mellett ilyeneket mondott: Mourinho nagyon komolyan veszi a mérkőzést, nagyon ideges. Közben aki akarta, láthatta mi történik.
Ez az egész lényege: mást állítani, mint ami történik.
