Bizony, dalolva ment – az ünnepi számháborúról

  • narancsblog
  • 2012. október 25.

Narancsblog

Amíg a kormányzati propaganda vakon bízik a százezrek emlegetésének bűverejében, addig állami szerveink buzgón szállítják a hasra ütéssel és ezoterikus matematikai műveletekkel nyert minimum hatjegyű számokat.

Az idei október 23-i ünnep az újdonság erejével hatott – sok más mellett – a kreatív tömegszámolás elmélete és gyakorlata szempontjából is. Míg korábban önjelölt népszámlálóknak kellett megbízható becslést adniuk (ki ne emlékezne a rendre egymilliós létszámú fideszes nagygyűlésekre), most már a profik is beszálltak. A Pintér Sándor vaskeze alatt rendkívüli szakszerűséggel működő BM ezúttal új arcát mutatta meg: számolni is tud, még ha erre a produkciójára nem is osztják ki a matematika Nobeljének nevezett Abel-érmet.

Milla


Milla

Fotó: MTI – Marjai János

Az indexes kolléga megverése kapcsán amúgy is egy kalap alá vett és egy füst alatt erőszakosnak minősített ellenzék ilyen-olyan rendezvényeire nem sok szót fecséreltek. Milla: 20 rugó, Jobbik: pár ezer, Gyurcsány: pár száz. (A Milla saját becslése szerint egyébként március 15-i demonstrációjukat hetvenezren hallgatták – sokkal kevesebben pedig október 23-án sem voltak a Szabad sajtó útján.) No de a békemenet és a Kossuth téri Orbán-gyűlés kapcsán végre elszabadulhatott a népszámlálói fantázia! Miután a Széna térről indult békemenet összlétszámát (eddig a köz elől titokban tartott algoritmusok segítségével) sikerült 150 ezerben meghatározni, egy váratlan logikai tigrisugrással úgy döntöttek, hogy a 150 ezer (ez a belvárosi szabad terek viszonylagos szűkösségéhez képest így is irgalmatlan létszám) a Kossuth térre érve hirtelen, talán maghasadás révén 400 ezerre (azaz 2,5-3-szorosára!) duzzadt. Ezen a ponton bevethetjük a korábbi tömegrendezvények kapcsán alkalmazott mértékadó becsléseket is, melyek szerint a Kossuth téren és a környező tereken, utcákon rendkívüli zsúfoltság mellett sem fér el több mint 200-220 ezer ember. De minek tennénk: a jelen példában nem is a konkrét adatok az érdekesek, hanem az, hogy a pillanatnyi helyzetben (s mivel beszédében derék miniszterelnökünk sem bírt különbet kisütni) ezek a puszta számok jelentik a kormánytábor számára az egyetlen kapaszkodót. Mint amikor az amúgy gyalázott, de mesterhármast szerző középcsatár felmutat az eredményjelző táblára (vagy hát mit is beszélünk: ahhoz legalább gólokat kellett rúgni). És míg a kormányzati propaganda vakon bízik a százezrek emlegetésének bűverejében (gondolván: egyszer már bejött a dolog, hiszen 2010 tavaszán tényleg elment 2,5 millió szavazójuk a fülkéig), addig állami szerveink buzgón szállítják a hasra ütéssel és ezoterikus matematikai műveletekkel nyert minimum hatjegyű számokat.

Orbán


Orbán

Fotó: MTI – Kovács Attila

S a történet itt nem is ér véget, hiszen ezek a kalkulusok, immáron elszakadva mindenféle észlelési tapasztalattól, afféle kanonikus értékekké változnak, melyeket csupán a szentségnek szóló tisztelettel és a felsőbb hatalmak előtt leborulva szabad emlegetni – még a külföldi sajtónak is. Tegnap este az események manipulatív és célzatos bemutatásában élen járó köztévé híradójában maga a fékezhetetlen agyvelejű Kumin Ferenc, a nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkár tartotta kötelességének, hogy körkörös lecseszésnek vesse alá ama hazug, manipulatív (persze nyugati…) sajtótermékeket, amelyek nem tudták kellő szolgaisággal felböfögni az immár szentírásnak vélt számokat.

Hogy végre rögzüljön a törzsanyag, most leírjuk Népsport-nyelven is a megmásíthatatlan tényeket. A jegyzőkönyv szerinti végeredmény: 400 ezer – 20 ezer, látta: 15 millió néző, vezette: Áder, a mezőny legjobbja: Orbán. Tisztára kár volna, ha egészen március 15-ig kéne várnunk a következő fordulóig.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”