Bizony, dalolva ment – az ünnepi számháborúról

  • narancsblog
  • 2012. október 25.

Narancsblog

Amíg a kormányzati propaganda vakon bízik a százezrek emlegetésének bűverejében, addig állami szerveink buzgón szállítják a hasra ütéssel és ezoterikus matematikai műveletekkel nyert minimum hatjegyű számokat.

Az idei október 23-i ünnep az újdonság erejével hatott – sok más mellett – a kreatív tömegszámolás elmélete és gyakorlata szempontjából is. Míg korábban önjelölt népszámlálóknak kellett megbízható becslést adniuk (ki ne emlékezne a rendre egymilliós létszámú fideszes nagygyűlésekre), most már a profik is beszálltak. A Pintér Sándor vaskeze alatt rendkívüli szakszerűséggel működő BM ezúttal új arcát mutatta meg: számolni is tud, még ha erre a produkciójára nem is osztják ki a matematika Nobeljének nevezett Abel-érmet.

Milla


Milla

Fotó: MTI – Marjai János

Az indexes kolléga megverése kapcsán amúgy is egy kalap alá vett és egy füst alatt erőszakosnak minősített ellenzék ilyen-olyan rendezvényeire nem sok szót fecséreltek. Milla: 20 rugó, Jobbik: pár ezer, Gyurcsány: pár száz. (A Milla saját becslése szerint egyébként március 15-i demonstrációjukat hetvenezren hallgatták – sokkal kevesebben pedig október 23-án sem voltak a Szabad sajtó útján.) No de a békemenet és a Kossuth téri Orbán-gyűlés kapcsán végre elszabadulhatott a népszámlálói fantázia! Miután a Széna térről indult békemenet összlétszámát (eddig a köz elől titokban tartott algoritmusok segítségével) sikerült 150 ezerben meghatározni, egy váratlan logikai tigrisugrással úgy döntöttek, hogy a 150 ezer (ez a belvárosi szabad terek viszonylagos szűkösségéhez képest így is irgalmatlan létszám) a Kossuth térre érve hirtelen, talán maghasadás révén 400 ezerre (azaz 2,5-3-szorosára!) duzzadt. Ezen a ponton bevethetjük a korábbi tömegrendezvények kapcsán alkalmazott mértékadó becsléseket is, melyek szerint a Kossuth téren és a környező tereken, utcákon rendkívüli zsúfoltság mellett sem fér el több mint 200-220 ezer ember. De minek tennénk: a jelen példában nem is a konkrét adatok az érdekesek, hanem az, hogy a pillanatnyi helyzetben (s mivel beszédében derék miniszterelnökünk sem bírt különbet kisütni) ezek a puszta számok jelentik a kormánytábor számára az egyetlen kapaszkodót. Mint amikor az amúgy gyalázott, de mesterhármast szerző középcsatár felmutat az eredményjelző táblára (vagy hát mit is beszélünk: ahhoz legalább gólokat kellett rúgni). És míg a kormányzati propaganda vakon bízik a százezrek emlegetésének bűverejében (gondolván: egyszer már bejött a dolog, hiszen 2010 tavaszán tényleg elment 2,5 millió szavazójuk a fülkéig), addig állami szerveink buzgón szállítják a hasra ütéssel és ezoterikus matematikai műveletekkel nyert minimum hatjegyű számokat.

Orbán


Orbán

Fotó: MTI – Kovács Attila

S a történet itt nem is ér véget, hiszen ezek a kalkulusok, immáron elszakadva mindenféle észlelési tapasztalattól, afféle kanonikus értékekké változnak, melyeket csupán a szentségnek szóló tisztelettel és a felsőbb hatalmak előtt leborulva szabad emlegetni – még a külföldi sajtónak is. Tegnap este az események manipulatív és célzatos bemutatásában élen járó köztévé híradójában maga a fékezhetetlen agyvelejű Kumin Ferenc, a nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkár tartotta kötelességének, hogy körkörös lecseszésnek vesse alá ama hazug, manipulatív (persze nyugati…) sajtótermékeket, amelyek nem tudták kellő szolgaisággal felböfögni az immár szentírásnak vélt számokat.

Hogy végre rögzüljön a törzsanyag, most leírjuk Népsport-nyelven is a megmásíthatatlan tényeket. A jegyzőkönyv szerinti végeredmény: 400 ezer – 20 ezer, látta: 15 millió néző, vezette: Áder, a mezőny legjobbja: Orbán. Tisztára kár volna, ha egészen március 15-ig kéne várnunk a következő fordulóig.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.