Újabb hangulatkeltés az MNB ellen

  • narancsblog
  • 2012. október 19.

Narancsblog

Színtiszta vegzatúra a kormány legújabb akciója az MNB ellen. A központi bank átláthatóságának és ellenőrzésének szempontjából sincs különösebb hozadéka annak az új törvénymódosító javaslatnak, amely ezentúl a jegybank felügyelőbizottsága és az Állami Számvevőszék mellett a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak (KEHI) is betekintést engedne az MNB-ben keletkezett összes adatba, valamint hozzáférést minden információhoz. Az MNB és a jegybank függetlenségéért kiálló sajtó Navracsics javaslatára egyként gonoszt kiált: a totális ellenőrzés rémét vizionálják. Mi inkább úgy látjuk, az államnak eddig is megvolt a lehetősége az – egyébként prudens működésre kötelezett és úgy is működő – intézmény totális ellenőrzésére. Igaz ugyan, hogy a KEHI képviselői nem estek át azon a C típusú átvilágításon, amelyen a fenti intézmények képviselői, így felelősségük sem olyan nagy, de az is igaz, hogy nem a KEHI lesz az első az MNB-t ellenőrzők sorában, amelyik nem a megfelelő gondossággal jár el: Járai Zsigmond, a felügyelőbizottság elnöke korábban bőven kekeckedett a jegybankkal, támadta annak vezetését, s játszotta már el azt, amit az Orbán-kormány más, fontos állami vállalatoknál a KEHI-re bízott: keltette a hangulatot az MNB vezetése ellen olyan ködös, később teljesen bizonyíthatatlannak mutatkozó állításokkal, mint például, hogy „számos szabálytalanság, visszaélések gyanúja, valamint összeférhetetlenség merült fel a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásával és egyes szerződéseivel kapcsolatban”. (Az is igaz, hogy aztán Járai Matolcsy leváltását követelte, és így megszűnt köztük a barátság.)

Most is hangulatkeltés folyik – és időhúzás. Mivel a módosító indítványról sem az MNB-vel, sem az Európai Központi Bankkal (EKB) nem egyeztettek, noha ez kötelező lett volna, s mivel ismét a jegybank függetlenségét formálisan sértő intézkedésről van szó, az EKB és az IMF biztos, hogy kötözködni fog. Ez pedig alkalmat ad Orbánéknak arra, hogy egy ideig ismét a szabadságharcost játsszák, vagy – majd ha úgy látják jónak – nagylelkűen kukázzák az egész agyszüleményt, és végre megállapodjanak az IMF-fel.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.