Csak Orbán Viktornak köszönhetik a britek, hogy holnap még EU-tagok lesznek

  • narancs.hu
  • 2016. június 23.

Narancsblog

Minden oka megvan a királynőnek, hogy Felcsútra látogasson. S menjen egy kört a kisvasúttal.

Hamarosan megtudjuk az eredményt, hogy akkor most mennek vagy maradnak a britek. Szerintünk maradnak. S meg is mondjuk, hogy miért maradnak. Azért maradnak, mert rájuk szóltunk, igen, mi, a mindig győztes magyarok, hogy maradjatok má’! S kire hallgatnának, ha nem ránk, ugyebár. E szép siker apropóján idézzük most fel, hogy mi mindent tettünk a bennmaradásukért.

*

A múlt héten nagy csinnadrattával jelentette be a kormány, hogy Orbán Viktor aláírásával az EU-ban maradás mellett kampányoló hirdetést tesz közzé a Brexit népszavazás előtt. Orbán hétfőn juttatta el üzenetét a Daily Mail olvasóihoz: „A döntés a tietek, de Magyarország büszke arra, hogy veletek együtt az Európai Unió tagja lehet”.

false

Eleve kérdéses, hogy egy leginkább a káeurópai munkavállalók körül kulminálódó népszavazási kampányban nem kontraproduktív-e, ha egy káeurópai kormányfő szólal fel a bennmaradásért. Mindenesetre a kormányzati kommunikátorok javára írható, hogy ezúttal legalább eltalálták a célközönséghez illő – angol – nyelvet, és nyelvtani hibát sem vétettek a szövegben (bár sokat adtunk volna egy húszmillióért vett „Same in English!” hirdetésért). Ha más értelme nem is volt, Orbán sajátos „európai államférfi” imázsát kétségkívül ápolhatta volna az akció.

Aztán csak beütött a gebasz. A Telegraph

éppen a hirdetés közreadásának napján

számolt be arról, hogy az EU csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálja a felcsúti kisvasút projektet. A 600 millió forintnyi uniós támogatásból épült vonalon napi 2500–7000 utast ígért a kormány, a valóságban azonban jó, ha 30-an arra tévednek. A kormány nevében Csepreghy Nándor államtitkár sietve cáfolt: mi eredetileg is 27-28 utassal számoltunk (még túl is teljesítettük azt a rohadt kvótát, nemde?), a 2500-as szám félreértés, az a vonal teljes kapacitását jelenti.

Bár Jávor Benedek EP-képviselő szerint maga az Európai Bizottság sem tartja elfogadhatónak a 30-as létszámot, egyelőre nyitva hagyhatjuk a kérdést, hogy hazudik-e a kormány. A sztoriból a brit újságolvasók – ha indul OLAF-vizsgálat, ha nem – azt a következtetést fogják levonni, hogy a fasznak pénzeljük mi egy távoli, kétes hírű miniszterelnök soha meg nem térülő magánhóbortjait. Az sem segítene a helyzeten, ha ismernék a kormány hivatalos kisvasútügyi álláspontját, melyet Kovács Zoltán szóvivő például így vezetett elő az ATV-ben: „Ott vannak azok a látnivalók, amelyek a turisztikai fejlesztésekkel országszerte különböző desztinációkban – ahogy szokták mondani – regionálisan megjelentek. Hosszú távra tervezünk, egy kisvasutat nem két évre építünk, hanem reményeink szerint a következő generációknak.” Aztán hozzátette, hogy hétköznapokon nem is rossz az a 30!

Itt hoznánk fel, hogy

Orbánnak már David Cameron januári látogatásakor is meggyűlt a baja

a Brexit-kérdéssel. Akkor azt próbálta előadni, hogy a britek egy része által a halálba kívánt magyar munkavállalók és a menekültek közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. A mutatványt nehezítette, hogy a megelőző évben éppen ő mantrázta folyton, hogy a menekülteket azért kell utálni, mert valójában gazdasági bevándorlók.

Ily módon a mai voksolás eredményétől függetlenül a magyar miniszterelnök két tanulságot már biztosan levonhat a Brexit-sagából.

Egy: bármennyire is igyekszik magát európai politikusként felépíteni, ha minden kérdésben úgy tesz, mintha döntő jelentősége lenne a véleményének, könnyen nevetségessé válhat.

Kettő: bármennyire sikeresnek tűnik, az idegengyűlölete és az integrációellenességre épített politika hosszabb távon visszaüthet. Van az a szituáció, amelyikben mi, magyarok vagyunk az idegenek. És van az a pontja a szembeötlő korrupciónak és közös politikák megcsáklyázásának, ami után a nettó befizetők úgy döntenek, inkább nem adnak több pénzt.

Utóbbi lehetőséggel minden bizonnyal Orbán is tisztában van. Azért igyekszik mielőbb elverni, amit még el lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.