Csak Orbán Viktornak köszönhetik a britek, hogy holnap még EU-tagok lesznek

  • narancs.hu
  • 2016. június 23.

Narancsblog

Minden oka megvan a királynőnek, hogy Felcsútra látogasson. S menjen egy kört a kisvasúttal.

Hamarosan megtudjuk az eredményt, hogy akkor most mennek vagy maradnak a britek. Szerintünk maradnak. S meg is mondjuk, hogy miért maradnak. Azért maradnak, mert rájuk szóltunk, igen, mi, a mindig győztes magyarok, hogy maradjatok má’! S kire hallgatnának, ha nem ránk, ugyebár. E szép siker apropóján idézzük most fel, hogy mi mindent tettünk a bennmaradásukért.

*

A múlt héten nagy csinnadrattával jelentette be a kormány, hogy Orbán Viktor aláírásával az EU-ban maradás mellett kampányoló hirdetést tesz közzé a Brexit népszavazás előtt. Orbán hétfőn juttatta el üzenetét a Daily Mail olvasóihoz: „A döntés a tietek, de Magyarország büszke arra, hogy veletek együtt az Európai Unió tagja lehet”.

false

Eleve kérdéses, hogy egy leginkább a káeurópai munkavállalók körül kulminálódó népszavazási kampányban nem kontraproduktív-e, ha egy káeurópai kormányfő szólal fel a bennmaradásért. Mindenesetre a kormányzati kommunikátorok javára írható, hogy ezúttal legalább eltalálták a célközönséghez illő – angol – nyelvet, és nyelvtani hibát sem vétettek a szövegben (bár sokat adtunk volna egy húszmillióért vett „Same in English!” hirdetésért). Ha más értelme nem is volt, Orbán sajátos „európai államférfi” imázsát kétségkívül ápolhatta volna az akció.

Aztán csak beütött a gebasz. A Telegraph

éppen a hirdetés közreadásának napján

számolt be arról, hogy az EU csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálja a felcsúti kisvasút projektet. A 600 millió forintnyi uniós támogatásból épült vonalon napi 2500–7000 utast ígért a kormány, a valóságban azonban jó, ha 30-an arra tévednek. A kormány nevében Csepreghy Nándor államtitkár sietve cáfolt: mi eredetileg is 27-28 utassal számoltunk (még túl is teljesítettük azt a rohadt kvótát, nemde?), a 2500-as szám félreértés, az a vonal teljes kapacitását jelenti.

Bár Jávor Benedek EP-képviselő szerint maga az Európai Bizottság sem tartja elfogadhatónak a 30-as létszámot, egyelőre nyitva hagyhatjuk a kérdést, hogy hazudik-e a kormány. A sztoriból a brit újságolvasók – ha indul OLAF-vizsgálat, ha nem – azt a következtetést fogják levonni, hogy a fasznak pénzeljük mi egy távoli, kétes hírű miniszterelnök soha meg nem térülő magánhóbortjait. Az sem segítene a helyzeten, ha ismernék a kormány hivatalos kisvasútügyi álláspontját, melyet Kovács Zoltán szóvivő például így vezetett elő az ATV-ben: „Ott vannak azok a látnivalók, amelyek a turisztikai fejlesztésekkel országszerte különböző desztinációkban – ahogy szokták mondani – regionálisan megjelentek. Hosszú távra tervezünk, egy kisvasutat nem két évre építünk, hanem reményeink szerint a következő generációknak.” Aztán hozzátette, hogy hétköznapokon nem is rossz az a 30!

Itt hoznánk fel, hogy

Orbánnak már David Cameron januári látogatásakor is meggyűlt a baja

a Brexit-kérdéssel. Akkor azt próbálta előadni, hogy a britek egy része által a halálba kívánt magyar munkavállalók és a menekültek közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. A mutatványt nehezítette, hogy a megelőző évben éppen ő mantrázta folyton, hogy a menekülteket azért kell utálni, mert valójában gazdasági bevándorlók.

Ily módon a mai voksolás eredményétől függetlenül a magyar miniszterelnök két tanulságot már biztosan levonhat a Brexit-sagából.

Egy: bármennyire is igyekszik magát európai politikusként felépíteni, ha minden kérdésben úgy tesz, mintha döntő jelentősége lenne a véleményének, könnyen nevetségessé válhat.

Kettő: bármennyire sikeresnek tűnik, az idegengyűlölete és az integrációellenességre épített politika hosszabb távon visszaüthet. Van az a szituáció, amelyikben mi, magyarok vagyunk az idegenek. És van az a pontja a szembeötlő korrupciónak és közös politikák megcsáklyázásának, ami után a nettó befizetők úgy döntenek, inkább nem adnak több pénzt.

Utóbbi lehetőséggel minden bizonnyal Orbán is tisztában van. Azért igyekszik mielőbb elverni, amit még el lehet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.