Ezek mindenkitől félnek, még azoktól is, akik rég meghaltak

  • narancs.hu
  • 2019. március 31.

Narancsblog

Így számol le a múlttal a köztévé – miközben még a képünkbe is hazudik.

Néhány sportközvetítést leszámítva valószínűleg az M3 csatorna volt a köztévé a legsikeresebb csatornája. Az archívum mélyéről előkotort felvételeket boldog-boldogtalan élvezhette, ha másért nem, legalábbis a retró jegyében.

Az így kikukázott műsoroknak

zöme csak a maga idejében (vagy még akkor sem) volt vállalható produkció, a mostani közönséget minden bizonnyal az vonzhatta e fekete-fehér a nosztalgia irányába, hogy még a legszánalmasabb korabeli műsorszámok is ezerszer hitelesebbnek tűntek, mint az a hazugságözön és kormánypropaganda, amivel a jelenlegi köztévét azonosíthatjuk.

Ezzel persze nem azt akarjuk bemagyarázni, hogy a Kádár-kor televíziója mentes lett volna a hazugságözöntől és a kormánypropagandától – épp ellenkezőleg! –, viszont az efféle mocskot a maga idejében éppúgy, mint évtizedekkel később, sikerült kifehéríteni azzal, hogy

a pártgazemberek végig takarásban voltak;

az M3 azért tudott népszerű lenni, mert nem a korabeli híradókat és egyéb politikai műsorokat adta, hanem azokat a sokak produkciókat, amelyeket legendás vagy legalábbis annak mondott színészek, énekesek, humoristák tettek felejthetetlenné.

Nos, úgy tűnik, hogy a köztévénél az efféle figuráktól is elkezdtek rettegni. Mással nem magyarázható, hogy május 1-től már nem szerepel a csatornakiosztásokban az M3 csatorna, az egyik szolgáltató pedig ki is emelte, hogy „megszűnés miatt”.

A hírt elsőként közlő DTV News meg is kereste az MTVA sajtóirodáját, és hivatalos állásfoglalást kért, de választ azóta sem kaptak.

Viszont megjelent egy MTI közlemény, mely szerint „tovább erősödik

a szabad, személyre szabott műsorválasztás

lehetősége azzal, hogy a közmédia klasszikus tartalmait sugárzó csatornáját, az M3-at május elsejétől az m3.hu honlapon ingyenesen lehet elérni”.

Mégsem szűnik meg az M3 tévécsatorna?

Azt nem tudni, televíziós csatornaként mi lesz vele, de az biztos, hogy a netre költözik.

Azt is írják a közleményben, hogy „a közszolgálati média küldetése a kulturális értékteremtés és értékőrzés”, illetve a „feladatai közé tartozik, hogy társadalmi és kulturális értelemben a lehető legátfogóbb médiaszolgáltatást nyújtsa”, azt pedig külön kiemelték: „a technikai újításnak köszönhetően a néző maga állíthatja össze az általa érdekesnek tartott tartalmakat”, ugyanis „az a cél, hogy a nézőket segítsék a szabad műsorszerkesztésben és a választásban”.

Noha szép szavaktól hemzseg az MTVA közleménye,

az nem derül ki a szövegből,

hogy mi lesz az M3 sorsa tévécsatornaként, de mivel nem cáfolják a DTV News értesülését, azt kell gondolnunk, hogy május 1-vel lehúzzák a rolót. És ha ez történik, az nemcsak a gyávaság csimborasszója lesz, de a nézők – különösen az internetet nem használó idős nézők, tehát a legfőbb célcsoport – arcul köpése is, amit ráadásul úgy csomagolnak, mintha valami kulturális hőstettet hajtanának végre.

De ne legyenek kétségeink. Ez kizárólag annak a jele, hogy mennyire félnek. Mindenkitől, akit nem tudnak ellenőrizni, fenyegetni, megfélemlíteni. Márpedig a 30-40-50 éves felvételek szereplőit nem tudják, úgyhogy inkább eltüntetik őket.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.