Ezek mindenkitől félnek, még azoktól is, akik rég meghaltak

  • narancs.hu
  • 2019. március 31.

Narancsblog

Így számol le a múlttal a köztévé – miközben még a képünkbe is hazudik.

Néhány sportközvetítést leszámítva valószínűleg az M3 csatorna volt a köztévé a legsikeresebb csatornája. Az archívum mélyéről előkotort felvételeket boldog-boldogtalan élvezhette, ha másért nem, legalábbis a retró jegyében.

Az így kikukázott műsoroknak

zöme csak a maga idejében (vagy még akkor sem) volt vállalható produkció, a mostani közönséget minden bizonnyal az vonzhatta e fekete-fehér a nosztalgia irányába, hogy még a legszánalmasabb korabeli műsorszámok is ezerszer hitelesebbnek tűntek, mint az a hazugságözön és kormánypropaganda, amivel a jelenlegi köztévét azonosíthatjuk.

Ezzel persze nem azt akarjuk bemagyarázni, hogy a Kádár-kor televíziója mentes lett volna a hazugságözöntől és a kormánypropagandától – épp ellenkezőleg! –, viszont az efféle mocskot a maga idejében éppúgy, mint évtizedekkel később, sikerült kifehéríteni azzal, hogy

a pártgazemberek végig takarásban voltak;

az M3 azért tudott népszerű lenni, mert nem a korabeli híradókat és egyéb politikai műsorokat adta, hanem azokat a sokak produkciókat, amelyeket legendás vagy legalábbis annak mondott színészek, énekesek, humoristák tettek felejthetetlenné.

Nos, úgy tűnik, hogy a köztévénél az efféle figuráktól is elkezdtek rettegni. Mással nem magyarázható, hogy május 1-től már nem szerepel a csatornakiosztásokban az M3 csatorna, az egyik szolgáltató pedig ki is emelte, hogy „megszűnés miatt”.

A hírt elsőként közlő DTV News meg is kereste az MTVA sajtóirodáját, és hivatalos állásfoglalást kért, de választ azóta sem kaptak.

Viszont megjelent egy MTI közlemény, mely szerint „tovább erősödik

a szabad, személyre szabott műsorválasztás

lehetősége azzal, hogy a közmédia klasszikus tartalmait sugárzó csatornáját, az M3-at május elsejétől az m3.hu honlapon ingyenesen lehet elérni”.

Mégsem szűnik meg az M3 tévécsatorna?

Azt nem tudni, televíziós csatornaként mi lesz vele, de az biztos, hogy a netre költözik.

Azt is írják a közleményben, hogy „a közszolgálati média küldetése a kulturális értékteremtés és értékőrzés”, illetve a „feladatai közé tartozik, hogy társadalmi és kulturális értelemben a lehető legátfogóbb médiaszolgáltatást nyújtsa”, azt pedig külön kiemelték: „a technikai újításnak köszönhetően a néző maga állíthatja össze az általa érdekesnek tartott tartalmakat”, ugyanis „az a cél, hogy a nézőket segítsék a szabad műsorszerkesztésben és a választásban”.

Noha szép szavaktól hemzseg az MTVA közleménye,

az nem derül ki a szövegből,

hogy mi lesz az M3 sorsa tévécsatornaként, de mivel nem cáfolják a DTV News értesülését, azt kell gondolnunk, hogy május 1-vel lehúzzák a rolót. És ha ez történik, az nemcsak a gyávaság csimborasszója lesz, de a nézők – különösen az internetet nem használó idős nézők, tehát a legfőbb célcsoport – arcul köpése is, amit ráadásul úgy csomagolnak, mintha valami kulturális hőstettet hajtanának végre.

De ne legyenek kétségeink. Ez kizárólag annak a jele, hogy mennyire félnek. Mindenkitől, akit nem tudnak ellenőrizni, fenyegetni, megfélemlíteni. Márpedig a 30-40-50 éves felvételek szereplőit nem tudják, úgyhogy inkább eltüntetik őket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.