Fák felülről, ország alulról - Filemon Mihály esete a lombokkal és a szólásszabadsággal

  • narancs.hu
  • 2023. április 21.

Narancsblog

Mi a teendő, ha a polgármester mindenkit perrel fenyeget, aki beszámolt a lombok nélküli lombkoronasétányról, csakhogy mindenki beszámolt róla. Rövid lombfilozófiai tractatusunk következik.

Kérdés, hogy kell-e, lehet-e még bármit is mondani a nyírmártonfalvai lombkoronasétányról? Látjuk, Filemon Mihály helyi polgármester – úgy is mint nevezett sétány tulajdonos gazdája – ebben wittgensteini álláspontra helyezkedett. „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” – írta a Tractatus szerzője, és hát Filemon is amellett van, hogy erről a dologról speciel nem lehet. Sőt, nem kéne. De hohó, az osztrák gondolkodó sokat idézett bon mot-jának van ám egy első fele is: „amit egyáltalán meg lehet mondani, azt meg kell mondani világosan”. Akkor tehát mi is a tényállás filozófiailag a lomb nélküli lombsétány esetében? Megpróbáljuk vázolni. 

Abba nem kezdünk bele, hogy mi ez az egész, mindenki hallott róla, mindenki látta, véleményezte, röhögött vagy sírt rajta, sőt, nem kevesen el is zarándokoltak a helyszínre már (ahogyan erről a mi riporterünk is beszámolt nemrég). Az ugyanakkor, hogy mégis mindennek mi a jelentősége, van-e neki egyáltalán, vagy csupán egy rossz poén, egy koszlott gumicsont, egy halványan pislákoló lidércfény-e az egész, nos, erről már megoszlanak a vélemények.

Mi a magunk részéről hajlamosak vagyunk az egészet egyszerre végtelenül materiálisnak, és mégis éterien metaforikusnak látni. Egyfelől tehát nettó lopás a dolog, másfelől meg hamisítatlan káeurópai abszurd.

Kettős látásunkra az ügyben immár az is rásegít, hogy nemrégiben Filemon polgármester úr egy kiszálló tévéstábnak, konkrétan az ATV csapatának, azt találta mondani, hogy – idézzük: „mivel a média az elmúlt időszakban vérig sértette és lejáratta a lomkoronasétánnyal kapcsolatban, ezért azokat a médiumokat, akik erről tudósítottak, mind beperli, és amíg ennek nincs vége, addig nem kíván senkivel szóba állni”.

Ez, akárhogy is számoljuk, marha sok pert fog jelenteni, hiszen, mint mondtuk, mindenki beszámolt a lombkoronasétányról szélesevilágon. Nem lennénk Filemon úr helyében, immár több okból sem. Másfelől az is érdekes, hogy a polgármester a média képviselőinek nyilatkozva azt mondja, hogy nem nyilatkozik. De hát – tehetjük fel az újabb filozófiai kérdést – ez a nyilatkozat sem nyilatkozat már, vagy ez még az, és ha az, akkor milyen lesz az, amelyik már valóban nem az?

Mindegy. Talán fontosabb, ha a nem nyilatkozat-nyilatkozatnak azt az aspektusát vizsgáljuk meg egy pillanatra, ami a szólásszabadságot, a véleményszabadságot, másfelől meg mondjuk a választott vezetők felelősségét és számonkérhetőségét illeti. Szóval, hogy ezt így hogy? Besértődünk, mert a szemét média szóvá teszi, hogy egy lombok nélküli lombkoronasétány nem kóser? Pláne egy kistelepülésen erre elverni az EU-s támogatást nem túl bölcs dolog, esetleg netán mondjuk még gyanús is? Különösen, mivel a környéken úgy szaporodnak a brüsszelita lombkoronasétányok, mintha versenyre ácsolnák őket.

És akkor az a válasz – javasolja Filemon, ha jól értjük, a magyar nyilvánosság egészének –, hogy erről nem kéne beszélni. De azt csak úgy lehetne, ha nem is látnánk, amit, ugye, most kénytelenek vagyunk látni. Ez mindjárt kétféle módon is megoldható.

Tehát vagy szúrjuk ki mindenkinek a szemét, vagy ne építsünk ilyen elcseszett pénznyelőket szerte a vidéken. Mivel a lombkoronasétány áll, elég világos, hogy a filemoni logika szerint akkor melyik is a javasolt eljárás.

Költői, ahogy ugyanabban a beszámolóban, melyben a polgármester nem nyilatkozat-nyilatkozata elhangzott, egy erdész megpróbálja a dolog jó oldalát megtalálni. Ráadásul sikerül is neki! Azt mondja, „egy előnye mégis van a sétánynak: évtizedeken keresztül mind alulról, mind felülnézetből végigkísérhetjük a fák fejlődést”, ha elég türelmesek vagyunk. Na most, ezt annyiban pontosítanánk, hogy az az előnye a sétánynak, hogy amíg évtizedeken át lessük fentről lefelé a lombokat, egyszerre az országot is bámuljuk, de azt alulnézetből. Már feltéve, hogy nem vesztjük eszünket közben, s nem bökjük ki a saját szemünket idejekorán.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.