Hazudj a kedvünkért!

  • narancsblog
  • 2013. január 15.

Narancsblog

Alighanem leesett Orbánéknak, hogy a nyugdíj mellett dolgozó közalkalmazottak kötelező eltávolításáról szóló kormányhatározat egyszerűen ellentétes a közalkalmazotti törvénnyel. Az ugyanis azt mondja ki, hogy „A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha… a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül”.

Tehát a munkáltató az, aki megszüntetheti a jogviszonyt, amennyiben jónak látja. Jól nézzük meg, véletlenül sem az áll ott, hogy a kormány szüntetheti meg, mondjuk, a Közlekedési Múzeum osztályvezető-helyettesének jogviszonyát, ha az eléri a nyugdíjkorhatárt. A törvényt pedig elvileg nem írja fölül a kormányhatározat – még akkor sem, ha azt a nemzeti együttműködés kormánya hozta.

A munkáltatók döntési jogát tehát elvonta a kormány, de közben úgy kell tenni, mintha nem vonta volna el. És természetesen nem a kormánynak kell úgy csinálni: hanem a munkáltatóknak. Azt kell játszani, hogy ők döntöttek, autonóm módon, egyszerre, valamilyen misztikus eredetű hívásnak engedve nyugdíjaskorú munkavállalóik elküldéséről. Erre kérte meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiszivárgott levelében a tárcához tartozó intézmények vezetőit. Az Emmi tegnapi reakciója a lehető legteljesebb nonsalansszal erősítette ezt meg: közleményükben (gátlástalanul és cinikusan) ők maguk írják, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992-es törvény „tételesen meghatározza a jogszerű felmentés indokait, amelyek között a kormány határozata nem szerepel. Ahhoz, hogy a felmentési okiratok jogszerűek legyenek, szükséges, hogy az indok a törvényben meghatározott nyugdíjjogosultság legyen”. Ennél súlyosabban aligha lehetett volna megalázni őket, és azokat, akiket ki kell rúgniuk.

Mindez önmagában nem túl jelentékeny ügy, csepp a tengerben. Az ország nagyszabású átalakítása szinte csak előkészítetlen, végiggondolatlan döntésekből áll, amelyekről általában is elmondható, hogy minél kevésbé működnek, annál csökönyösebb, valóságtagadóbb erőszakossággal ragaszkodnak hozzájuk. És napról napra előáll a helyzet, amikor nem elég egyszerűen végrehajtani a káros marhaságokat, hanem még azt is kell hozzá hazudni, hogy mi akartuk. Hogy épp így akartuk. Ez, vagyis az alkalmatlanság és az agresszivitás kombinálódásából újra és újra, szükségszerűen előálló helyzet teszi különösen és kirívóan elviselhetetlenné Orbán Viktor rendszerét.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.