Alighanem leesett Orbánéknak, hogy a nyugdíj mellett dolgozó közalkalmazottak kötelező eltávolításáról szóló kormányhatározat egyszerűen ellentétes a közalkalmazotti törvénnyel. Az ugyanis azt mondja ki, hogy „A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha… a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül”.
Tehát a munkáltató az, aki megszüntetheti a jogviszonyt, amennyiben jónak látja. Jól nézzük meg, véletlenül sem az áll ott, hogy a kormány szüntetheti meg, mondjuk, a Közlekedési Múzeum osztályvezető-helyettesének jogviszonyát, ha az eléri a nyugdíjkorhatárt. A törvényt pedig elvileg nem írja fölül a kormányhatározat – még akkor sem, ha azt a nemzeti együttműködés kormánya hozta.
A munkáltatók döntési jogát tehát elvonta a kormány, de közben úgy kell tenni, mintha nem vonta volna el. És természetesen nem a kormánynak kell úgy csinálni: hanem a munkáltatóknak. Azt kell játszani, hogy ők döntöttek, autonóm módon, egyszerre, valamilyen misztikus eredetű hívásnak engedve nyugdíjaskorú munkavállalóik elküldéséről. Erre kérte meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiszivárgott levelében a tárcához tartozó intézmények vezetőit. Az Emmi tegnapi reakciója a lehető legteljesebb nonsalansszal erősítette ezt meg: közleményükben (gátlástalanul és cinikusan) ők maguk írják, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992-es törvény „tételesen meghatározza a jogszerű felmentés indokait, amelyek között a kormány határozata nem szerepel. Ahhoz, hogy a felmentési okiratok jogszerűek legyenek, szükséges, hogy az indok a törvényben meghatározott nyugdíjjogosultság legyen”. Ennél súlyosabban aligha lehetett volna megalázni őket, és azokat, akiket ki kell rúgniuk.
Mindez önmagában nem túl jelentékeny ügy, csepp a tengerben. Az ország nagyszabású átalakítása szinte csak előkészítetlen, végiggondolatlan döntésekből áll, amelyekről általában is elmondható, hogy minél kevésbé működnek, annál csökönyösebb, valóságtagadóbb erőszakossággal ragaszkodnak hozzájuk. És napról napra előáll a helyzet, amikor nem elég egyszerűen végrehajtani a káros marhaságokat, hanem még azt is kell hozzá hazudni, hogy mi akartuk. Hogy épp így akartuk. Ez, vagyis az alkalmatlanság és az agresszivitás kombinálódásából újra és újra, szükségszerűen előálló helyzet teszi különösen és kirívóan elviselhetetlenné Orbán Viktor rendszerét.
