Hazudj a kedvünkért!

  • narancsblog
  • 2013. január 15.

Narancsblog

Alighanem leesett Orbánéknak, hogy a nyugdíj mellett dolgozó közalkalmazottak kötelező eltávolításáról szóló kormányhatározat egyszerűen ellentétes a közalkalmazotti törvénnyel. Az ugyanis azt mondja ki, hogy „A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha… a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül”.

Tehát a munkáltató az, aki megszüntetheti a jogviszonyt, amennyiben jónak látja. Jól nézzük meg, véletlenül sem az áll ott, hogy a kormány szüntetheti meg, mondjuk, a Közlekedési Múzeum osztályvezető-helyettesének jogviszonyát, ha az eléri a nyugdíjkorhatárt. A törvényt pedig elvileg nem írja fölül a kormányhatározat – még akkor sem, ha azt a nemzeti együttműködés kormánya hozta.

A munkáltatók döntési jogát tehát elvonta a kormány, de közben úgy kell tenni, mintha nem vonta volna el. És természetesen nem a kormánynak kell úgy csinálni: hanem a munkáltatóknak. Azt kell játszani, hogy ők döntöttek, autonóm módon, egyszerre, valamilyen misztikus eredetű hívásnak engedve nyugdíjaskorú munkavállalóik elküldéséről. Erre kérte meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiszivárgott levelében a tárcához tartozó intézmények vezetőit. Az Emmi tegnapi reakciója a lehető legteljesebb nonsalansszal erősítette ezt meg: közleményükben (gátlástalanul és cinikusan) ők maguk írják, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992-es törvény „tételesen meghatározza a jogszerű felmentés indokait, amelyek között a kormány határozata nem szerepel. Ahhoz, hogy a felmentési okiratok jogszerűek legyenek, szükséges, hogy az indok a törvényben meghatározott nyugdíjjogosultság legyen”. Ennél súlyosabban aligha lehetett volna megalázni őket, és azokat, akiket ki kell rúgniuk.

Mindez önmagában nem túl jelentékeny ügy, csepp a tengerben. Az ország nagyszabású átalakítása szinte csak előkészítetlen, végiggondolatlan döntésekből áll, amelyekről általában is elmondható, hogy minél kevésbé működnek, annál csökönyösebb, valóságtagadóbb erőszakossággal ragaszkodnak hozzájuk. És napról napra előáll a helyzet, amikor nem elég egyszerűen végrehajtani a káros marhaságokat, hanem még azt is kell hozzá hazudni, hogy mi akartuk. Hogy épp így akartuk. Ez, vagyis az alkalmatlanság és az agresszivitás kombinálódásából újra és újra, szükségszerűen előálló helyzet teszi különösen és kirívóan elviselhetetlenné Orbán Viktor rendszerét.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.