Enyém a vár… is

  • narancsblog
  • 2013. január 23.

Narancsblog

Meg a lekvár is. És miénk itt a tér, az utca és a ház is, meg a lépcsőház, meg a park és a parkoló, stipi-stopi, és a köz is meg a napközi is. Mindig ugyanaz a cirkusz.

A kormány, vagyis az igazságügy-minisztérium – épp úgy, mint egy éve – most is területfoglalási engedélyt kért a városra, melyhez elnyerte a főváros szíves támogatását. Ugyanakkor – épp úgy, mint egy éve – most is biztosítanak minden kedves érintettet, hogy szerfelett rugalmasan kezelik a március 15-ére és még egy-két közeli jeles napra gondjaikra bízott budapesti közteret, ha bárki megemlékezni akarna a mondott helyeken, ha azt nem akkor szeretné, amikor a kormánynak útjában van vele, hát mindent megtesznek, hogy sikerüljön neki. Hisz ugye tavaly is a Milla, hát, milyen szépen megegyeztünk velük…

A kormány tavaly – miután lefoglalta a komplett várost – a Kossuth téren tartotta fő március 15-i attrakcióját; mint tudjuk az Orbán-mitológiából, ott jó sokan elférnek, legalább kétmillióan, még lengyeleknek is jut hely. A tavalyi műsor főszereplője természetesen a miniszterelnök volt, ott, a Kossuth téren, március 15-én hirdette meg az Európai Unió elleni szabadságharcot, ami azóta is tart. S volt még beszédének egy fontos vonása, amit akkori cikkünkben így írtunk le: „Orbán Viktor úgy beszél, mintha ő maga lenne egy személyben a nép – minden kicsit is önbizalom-hiányos vezető hajlamos így beszélni, így tekinteni önmagára. Soroljuk a nagy elődöket?” Mint e mostani ismétlés is bizonyítja, nem csak úgy beszélt, így is cselekszik, lám, azóta is. Mert hisz teljesen jogos ezt a megújrázott területfoglalási igényt ismét a félelem számlájára írni, hiszen aki egyedül van, fél. Akinek rossz a lelkiismerete, fél. S aki lefoglalná magának az összes teret az ünneplésre, az meg egyenesen összepiszkította magát, de ez a gesztus a páni és immár mumusait is megtaláló-kitaláló félelmen túl azért igen súlyos szerepzavarról is tanúskodik.

Mert milyen dolog az már, hogy maga a kormány foglalja le felvonulásokra, ilyen-olyan megmozdulásokra, ünneplésekre a várost, s nem azok, akik ünnepelni, felvonulni, adott esetben tiltakozni akarnak?

Mi lesz így a kormány lefoglalta városban? Ezer kicsiny békemenet, amit talán csak a szétszórattatottsága különböztet meg az egykori nagy május elsejéktől. Tüntetés lesz ünneplés helyett, a Lengyelországból, innen-onnan kirendelt tömegek tüntetnek a kormány mellett, amely volt kedves jó előre lefoglalni nekik erre a célra a megfelelő és elegendő köztereket. És akkor majd megint el lehet mondani a hírekben, hogy Orbánék mennyivel többen voltak, mint Bajnai Gordon, ő van egyedül, és nem én, a kormánypárti felvonulók mennyivel többen voltak, mennyivel békésebbek és szebbek voltak, Selmeczi Gabriella nyilván a jövő héten felkér minden kedves méltósággal ünnepelni kívánót, hogy hozzon magával egy szál narancssárga rózsát, és a kokárdáról se feledkezzen meg senki. Mert ennyivel tartozunk az ünnep méltóságának.

Hazugság, hazugság, hazugság! Félelem, képmutatás, tudatzavar: Magyarország kormánya megkezdte a felkészülést a következő nemzeti ünnep elsikkasztására. Megszoktuk, túléljük. Az ünnepek is túlélik, hisz épp azokat ünnepeljük, akiket nem ilyen fából faragtak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.