Meg a lekvár is. És miénk itt a tér, az utca és a ház is, meg a lépcsőház, meg a park és a parkoló, stipi-stopi, és a köz is meg a napközi is. Mindig ugyanaz a cirkusz.
A kormány, vagyis az igazságügy-minisztérium – épp úgy, mint egy éve – most is területfoglalási engedélyt kért a városra, melyhez elnyerte a főváros szíves támogatását. Ugyanakkor – épp úgy, mint egy éve – most is biztosítanak minden kedves érintettet, hogy szerfelett rugalmasan kezelik a március 15-ére és még egy-két közeli jeles napra gondjaikra bízott budapesti közteret, ha bárki megemlékezni akarna a mondott helyeken, ha azt nem akkor szeretné, amikor a kormánynak útjában van vele, hát mindent megtesznek, hogy sikerüljön neki. Hisz ugye tavaly is a Milla, hát, milyen szépen megegyeztünk velük…
A kormány tavaly – miután lefoglalta a komplett várost – a Kossuth téren tartotta fő március 15-i attrakcióját; mint tudjuk az Orbán-mitológiából, ott jó sokan elférnek, legalább kétmillióan, még lengyeleknek is jut hely. A tavalyi műsor főszereplője természetesen a miniszterelnök volt, ott, a Kossuth téren, március 15-én hirdette meg az Európai Unió elleni szabadságharcot, ami azóta is tart. S volt még beszédének egy fontos vonása, amit akkori cikkünkben így írtunk le: „Orbán Viktor úgy beszél, mintha ő maga lenne egy személyben a nép – minden kicsit is önbizalom-hiányos vezető hajlamos így beszélni, így tekinteni önmagára. Soroljuk a nagy elődöket?” Mint e mostani ismétlés is bizonyítja, nem csak úgy beszélt, így is cselekszik, lám, azóta is. Mert hisz teljesen jogos ezt a megújrázott területfoglalási igényt ismét a félelem számlájára írni, hiszen aki egyedül van, fél. Akinek rossz a lelkiismerete, fél. S aki lefoglalná magának az összes teret az ünneplésre, az meg egyenesen összepiszkította magát, de ez a gesztus a páni és immár mumusait is megtaláló-kitaláló félelmen túl azért igen súlyos szerepzavarról is tanúskodik.
Mert milyen dolog az már, hogy maga a kormány foglalja le felvonulásokra, ilyen-olyan megmozdulásokra, ünneplésekre a várost, s nem azok, akik ünnepelni, felvonulni, adott esetben tiltakozni akarnak?
Mi lesz így a kormány lefoglalta városban? Ezer kicsiny békemenet, amit talán csak a szétszórattatottsága különböztet meg az egykori nagy május elsejéktől. Tüntetés lesz ünneplés helyett, a Lengyelországból, innen-onnan kirendelt tömegek tüntetnek a kormány mellett, amely volt kedves jó előre lefoglalni nekik erre a célra a megfelelő és elegendő köztereket. És akkor majd megint el lehet mondani a hírekben, hogy Orbánék mennyivel többen voltak, mint Bajnai Gordon, ő van egyedül, és nem én, a kormánypárti felvonulók mennyivel többen voltak, mennyivel békésebbek és szebbek voltak, Selmeczi Gabriella nyilván a jövő héten felkér minden kedves méltósággal ünnepelni kívánót, hogy hozzon magával egy szál narancssárga rózsát, és a kokárdáról se feledkezzen meg senki. Mert ennyivel tartozunk az ünnep méltóságának.
Hazugság, hazugság, hazugság! Félelem, képmutatás, tudatzavar: Magyarország kormánya megkezdte a felkészülést a következő nemzeti ünnep elsikkasztására. Megszoktuk, túléljük. Az ünnepek is túlélik, hisz épp azokat ünnepeljük, akiket nem ilyen fából faragtak.
