Enyém a vár… is

  • narancsblog
  • 2013. január 23.

Narancsblog

Meg a lekvár is. És miénk itt a tér, az utca és a ház is, meg a lépcsőház, meg a park és a parkoló, stipi-stopi, és a köz is meg a napközi is. Mindig ugyanaz a cirkusz.

A kormány, vagyis az igazságügy-minisztérium – épp úgy, mint egy éve – most is területfoglalási engedélyt kért a városra, melyhez elnyerte a főváros szíves támogatását. Ugyanakkor – épp úgy, mint egy éve – most is biztosítanak minden kedves érintettet, hogy szerfelett rugalmasan kezelik a március 15-ére és még egy-két közeli jeles napra gondjaikra bízott budapesti közteret, ha bárki megemlékezni akarna a mondott helyeken, ha azt nem akkor szeretné, amikor a kormánynak útjában van vele, hát mindent megtesznek, hogy sikerüljön neki. Hisz ugye tavaly is a Milla, hát, milyen szépen megegyeztünk velük…

A kormány tavaly – miután lefoglalta a komplett várost – a Kossuth téren tartotta fő március 15-i attrakcióját; mint tudjuk az Orbán-mitológiából, ott jó sokan elférnek, legalább kétmillióan, még lengyeleknek is jut hely. A tavalyi műsor főszereplője természetesen a miniszterelnök volt, ott, a Kossuth téren, március 15-én hirdette meg az Európai Unió elleni szabadságharcot, ami azóta is tart. S volt még beszédének egy fontos vonása, amit akkori cikkünkben így írtunk le: „Orbán Viktor úgy beszél, mintha ő maga lenne egy személyben a nép – minden kicsit is önbizalom-hiányos vezető hajlamos így beszélni, így tekinteni önmagára. Soroljuk a nagy elődöket?” Mint e mostani ismétlés is bizonyítja, nem csak úgy beszélt, így is cselekszik, lám, azóta is. Mert hisz teljesen jogos ezt a megújrázott területfoglalási igényt ismét a félelem számlájára írni, hiszen aki egyedül van, fél. Akinek rossz a lelkiismerete, fél. S aki lefoglalná magának az összes teret az ünneplésre, az meg egyenesen összepiszkította magát, de ez a gesztus a páni és immár mumusait is megtaláló-kitaláló félelmen túl azért igen súlyos szerepzavarról is tanúskodik.

Mert milyen dolog az már, hogy maga a kormány foglalja le felvonulásokra, ilyen-olyan megmozdulásokra, ünneplésekre a várost, s nem azok, akik ünnepelni, felvonulni, adott esetben tiltakozni akarnak?

Mi lesz így a kormány lefoglalta városban? Ezer kicsiny békemenet, amit talán csak a szétszórattatottsága különböztet meg az egykori nagy május elsejéktől. Tüntetés lesz ünneplés helyett, a Lengyelországból, innen-onnan kirendelt tömegek tüntetnek a kormány mellett, amely volt kedves jó előre lefoglalni nekik erre a célra a megfelelő és elegendő köztereket. És akkor majd megint el lehet mondani a hírekben, hogy Orbánék mennyivel többen voltak, mint Bajnai Gordon, ő van egyedül, és nem én, a kormánypárti felvonulók mennyivel többen voltak, mennyivel békésebbek és szebbek voltak, Selmeczi Gabriella nyilván a jövő héten felkér minden kedves méltósággal ünnepelni kívánót, hogy hozzon magával egy szál narancssárga rózsát, és a kokárdáról se feledkezzen meg senki. Mert ennyivel tartozunk az ünnep méltóságának.

Hazugság, hazugság, hazugság! Félelem, képmutatás, tudatzavar: Magyarország kormánya megkezdte a felkészülést a következő nemzeti ünnep elsikkasztására. Megszoktuk, túléljük. Az ünnepek is túlélik, hisz épp azokat ünnepeljük, akiket nem ilyen fából faragtak.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.