Legyünk egy nagy edzőtábor! – 2,2 milliárd Orbán sportfelelősének

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 28.

Narancsblog

Orbán Viktor szűkebb környezetében („Fidesz”, „kormány”, „állami apparátus”, ilyenek) már megint belehúztak sportvonalon: a stadionokra, az ún. futballra meg az egyebekre kidobott súlyos milliárdok után itt a legújabb tétel, pimf 2,2 milliárd forint értékben.

A Balogh Gábor egykori öttusázó, jelenlegi miniszterelnökségi sporttanácsadó vezette Magyar Diáksport Szövetség ennyi uniós támogatáshoz jutott a magyar államon keresztül „új testnevelési stratégia gyártására”. A hírt először közlő index.hu szerint a Testnevelési Egyetem teljes évi költségvetésének közel kétszereséről van szó. A stratégiaírók mindenesetre nem sokat variálnak: a pénzből eddig 100 milliót költöttek el egyebek mellett új telefonokra, szerverekre, meg hét (7!) KIA Ceed személyautóra. Az már természetesen szóra sem érdemes, hogy a Miniszterelnökségen csaknem havi bruttó 750 ezerért ügyködő Balogh a szerződése szerint éppenséggel stratégiaírással is foglalkozhatna.

false

 

Fotó: Bugány János/MTI

 

Az index rákérdezett, hogy mire is kell a zsé, hát például „egy komplex, három nagy összetevőt tartalmazó program megvalósítására”, „szakmódszertani fejlesztésekre, az országosan egységes fizikai állapot mérési-értékelési rendszer kialakítására, és a diáksport önkéntes mozgalom fejlesztésére a komplex iskolai testmozgásprogramok szervezésében”, nyilván ennyiből is vágja mindenki, koszos 2,2 milliárdért a hülyének is megéri ez.

Orbán második kormányzásának kezdete óta nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök, izé, „víziójában” Magyarország egy baszott nagy edzőtábor, ahol természetesen ő az ország (sőt a nemzet!) menedzsere. E folyamat egyik állomása lenne az ún. mindennapos testnevelés programja, amire majd most 2,2 milliárdból valami tanulmányféleséget íratnak. (Ami meg a pénz sorsát illeti, arra már most mérget vehetünk, hogy a végén messze nem a hét új személyautó lesz a legnagyobb kiadási tétel.) A miniszterelnöki látomás így valósággá („valósággá”) válik, amely, és ezt magától Orbántól tudjuk, velük, vele van.

A valóság azonban egyelőre nem akar Orbán kijelentéséről tudomást venni, és a csúnyábbik orcáját mutatja: a felmenő rendszerben bevezetett mindennapos testnevelés biztosítása megfelelő infrastruktúra (elegendő tornaterem, oktató) híján eleddig megoldhatatlan feladat elé állított iskolát és szülőt egyaránt. Általános gyakorlat például, hogy az iskolák elfogadják a máshonnan (iskolán kívüli sportolásról, edzésről) hozott igazolást is. Ennek érdekében a szülők vagy a zsebükbe nyúlnak, és ha a zene-, nyelv- stb. különórák mellett eddig nem jutott energia (és pénz) külön sportra, akkor most kénytelenek áldozni rá; vagy kamuigazolásokat íratnak, és széles körű tapasztalataink szerint az utóbbi a gyakoribb. Azt egyébként, hogy ezen igazolások eredetét vagy valóságtartalmát különösebben nem firtatja majd senki, többnyire az iskolák is – hogy valamiképpen enyhítsenek ezen a kétségbeejtőn képtelen helyzeten – érzékeltetik a tanácstalan nebulókkal. A megnövekedett óraszám (hogy már a kicsiknél is lassan a napi öt tanóra számít „könnyű” napnak), a folyosón vagy a reggel fél vagy háromnegyed hétkor kezdett tesióra már csak a bónusz.

De lássuk végre a jót is! Hiszen mindezek jelentősége a magyar jellem építésében aligha vitatható: az abszurd elfogadása itt, Kelet-Európában mindig is a túlélés záloga volt. Innen nézve pedig elképzelni sem tudunk életszerűbb fölkészítő gyakorlatot a Nemzeti Együttműködés Rendszerében való létezésre, mint azt, ahogyan a szép, új oktatási rendszer nyílt és tudatos csalásra kényszeríti a gyerekeinket.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.