„A gyermekek felvilágosítása mindenképp a szülőre tartozik, a pedofília elleni küzdelem viszont az állam feladata.” Orbán Viktor próbálta így indokolni gyalázatos „gyermekvédelmi törvényét”, mely a pedofília és homoszexualitás összemosásával igyekszik megteremteni a 2022-es választási kampány ellenségképét. Orbán megszólását természetesen a teljes apparátus, Kovács Zoltántól Gulyás Gergelyen át Szijjártó Péterig igyekezett szállóigévé tenni, s e hangzavarban fel sem tűnt az ellentmondás, hogy ha a gyerekek felvilágosítása „mindenképp” a szülőre tartozik, akkor iskolára nem. Tudjuk, hogy Orbán nem szó szerint értette, inkább arra gondolt, hogy tartsák távol iskolától a „homoszexuális propaganda” terjesztőit, azok hiányában pedig mindenkit, aki nem a Fidesz elképzeléseit osztja a szexuális felvilágosításáról.
Csakhogy az ilyen elképzelésekről nem sokat olvashatunk a nemzeti alaptantervben, legfeljebb lózungokat: a 8. osztály végére például azt az elvárást, hogy a tanuló
„tisztában van a felelős szexuális magatartás ismérveivel, értékeli a szexualitás egyéni életviteli és párkapcsolati jelentőségét”.
De hogy ez pontosan mit jelent, arról már nem rendelkezik az alaptanterv, így a pedagógus – jobb híján – az Oktatási Hivatal nyolcadikos biológia tankönyvére hagyatkozhat, amely a Nemi életünk egészsége című fejezetben tárgyalja „a felelős szexuális magatartás” ismérveit.
Már a fejezet címe is előítéletes, a tartalma alapján pedig okkal gondolhatnánk, hogy nem 2021-et írunk. „A serdülők szervezete biológiai szempontból még nem tekinthető teljesen érettnek, tehát ebben az életkorban a szexuális tevékenység – már csak ezért is! – nagyon megfontolandó” – olvasható a szövegben, mely szerint ebből rögtön az következik, hogy „az érzelmi alapok nélküli, futó kapcsolatokból álló szexuális élet mindkét nemű fiatal számára az igénytelenségbe süllyedés veszélyét hordozza (…) a túl korán elkezdett szexuális élet kiégettséghez vezethet.” Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a maszturbációval kapcsolatban a szerzők a „rászokás veszélyéről”, az abortusz esetében egy „emberkezdemény” elpusztításáról írnak, a homoszexualitásról pedig azt, hogy
„biológiai értelemben nem természetes”, s „részben öröklődés kérdése, részben környezeti hatások eredménye”,
a 20. század elejének prűd és fenyegető hangneme jut az eszünkbe. Még úgy is, hogy azt azért elismerik a szerzők, hogy a maszturbáció miatt „indokolatlan bűntudatot érezni”, és „nincs reális veszélye annak, hogy egy heteroszexuális »meleggé« válik attól, hogy ismeri, látja mások ilyen irányultságát”.
Ha mindezt onnan nézzük, hogy a szexuális felvilágosításra eleve minimális óraszám jut, nincs különösebb jelentősége annak, hogy mit ír a nyolcadikos biológia tankönyv, ám ha figyelembe vesszük, hogy a törvény módosítása szerint az iskolai szexuális felvilágosítást a pedagógusokon kívül csak olyan személyek, szervezetek tarthassák, akiket a „jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vett”, mindjárt más értelmet kapnak a tankönyvben leírtak.
Ha ugyanis innentől kezdve
kizárólag szigorúan ellenőrzött szakemberek (egyházi személyek, párt kijelölte szexológusok stb.)
léphetnek fel iskolai felvilágosítóként, evidens, hogy e jogosítványt kizárólag azok kaphatják meg, akik e tankönyv sorait fenntartások nélkül elfogadják. Vagy még azt is túlzásnak tartják.
(Címlapképünk illusztráció)
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
