Naponta változik Orbán Viktor múltja

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 15.

Narancsblog

Most a 9/11 utáni alternatív valóságot mesélte el.

„A húsz évvel ezelőtti szomorú események után Magyarország Európában az elsők között vállalt szerepet a terrorizmus elleni harcban, a NATO-hadműveletekben legjobb tudásunk szerint támogattuk szövetségeseinket” – e szavakkal emlékezett meg a miniszterelnök a múlt héten az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadásról.

Orbán Viktor hazudott.

Szeptember 11-én az öngyilkos merénylők vezette repülőgépek becsapódásának hírére Orbán Viktor akkori miniszterelnök németországi útját megszakítva hazautazott, és – megannyi itthoni és külföldi kollégájához hasonlóan – kifejezte mély megdöbbenését, illetve részvétét az Egyesült Államoknak. Az 1998–2002-es törvényhozási ciklus legkisebb parlamenti pártjának, a MIÉP-nek az elnöke viszont belefingott a nullás lisztbe: a Népszabadság tudósítása szerint Csurka István kijelentette, hogy az Egyesült Államok a New York és a Washington elleni támadásokat magának köszönheti, mert az egyenes következménye az amerikai politikát meghatározó és befolyásoló „globalista” erők ténykedésének. (Akkor éppen ez volt a világuralomra törő „zsidóság” szinonimája; de hogy még egyértelműbb legyen az üzenet, Csurka okfejtésében a „bankár” és a „tőkés világ” kifejezések is előkerültek.)

Mindennek a fölidézése az adott belpolitikai szituáció miatt érdekes: valószínűleg a feledés homályába veszett mára az az összjáték, amivel

a parlamentben kisebbségbe került „polgári” Fideszt rendre kisegítette a szélsőjobboldali Csurka-párt,

és amivel rövid távon mindkét fél jól járt. Ettől a Csurkától és MIÉP-től Orbán nem határolódhatott el. Nem tehette meg, mivel akkor is csak egyetlen dolog érdekelte: a saját pozíciójának bebiztosítása és stabilizálása. Hiába volt a többi parlamenti párt felszólítása, a nyugati szövetségesek vagy az Egyesült Államok értetlenkedése, majd rosszallása, Orbánék nem voltak hajlandók elítélni Csurka ostoba összeesküvés-elméletét; a legtöbb, amire futotta, annak az ismételgetése volt, hogy a „kormány korábban már ismertette” az áldozatokkal együtt érző álláspontját.

Ez a már akkor is rutinszerű fideszes lódítás volt a kisebbik baj. Szeptember végén a parlament arról az amerikai kérésről szavazott, hogy egy esetleges ellencsapásnál a repülőik használhassák Magyarország légterét. Mivel ennek az engedélyezése kétharmados országgyűlési többséget igényelt, az Orbán-kormány a szavazás előtt egyeztetett – és megállapodott – az ellenzékkel. Majd ezek után a kölcsönösen elfogadott szöveghez törvénysértő módon hozzácsapott egy 950 millió dolláros kezességvállalást a Malévért. (Lám, minden megvolt már az első Orbán-kormány idején is: a másik fél módszeres, előre megfontolt, pofátlan átverése máig a fideszes „politizálás” lényeges eleme.) Az ellenzék a minden elemében szabálytalan akciót kiszúrta, és azzal fenyegette meg Orbánt, hogy nem asszisztál a törvénysértéshez, egy csomagban nem szavaz a két témáról – ez esetben az amerikaiak hoppon maradnak, ami a világ szégyene lett volna. (A helyzetet végül Martonyi János külügyminiszter oldotta meg: az ő erélyes fellépésére Orbánék végül kettéválasztották a légtérátengedés és a Malév-kezesség ügyét, a parlament pedig mindkettőt támogatta is elsöprő többséggel.)

Noha

Orbán a háborús retorika nagy barátjaként arról szónokolt

az ikertornyok összeomlása után, hogy nemcsak az Egyesült Államokat, hanem a NATO 5. (a kollektív segítségnyújtásról és védelemről szóló) cikke értelmében Magyarországot is megtámadták, az Orbán-kormány tevőlegesen semmiben nem segítette a nemzetközi erők terrorizmusellenes harcát. Hiszen az ország csak 2003 után szállt be az afganisztáni háborúba, az MSZP–SZDSZ-kormány idején, mégpedig egy orvoscsoporttal; azért nem katonákkal, mert az immár ellenzéki Fidesz deklarálta, hogy ahhoz nem járul hozzá – a harcoló alakulatok kiküldése viszont kétharmados parlamenti egyetértést igényelt. (Erre csak egy évvel később került sor.)

A Világkereskedelmi Központ ikertornyai és a Pentagon elleni repülőgépes merényleteket az Oszáma bin Láden vezette és részben finanszírozta terrorszervezet, az al-Káida követte el. Egy 2001-es francia parlamenti jelentés pedig hosszan ecsetelte Bin Laden és (az azóta szintén elhunyt) Ghaith Pharaon kapcsolatát

Utóbbiról 2016-ban írtuk meg, hogy megvette az Orbán budai rezidenciája szomszédságában lévő telket. Orbán találkozott is vele – és üzletelt Pharaonnal a külügyminisztérium cége és a Mol is, az ő ügyvédjével kvaterkázott a miniszterelnöki vő, Tiborcz István, őt hozta össze a külügyminisztérium a Quaestor-botrányból ismert Tarsoly Csabával, ő kapott gyanús körülmények között tartózkodási engedélyt. Pusztán azért, mert Orbán érdekeinek így felelt meg. Pharaonról egyébiránt néhány éve azt állította a miniszterelnök, hogy a személye nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot.

Ami épp annyira volt igaz, mint a múlt heti kijelentése arról, hogy (az orbáni) Magyarország Európában az elsők között vállalt szerepet a terrorizmus elleni harcban.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.