Naponta változik Orbán Viktor múltja

Most a 9/11 utáni alternatív valóságot mesélte el.

„A húsz évvel ezelőtti szomorú események után Magyarország Európában az elsők között vállalt szerepet a terrorizmus elleni harcban, a NATO-hadműveletekben legjobb tudásunk szerint támogattuk szövetségeseinket” – e szavakkal emlékezett meg a miniszterelnök a múlt héten az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadásról.

Orbán Viktor hazudott.

Szeptember 11-én az öngyilkos merénylők vezette repülőgépek becsapódásának hírére Orbán Viktor akkori miniszterelnök németországi útját megszakítva hazautazott, és – megannyi itthoni és külföldi kollégájához hasonlóan – kifejezte mély megdöbbenését, illetve részvétét az Egyesült Államoknak. Az 1998–2002-es törvényhozási ciklus legkisebb parlamenti pártjának, a MIÉP-nek az elnöke viszont belefingott a nullás lisztbe: a Népszabadság tudósítása szerint Csurka István kijelentette, hogy az Egyesült Államok a New York és a Washington elleni támadásokat magának köszönheti, mert az egyenes következménye az amerikai politikát meghatározó és befolyásoló „globalista” erők ténykedésének. (Akkor éppen ez volt a világuralomra törő „zsidóság” szinonimája; de hogy még egyértelműbb legyen az üzenet, Csurka okfejtésében a „bankár” és a „tőkés világ” kifejezések is előkerültek.)

Mindennek a fölidézése az adott belpolitikai szituáció miatt érdekes: valószínűleg a feledés homályába veszett mára az az összjáték, amivel

a parlamentben kisebbségbe került „polgári” Fideszt rendre kisegítette a szélsőjobboldali Csurka-párt,

és amivel rövid távon mindkét fél jól járt. Ettől a Csurkától és MIÉP-től Orbán nem határolódhatott el. Nem tehette meg, mivel akkor is csak egyetlen dolog érdekelte: a saját pozíciójának bebiztosítása és stabilizálása. Hiába volt a többi parlamenti párt felszólítása, a nyugati szövetségesek vagy az Egyesült Államok értetlenkedése, majd rosszallása, Orbánék nem voltak hajlandók elítélni Csurka ostoba összeesküvés-elméletét; a legtöbb, amire futotta, annak az ismételgetése volt, hogy a „kormány korábban már ismertette” az áldozatokkal együtt érző álláspontját.

Ez a már akkor is rutinszerű fideszes lódítás volt a kisebbik baj. Szeptember végén a parlament arról az amerikai kérésről szavazott, hogy egy esetleges ellencsapásnál a repülőik használhassák Magyarország légterét. Mivel ennek az engedélyezése kétharmados országgyűlési többséget igényelt, az Orbán-kormány a szavazás előtt egyeztetett – és megállapodott – az ellenzékkel. Majd ezek után a kölcsönösen elfogadott szöveghez törvénysértő módon hozzácsapott egy 950 millió dolláros kezességvállalást a Malévért. (Lám, minden megvolt már az első Orbán-kormány idején is: a másik fél módszeres, előre megfontolt, pofátlan átverése máig a fideszes „politizálás” lényeges eleme.) Az ellenzék a minden elemében szabálytalan akciót kiszúrta, és azzal fenyegette meg Orbánt, hogy nem asszisztál a törvénysértéshez, egy csomagban nem szavaz a két témáról – ez esetben az amerikaiak hoppon maradnak, ami a világ szégyene lett volna. (A helyzetet végül Martonyi János külügyminiszter oldotta meg: az ő erélyes fellépésére Orbánék végül kettéválasztották a légtérátengedés és a Malév-kezesség ügyét, a parlament pedig mindkettőt támogatta is elsöprő többséggel.)

Noha

Orbán a háborús retorika nagy barátjaként arról szónokolt

az ikertornyok összeomlása után, hogy nemcsak az Egyesült Államokat, hanem a NATO 5. (a kollektív segítségnyújtásról és védelemről szóló) cikke értelmében Magyarországot is megtámadták, az Orbán-kormány tevőlegesen semmiben nem segítette a nemzetközi erők terrorizmusellenes harcát. Hiszen az ország csak 2003 után szállt be az afganisztáni háborúba, az MSZP–SZDSZ-kormány idején, mégpedig egy orvoscsoporttal; azért nem katonákkal, mert az immár ellenzéki Fidesz deklarálta, hogy ahhoz nem járul hozzá – a harcoló alakulatok kiküldése viszont kétharmados parlamenti egyetértést igényelt. (Erre csak egy évvel később került sor.)

A Világkereskedelmi Központ ikertornyai és a Pentagon elleni repülőgépes merényleteket az Oszáma bin Láden vezette és részben finanszírozta terrorszervezet, az al-Káida követte el. Egy 2001-es francia parlamenti jelentés pedig hosszan ecsetelte Bin Laden és (az azóta szintén elhunyt) Ghaith Pharaon kapcsolatát

Utóbbiról 2016-ban írtuk meg, hogy megvette az Orbán budai rezidenciája szomszédságában lévő telket. Orbán találkozott is vele – és üzletelt Pharaonnal a külügyminisztérium cége és a Mol is, az ő ügyvédjével kvaterkázott a miniszterelnöki vő, Tiborcz István, őt hozta össze a külügyminisztérium a Quaestor-botrányból ismert Tarsoly Csabával, ő kapott gyanús körülmények között tartózkodási engedélyt. Pusztán azért, mert Orbán érdekeinek így felelt meg. Pharaonról egyébiránt néhány éve azt állította a miniszterelnök, hogy a személye nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot.

Ami épp annyira volt igaz, mint a múlt heti kijelentése arról, hogy (az orbáni) Magyarország Európában az elsők között vállalt szerepet a terrorizmus elleni harcban.