Jaj, dehogy azért csinálták ki a Liberálisok és Molnár Gyula a Párbeszéd frakcióját, mert a Fidesz zsebében lennének!

  • narancs.hu
  • 2018. május 18.

Narancsblog

Egész másért.

Van Magyarországon egy párt, úgy hívják Párbeszéd. Régebben Párbeszéd Magyarországért volt a neve; az LMP szakadásából jött létre, amikor Karácsony Gergely, Jávor Benedek és még néhányan úgy látták, hogy a Lehet Más A Politika szövetségi politikája indirekt módon az Orbán-kormány érdekeit szolgálja. A intézményi narratíva szerint mentek, akik haverkodtak volna a komcsikkal, maradtak, akik meg a „saját útjukat” akarták járni – éppenséggel e saját út ténylegesen saját voltának értelmezése körül támadtak a nézeteltérések. Hogy végül mennyire igaznak bizonyult a szándékok ilyen csoportosítása, arra a napnál is világosabb bizonyíték, hogy az idei választásokon Párbeszéd az MSZP-vel pártszövetséget alakítva jutatta be három képviselőjét a törvényhozásba.

Három képviselő azonban édeskevés a magyar parlamentben a frakcióalapításhoz. Öt kell. E szempontból isteni szerencsének bizonyult, hogy az MSZP egy másik szatelitát is behurcolt magával a parlamentbe.

Ne szépítsük: egy nettó kamupártot, a Liberálisokat.

E kizárólag Fodor Gábor politikai fennmaradása érdekében létrehozott szervezet már második alkalommal teljesíti be küldetését parlamenti választásokon több-kevesebb sikerrel. Kicsit elnagyolva többnek nevezhetjük, hogy négy éve magát Fodor Gábort sikerült besimlizniük az országházba, kevesebbnek meg tán azt, hogy most ez már nem jött össze, viszont bekerült a jó Bősz Anett, aki alig letevén hivatali esküjét, máris többet csinált, mint Fodor Gábor az utolsó mandátuma idején (korábban azért ő sem volt rest).

Bősz ugyanis előbb belelépett a Párbeszéd reménybeli ötfős frakciójába, majd még ugyanazzal a levegővel ki is lépett belőle – mely gesztusával ki is csinálta azt. Már ha egyáltalán volt mit kicsinálni rajta, hiszen nem csak ő volt az egyetlen ejtőernyős, volt még nála cifrább is, a szocialista párttagságát gond nélkül megtartó Burány Sándor. (Nyilván gyufahúzással döntötték el, hogy ki ül be a párbeszédesek közé. Ő amint teheti, visszaül a szoci frakcióba,)

De innen azért érdekes lesz a dolognak legalább az a része, hogy ki kivel is van igazán.

Az MSZP 60 millióval kisegíti a Liberálisokat, hozta saját elnöki hatáskörében a döntést Molnár Gyula, az MSZP elnök

Molnár Gyula és Bősz Anett és Szijjártó Péter

Molnár Gyula és Bősz Anett és Szijjártó Péter

Fotó: MTI-Szigetváry Zsolt

Ki működtet Magyarországon – majdnem azt mondtuk, stratégiai, alkalmasint hatalomtechnológiai megfontolásokból – kamupártokat? Kire mondják az MSZP-ben, hogy a Fidesz megvette kilóra? Kire mondják ugyanezt a Liberálisoknál? Ki fölött van egy marha nagy kard, egy fenét a Damoklészé, mi maradt itt Damoklésznek? Pláne a tizenegyedik kerületben. De szerencsére ezek mind, mind híresztelések, pletykák.

Nem, nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a Fidesznek terhes lett volna még egy folyamatosan pampogó, törvényerővel kistafírozott, ilyenformán néminemű önépítésre is képes frakció, ezért megtették a szükséges lépéseket, s leszóltak alacsonyabb rendfokozatú eltartottjaiknak, hogy ennek azonnal vessetek véget, ha túl akarjátok élni a nyarat. Ilyen biztosan nincs, ez lehetetlen.

De ha nem ez történt, akkor az van, hogy a bevallottan antidemokratikusan vezetett Magyarország demokratikus ellenzékének egy igen jelentős csoportozata széllelbélelt idiótákból és politikai szédelgőkből áll. A vicc az, hogy az, hogy e röhejesen pitiáner eset látszólagos fő áldozatának, a Párbeszédnek pontosan tudnia kellett, hogy csupa ilyesmire kell számítania, ha belemegy az MSZP-vel kötött paktumba. De még így is megérte. Van három helyük, s még egy frakció is kinézett pár percig. Egyedül elértek volna ennyit? Nem.

Ilyenformán nyilvánvaló, nem is ők itt az igazi kárvallottak. Hanem az ország. Megint. Nem azért mert oly nagy kár éri a Párbeszéd frakciójának hiányával. De a magyar parlamentarizmusba vetett hit már aligha bír el sok sérülést, annak már egy ilyen „jaj, elvágtam az ujjamat” jellegű baj is gyógyíthatatlan.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.