Talán karácsonyi ajándéknak szánták azt a bejelentést, amelyet a budai Várnegyed felújítását koordináló Nemzeti Hauszmann Program tett közzé Facebook-oldalán. E szerint tehát „a kormány döntése alapján a Várkapitányság építi vissza a Magyar Nemzeti Levéltár Nándor utcai épületének második világháborúban megsérült tornyát, amelyet a helyreállítása helyett 1945-ben felrobbantottak”.
A beruházás előkészítésére 3 milliárd 723 millió forint fordítható a jövő évi költségvetésből, ami nem valami tapintatos gesztus a mostani katasztrofális gazdasági helyzetben, ráadásul ez még csak az előkészítés,
hogy összesen mennyibe fog fájni, arról fogalmunk sincs,
de már most van egy olyan sejtésünk, hogy a Vár Disneylanddé változtatásának ezen újabb lépése sokkal többet fog kóstálni annál, mint amit majd először közölnek.
A mocskos anyagiakon túl érdemes azt is megjegyeznünk, hogy a szövegből némi kommunistázás is kihallik, mivel azt sugallja – nem törődve az ostrom okozta katasztrofális következményekkel és gazdasági helyzettel – hogy a háború után valamiféle hanyagság, mulasztás, netán szándékos rombolás történt, mintha tényleg csak egyszerű tatarozásról lett volna szó, amit „valakik” nem végeztek el.
Azt persze nem kötik az orrunkra, hogy ez a bizonyos torony – amely eredetileg
a fűtési rendszer kéménye, illetve a tűzoltáshoz szükséges víztartályt magába foglaló építészeti műtárgy
volt, már megépítése előtt is komoly viták tárgyát képezte. 1912-ben az illetékes bizottság tagjai fele-fele arányban voltak megépítése mellett és ellen, de 1945-ben is csak alapos vita után döntöttek arról, hogy nem építik újjá; életveszélyes „művészeti és műszaki problémaként” tekintettek rá, és szakemberek többsége nem javasolta felújítását. De talán az sem véletlen, hogy az elmúlt 75 évben senki nem emelt szót az egyes kritikusok szerint „lovagkorinak álcázott kémény” újbóli felhúzása érdekében.
Ráadásul a levéltár felújítása nem áll meg itt. A Nemzeti Hauszmann Program közlése szerint megépítik „azt az épületszárnyat is, amelyet a Levéltár korabeli építésze, Pecz Samu tervezett, de az első világháborút követő pénzhiány miatt végül nem készült el”, ami konkrétan azt jelenti, hogy egy több mint száz éves tervet ásnak elő, amiről
azt sem lehet tudni, hogy a maga korában lett volna-e értelme felépíteni,
nemhogy most. Noha épp a levéltár tornyának példája mutatja, hogy a döntést szakmai vitáknak illene megelőznie, itt szó sincs erről. A Magyar Közlönyben is megjelent, Orbán Viktor szignálta kormányrendelet a levéltári lépéseket a miniszterelnök „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította”. Hozzátéve azt is, hogy „a beruházással összefüggésben településképi véleményezési eljárásnak nincs helye, településképi bejelentési eljárást nem kell lefolytatni, építészeti-műszaki tervpályázati eljárást nem kell lefolytatni közterület alakítási terv készítésének és alkalmazásának nincs helye”.
Vagyis ismét egy lépéssel megint közelebb kerülünk ahhoz, hogy az egyik legértékesebb kincsünk, a budai Várnegyed végleg Orbán Viktor homokozójává váljon.
