Marad a dresszkód – Mivel szórakozzanak a rektorok?

  • narancsblog
  • 2013. október 4.

Narancsblog

A kaposvári rektor vajon látott már életében közelről hallgatót az öltönyben grasszáló HÖK-ösökön kívül? Az igazán aggasztó mégsem ez, hanem a szereptévesztés; és ebben Szávai Ferenc koránt sincs egyedül.

Az esetet elintézhetnénk annyival, hogy Szávai Ferencnek nyilván fogalma sincs arról, hol él, életében nem látott még közelről hallgatót az öltönyben grasszáló HÖK-ösökön kívül. Miniszoknya, rövidgatya, mély dekoltázsú, pánt nélküli felsők, strandpapucs, túlzott parfüm, erős smink, kirívó kiegészítők – ezeket tiltaná ki a Kaposvári Egyetem oktatóinak és hallgatóinak viseletéből Szávai Ferenc rektor (képünkön). Az egyetemi polgárokat jogszabályokban (!) és belső szabályzatokban meghatározott következményekkel is fenyegeti az intézményvezető.

false

Fotó: Máthé Zoltán – MTI

Ez még nem lenne katasztrófa, nála sokkal fontosabb, az ország valamennyi fiataljának életére befolyással bíró politikusok is hajlamosak alternatív univerzumokba kalandozni, ha az ifjúság állapotáról gondolkoznak; példának legyen elég a jelenlegi kormány drogpolitikája vagy a nemzeti párválasztó. Egy rektornál még megbocsátható is lenne, hogy az oktatási-kutatási kérdések mellett a diákok mindennapi életének feltérképezésére nem jut elegendő ideje (azért legalább arra gondolhatott volna Szávai, hogy a művészeti kar színésznövendékei nem tudnak minden szerepet élre vasalt öltönyben elpróbálni).

Ami igazán aggasztó, az a szereptévesztés, és e tekintetben a kaposvári rektor korántsem számít egyedi esetnek. Ahogy Szávai öltözködési tanácsokat osztogat, ahelyett, hogy például egyeteme Hallgatói Önkormányzatának hosszú hónapok óta szabálytalan működésére koncentrálna, úgy Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja is a kormány felsőoktatás-politikája ellen tüntető diákokat – köztük lapunk munkatársát – fenyegette fegyelmi eljárással „politikai rendezvény szervezése” miatt, miközben pontosan tudnia kellett, hogy a kari HÖK vezetésében évek óta a Jobbik ifjú katonái ülnek. Azok a derék fiatalemberek, akikről néhány hónappal később kiderült, hogy diáktársaikat antiszemita és szexista jelzőkkel illették egy gólyatábori jelentkezéseket regisztráló listán.

A két vezetői megszólalás abban is hasonlít egymásra, hogy mindkettőről születése pillanatában tudni lehetett: nem lesz foganatja. Ne legyen kétségünk, ahogy a bölcsészkari dékán nem kezdeményezett fegyelmi eljárást senki ellen, úgy Szávai Ferenc sem fog parfümkommandók felállításába kezdeni. Ezek a lépések szimbolikus gesztusok, melyekből nagypolitikai megfelelési kényszerekre csak fenntartásokkal, az egyetem társadalmi szerepéről való vízióra viszont minden további nélkül lehet következtetni. Ez a vízió pedig végtelenül idejétmúlt és elitista, a klasszikus tudományos elefántcsonttorony elképzelését idézi, ahonnan a társadalom számára fontos aktuális kérdések és a kulturális tőkével ellátatlan rétegek ki vannak zárva. Miközben ily módon vélik megvédeni egyetemüket és növendékeiket valami démonitól (a való élettől?), nem veszik észre, hogy éppen e hozzáállás miatt találhatott nyitott fülekre az Orbán-kormány felsőoktatás-ellenes retorikája, ezért utálja az állampolgárok többsége az értelmiséget, mint a szart.

Persze adódik egy további értelmezés is: az intézményvezetők már most készülnek a kancellári időkre. A kormány legfrissebb felsőoktatási stratégiájából az derül ki, hogy a felülről kinevezett „vezérigazgatók” nélkül az egyetemi vezetés még csak napirendre sem vehet bárminemű gazdasági következményekkel járó kérdést. Az alaptörvényben pedig annak negyedik módosítása óta szerepel, hogy a felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét a kormány határozza meg. Ilyen körülmények között a rektor és dékán urak joggal számíthatnak arra, hogy egy új szak indításáról, oktatók felvételéről vagy elbocsátásáról a jövőben helyettük fognak dönteni. Ám unatkozni mégsem illik szép fizetés mellett, így marad a diákok politikai megregulázása meg a dresszkód. Minden jel arra mutat, hogy remekül fogunk szórakozni.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.