Marad a dresszkód – Mivel szórakozzanak a rektorok?

  • narancsblog
  • 2013. október 4.

Narancsblog

A kaposvári rektor vajon látott már életében közelről hallgatót az öltönyben grasszáló HÖK-ösökön kívül? Az igazán aggasztó mégsem ez, hanem a szereptévesztés; és ebben Szávai Ferenc koránt sincs egyedül.

Az esetet elintézhetnénk annyival, hogy Szávai Ferencnek nyilván fogalma sincs arról, hol él, életében nem látott még közelről hallgatót az öltönyben grasszáló HÖK-ösökön kívül. Miniszoknya, rövidgatya, mély dekoltázsú, pánt nélküli felsők, strandpapucs, túlzott parfüm, erős smink, kirívó kiegészítők – ezeket tiltaná ki a Kaposvári Egyetem oktatóinak és hallgatóinak viseletéből Szávai Ferenc rektor (képünkön). Az egyetemi polgárokat jogszabályokban (!) és belső szabályzatokban meghatározott következményekkel is fenyegeti az intézményvezető.

false

Fotó: Máthé Zoltán – MTI

Ez még nem lenne katasztrófa, nála sokkal fontosabb, az ország valamennyi fiataljának életére befolyással bíró politikusok is hajlamosak alternatív univerzumokba kalandozni, ha az ifjúság állapotáról gondolkoznak; példának legyen elég a jelenlegi kormány drogpolitikája vagy a nemzeti párválasztó. Egy rektornál még megbocsátható is lenne, hogy az oktatási-kutatási kérdések mellett a diákok mindennapi életének feltérképezésére nem jut elegendő ideje (azért legalább arra gondolhatott volna Szávai, hogy a művészeti kar színésznövendékei nem tudnak minden szerepet élre vasalt öltönyben elpróbálni).

Ami igazán aggasztó, az a szereptévesztés, és e tekintetben a kaposvári rektor korántsem számít egyedi esetnek. Ahogy Szávai öltözködési tanácsokat osztogat, ahelyett, hogy például egyeteme Hallgatói Önkormányzatának hosszú hónapok óta szabálytalan működésére koncentrálna, úgy Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja is a kormány felsőoktatás-politikája ellen tüntető diákokat – köztük lapunk munkatársát – fenyegette fegyelmi eljárással „politikai rendezvény szervezése” miatt, miközben pontosan tudnia kellett, hogy a kari HÖK vezetésében évek óta a Jobbik ifjú katonái ülnek. Azok a derék fiatalemberek, akikről néhány hónappal később kiderült, hogy diáktársaikat antiszemita és szexista jelzőkkel illették egy gólyatábori jelentkezéseket regisztráló listán.

A két vezetői megszólalás abban is hasonlít egymásra, hogy mindkettőről születése pillanatában tudni lehetett: nem lesz foganatja. Ne legyen kétségünk, ahogy a bölcsészkari dékán nem kezdeményezett fegyelmi eljárást senki ellen, úgy Szávai Ferenc sem fog parfümkommandók felállításába kezdeni. Ezek a lépések szimbolikus gesztusok, melyekből nagypolitikai megfelelési kényszerekre csak fenntartásokkal, az egyetem társadalmi szerepéről való vízióra viszont minden további nélkül lehet következtetni. Ez a vízió pedig végtelenül idejétmúlt és elitista, a klasszikus tudományos elefántcsonttorony elképzelését idézi, ahonnan a társadalom számára fontos aktuális kérdések és a kulturális tőkével ellátatlan rétegek ki vannak zárva. Miközben ily módon vélik megvédeni egyetemüket és növendékeiket valami démonitól (a való élettől?), nem veszik észre, hogy éppen e hozzáállás miatt találhatott nyitott fülekre az Orbán-kormány felsőoktatás-ellenes retorikája, ezért utálja az állampolgárok többsége az értelmiséget, mint a szart.

Persze adódik egy további értelmezés is: az intézményvezetők már most készülnek a kancellári időkre. A kormány legfrissebb felsőoktatási stratégiájából az derül ki, hogy a felülről kinevezett „vezérigazgatók” nélkül az egyetemi vezetés még csak napirendre sem vehet bárminemű gazdasági következményekkel járó kérdést. Az alaptörvényben pedig annak negyedik módosítása óta szerepel, hogy a felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét a kormány határozza meg. Ilyen körülmények között a rektor és dékán urak joggal számíthatnak arra, hogy egy új szak indításáról, oktatók felvételéről vagy elbocsátásáról a jövőben helyettük fognak dönteni. Ám unatkozni mégsem illik szép fizetés mellett, így marad a diákok politikai megregulázása meg a dresszkód. Minden jel arra mutat, hogy remekül fogunk szórakozni.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.