Marad a dresszkód – Mivel szórakozzanak a rektorok?

  • narancsblog
  • 2013. október 4.

Narancsblog

A kaposvári rektor vajon látott már életében közelről hallgatót az öltönyben grasszáló HÖK-ösökön kívül? Az igazán aggasztó mégsem ez, hanem a szereptévesztés; és ebben Szávai Ferenc koránt sincs egyedül.

Az esetet elintézhetnénk annyival, hogy Szávai Ferencnek nyilván fogalma sincs arról, hol él, életében nem látott még közelről hallgatót az öltönyben grasszáló HÖK-ösökön kívül. Miniszoknya, rövidgatya, mély dekoltázsú, pánt nélküli felsők, strandpapucs, túlzott parfüm, erős smink, kirívó kiegészítők – ezeket tiltaná ki a Kaposvári Egyetem oktatóinak és hallgatóinak viseletéből Szávai Ferenc rektor (képünkön). Az egyetemi polgárokat jogszabályokban (!) és belső szabályzatokban meghatározott következményekkel is fenyegeti az intézményvezető.

false

Fotó: Máthé Zoltán – MTI

Ez még nem lenne katasztrófa, nála sokkal fontosabb, az ország valamennyi fiataljának életére befolyással bíró politikusok is hajlamosak alternatív univerzumokba kalandozni, ha az ifjúság állapotáról gondolkoznak; példának legyen elég a jelenlegi kormány drogpolitikája vagy a nemzeti párválasztó. Egy rektornál még megbocsátható is lenne, hogy az oktatási-kutatási kérdések mellett a diákok mindennapi életének feltérképezésére nem jut elegendő ideje (azért legalább arra gondolhatott volna Szávai, hogy a művészeti kar színésznövendékei nem tudnak minden szerepet élre vasalt öltönyben elpróbálni).

Ami igazán aggasztó, az a szereptévesztés, és e tekintetben a kaposvári rektor korántsem számít egyedi esetnek. Ahogy Szávai öltözködési tanácsokat osztogat, ahelyett, hogy például egyeteme Hallgatói Önkormányzatának hosszú hónapok óta szabálytalan működésére koncentrálna, úgy Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja is a kormány felsőoktatás-politikája ellen tüntető diákokat – köztük lapunk munkatársát – fenyegette fegyelmi eljárással „politikai rendezvény szervezése” miatt, miközben pontosan tudnia kellett, hogy a kari HÖK vezetésében évek óta a Jobbik ifjú katonái ülnek. Azok a derék fiatalemberek, akikről néhány hónappal később kiderült, hogy diáktársaikat antiszemita és szexista jelzőkkel illették egy gólyatábori jelentkezéseket regisztráló listán.

A két vezetői megszólalás abban is hasonlít egymásra, hogy mindkettőről születése pillanatában tudni lehetett: nem lesz foganatja. Ne legyen kétségünk, ahogy a bölcsészkari dékán nem kezdeményezett fegyelmi eljárást senki ellen, úgy Szávai Ferenc sem fog parfümkommandók felállításába kezdeni. Ezek a lépések szimbolikus gesztusok, melyekből nagypolitikai megfelelési kényszerekre csak fenntartásokkal, az egyetem társadalmi szerepéről való vízióra viszont minden további nélkül lehet következtetni. Ez a vízió pedig végtelenül idejétmúlt és elitista, a klasszikus tudományos elefántcsonttorony elképzelését idézi, ahonnan a társadalom számára fontos aktuális kérdések és a kulturális tőkével ellátatlan rétegek ki vannak zárva. Miközben ily módon vélik megvédeni egyetemüket és növendékeiket valami démonitól (a való élettől?), nem veszik észre, hogy éppen e hozzáállás miatt találhatott nyitott fülekre az Orbán-kormány felsőoktatás-ellenes retorikája, ezért utálja az állampolgárok többsége az értelmiséget, mint a szart.

Persze adódik egy további értelmezés is: az intézményvezetők már most készülnek a kancellári időkre. A kormány legfrissebb felsőoktatási stratégiájából az derül ki, hogy a felülről kinevezett „vezérigazgatók” nélkül az egyetemi vezetés még csak napirendre sem vehet bárminemű gazdasági következményekkel járó kérdést. Az alaptörvényben pedig annak negyedik módosítása óta szerepel, hogy a felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét a kormány határozza meg. Ilyen körülmények között a rektor és dékán urak joggal számíthatnak arra, hogy egy új szak indításáról, oktatók felvételéről vagy elbocsátásáról a jövőben helyettük fognak dönteni. Ám unatkozni mégsem illik szép fizetés mellett, így marad a diákok politikai megregulázása meg a dresszkód. Minden jel arra mutat, hogy remekül fogunk szórakozni.

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.