Megzsugázva – a közoktatási szakszervezetek eredményeiről

  • narancsblog
  • 2013. január 30.

Narancsblog

Múlt év végén a közoktatási szakszervezetek sztrájkot helyeztek kilátásba, megindult a humán szféra ágazatainak harcos együttműködése, és egységesen lázadt fel az utcákon és az irodákban a felsőoktatás minden szereplője. Mára Balog Zoltán a reprezentatív szakszervezeteket és a hivatalos diákképviseletet is pacifikálta minimális, mondhatni jelképes engedményekkel. Ami azt illeti, a szakszervezeteknek még a HÖOK-nál is kevesebbet sikerült elérni: alig többet a semminél. Az iskolaállamosítás felfüggesztését követelték – marad. Az életpályamodell, amelynek szeptemberi bevezetését a kormányzati többség saját köznevelési törvénye írja elő, továbbra is bizonytalan, a törvényből következő többletterhelés viszont nem marad el. Itt abba is hagyhatnánk. Azzal a hatalommal, amely a saját maga által hozott törvényt sem képes rendesen kidolgozni és végrehajthatóvá tenni, kár tárgyalni. Miért épp ezt a megállapodást tartaná be?

A tárgyalóasztalnál sikerült kiharcolni, hogy a többletmunkát nem ingyen kell majd végezni a pedagógusoknak, a közalkalmazotti törvény szerinti ellenszolgáltatásra igényt tarthatnak. A közalkalmazotti bértábla 20 százalékos emelésére pedig a felek majd visszatérnek. Elbocsátások ellenben lesznek, az elbocsátottaknak az állam átképző programokat tervez indítani. Az elbocsátások várható mértékét bonyolult, de nem túl erős garanciákkal talán sikerül mérsékelni, a hírhedt minősítési rendszer kidolgozásában a szakmai és a szakszervezetek is részt vehetnek, csökkentve a félelmet attól, hogy a folyamat teljesen önkényes lesz.

Az egykori fenntartók és jelenlegi működtetők, a települési önkormányzatok is módot kapnak arra, hogy – nem túl jelentékeny kérdésekben – belebeszélhessenek iskoláik dolgaiba, mi több, az intézményvezetőknek is módjuk lesz részt venni az általuk vezetett „intézmény feladatainak ellátásához, működéséhez szükséges források megtervezésében”. Föláll egy monitoringbizottság is, amely nyomon követi az államosítás folyamatát, és az észlelt anomáliákról tájékoztatja a minisztériumot. Hogy ehhez miért kellett miniszteri engedély, rejtély. Balog elég pontos és frappáns volt az aláírást követő sajtótájékoztatón: „A szakszervezetek a megállapodással megteremtették a bírálat jogát.” Értsük: a minisztérium külön megállapodásban engedélyezte az intézményvezetőknek, az önkormányzatoknak, hogy a véleményüket majd elmondhassák.

Mindezzel együtt sem törnénk pálcát az aláírók fölött: kész helyzettel szembesültek. Mindenki tudta, hogy az államosítás végbemegy, annak ellenére is, hogy teljes a szakmai konszenzus abban, hogy semmi értelme; és annak ellenére, hogy előkészítetlen és kaotikus az egész folyamat. A tárgyalássorozat kármentés volt, az érdekvédők megtették azt a keveset, amit tehettek. A régi, érdekkijáró-bürokrata szakszervezeti stratégiát követték, a döntéshozók szándékát tudomásul vették, és az általuk kialakított kereteken belül megpróbáltak valamennyit segíteni az őket delegáló munkavállalóknak. Amit elértek, fél fokkal több a semminél.

Mendrey László és az általa elnökölt Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete azonban úgy látta, hogy a céltalan rombolás idején nem helyes ez a stratégia. A Pedagógusok Szakszervezetéhez képest kicsi szervezet hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy felállt a tárgyalóasztaltól. Pontosan tudnia kell, hogy amit egységesen nem tudtak elérni tárgyalással, ők egyedül még kevésbé fogják elérni, marginális bajkeverők társaságaként fognak szerepelni a jobbsajtóban, az amerikai imperialisták, Gyurcsány, Bajnai és Mesterházy bérenceként. Csak a mögöttük felsorakozó tömeg, a sztrájkolni is kész pedagógusok sokasága adhat erőt követeléseiknek. Egy új, radikális szakszervezeti kultúra meghonosításával próbálkoznak, s e kultúra térnyerését más események is jelzik. Borsik János például 12 év után távozott az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége éléről – pozíciójában a Szolidaritás társelnökeként ismert Székely Tamás követte. A pedagógusok fásultak, fáradtak, reményvesztettek. Mendreyék tizenkilencre húztak lapot. Másrészt a pedagógusok végletesen elkeseredettek. Épp ezért lehet, hogy bejön nekik.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.